Teljes kiőrlésű édes keksz

Ezt a receptet az Enni való ajándékok (Alison Walker) című könyvben találtam. Azért tetszett meg, mert teljes kiőrlésű lisztből készül és a liszt-vaj aránya kevesebb, mint az átlag kekszek esetében. Tojást nem tartalmaz. Nem mutatós keksz, viszont sok rostot, lassan felszívódó szénhidrátot és kevés cukrot tartalmaz. Ideális hétköznapra tízóraira, uzsonnára, habár a szerző még lágy sajtok mellé is ajánlja.

Hozzávalók: 
- 42,5 dkg teljes kiőrlésű liszt (nálam tönkölyliszt),
- 12 dkg zabpehelyliszt (ledaráltam a zabpelyhet),
- 1 evőkanál sütőpor (én egy kevés szódabikarbónát tettem bele),
- 12 dkg cukor (10 dkg-ot tettem bele),
- 18 dkg vaj,
- 150 ml tej.

Elkészítés: 

1. A lisztet, a zablisztet, a sütőport, a cukrot tegyük egy nagy tálba. Morzsoljuk hozzá a vajat.

2. mikor már morzsás állagú, akkor hozzágyúrunk annyi tejet, hogy egy lágy, de nem ragacsos tésztát kapjunk. Gyorsan gyúrjunk, formáljunk belőle egy sima tésztát, majd csomagoljuk zacskóba és tegyük a hűtőbe.

3. Fél óra-egy óra pihentetés után lisztezett felületen nyújtsuk kis a tésztát. A recept 5 mm vastagságot ajánl, de én ennél vékonyabbra nyújtottam. Ráadásul én nem egyszerre nyújtottam ki a tésztát, hanem két részletben.

4. Kiszúrjuk a kekszeket, sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük őket, majd villával megszurkáljuk a tetejüket.

5. 180 fokra előmelegített sütőben készre sütjük. Hogy kinek mi a kész, az részben ízlés dolga is. Azt mondják, nem szabad túlsütni, mert nagyon száraz lesz (főleg, mert teljes kiőrlésű lisztből van), de nekem éppen azok a kekszek tetszettek jobban, melyeket jobban megsütöttem. Azok ropogósabbak voltak és főleg másnapra lettek nagyon finomak.

6. Ha megsültek a kekszek, rácsra szedjük őket és teljesen kihűtjük. Ezután mehetnek a kekszes dobozba.

Töltött táska (most hússal és zöldségekkel)

Maradt némi sült hús és mivel elutaztunk egy napra, gondoltam, ne vesszen kárba az étel, készítek belőle valamit, amit utazás közben is bátran fogyaszthat gyerek és felnőtt egyaránt.

A tészta egy korábban már kipróbált recept szerint készült, mely a Vidék íze magazin 2014 szeptemberi számában volt olvasható. Itt látható az eredeti recept, amit akkor kipróbáltam. Abban a receptben egy darált húsos, sajtos töltelék olvasható, de nekem most ezt asült húst kellett újrahasznosítanom, így most eltértem az eredeti változattól.

A töltelékhez én most egy kecskelapockát használtam. Ennyi maradt az előző napi ebédből. Húztam fel 2 kisebb céklát, néhány sárgarépát. Ezeket meghámoztam, nagyon finomra reszeltem.

Egy kis zsíron apróra vágott vöröshagymát pároltam. Erre tettem a zöldségeket és egy-két gerezd fokhagymát (apróra vágva). Sóztam, borsoztam. Fedő alatt puhára pároltam. Mikor elkészült, a nagyon apróra darabolt húst és a tésztából kimaradt 4 evőkanálnyi áttört krumplit is hozzákevertem. Kihűtöttem.

Ezzel töltöttem meg a tésztát úgy, ahogy a másik receptnél is írtam.

Zsírban sült krumplis pogácsa és krumpligombócos leves

Nagyon ritkán készítek ilyen ebédet, de egyrészt tegnap megkívántam és ezt terveztem be mára, másrészt most nagyon sűrű délelőttöm volt, így többre nem is lett volna időm. Aki követi a blogomat, tudja, szeretek kalandozni, újdonságokat kipróbálni, ugyanakkor időnként előveszem a régi ételeket is. Ma is így történt. Receptet ehhez nem is írok, szerintem mindenki ismeri. :) Egyszerű ebéd mára: zsírban sült krumplis pogácsa, a krumpli főzőlevét a leveshez használtam fel, amibe most gyorsan pucoltam még pasztinákot, répát, petrezselymet, tettem bele paradicsomot, paprikát.

Mikor ilyen hagyományos ételt főzök, készítés közben is eszembe jutnak a régi, letűnt idők. Ilyenkor megjelennek előttem a régi idők asszonyai, a konyhájuk és minden, ami körülvette őket. Gyerekkoromban is sokat készített anyu ilyen krumplis pogácsát, de bevallom, én nem szerettem és, ha volt más, akkor ezt inkább kihagytam. Aztán néhány éve megkívántam, el is készítettem, azóta szeretem. Mégis ritkán, kb. évente egyszer sütök ilyet. Ma jött el az ideje. 

A  A hozzászólások alapján így hívják az ország különböző részein ezt a krumplis pogácsát: paccsintott, tapsikolt pogácsa, tapsikó, fluta, gumipogácsa, falusi vagy paraszt krumplis pogácsa, zsírban sült krumplis pogácsa...és van, aki nem szaggatja, hanem tepsibe teszi, késsel berácsozza és így süti, sőt, valaki azt írta, darált hússal tölti. Ennyi, és le merem fogadni, még több változata létezik ennek az egyszerű, régi ételnek.

Kérésre a "recept": liszt, előzőleg hámozott, kockára vágott, majd így megfőzött, melegen áttört krumpli, só, egy evőkanál zsír. Ezeket összegyúrni. Gombóc vagy nudlitészta állaga legyen a tésztának. Tehát nem ragacsos, de lágy, amit jól lehet nyújtani, formázni és nem törik. Kinyújtjuk, szaggatjuk és jó forró, kb. kétujjnyi zsírban kisütjük. Lehet édesen is fogyasztani, akkor nem teszünk annyi sót a tésztába. Lekvárral kínálják az édes változatot (általában, de vannak eltérő szokások is. :) ). 

Tízperces keksz

Hugh Fearnley-Whittingstall. Kedvenc szakácsom, példaképem. Ezt már sokszor leírtam, elmondtam. :) A River Cottage minden napra című könyvében található ez a nagyon gyors, finom keksz recept is. Leírni tovább tart, mint összeállítani. Tényleg 10 perc előkészületet, 10 perc sütést igényel és pár percet az elfogyasztása. Váratlan vendégek esetén is jó választás egy kis teához, kávéhoz.

Hozzávalók: 
- 12,5 dkg vaj,
- 10 dkg cukor (nálam csak 4,5 dkg, mert mi nem szeretjük a túl édes desszerteket),
- 7,5 dkg lágy világosbarna cukor (nekem ilyen nem volt itthon, így egyszerűen kihagytam, de egyébként sem tettem volna ennyi cukrot a kekszbe, mert számunkra nagyon édes lett volna így),
- 1 közepes tojás, kissé felverve,
- 2 teáskanál vaníliakivonat (nálam őrölt vanília),
- 15 dkg liszt (nálam ebből 4 dkg nagyon apró zabpehely volt),
- fél teáskanál sütőpor (nálam egy kevés szódabikarbóna, mert nem használok sütőport),
- csipet só,
- étcsoki (eredetileg 10 dkg, nálam 4 dkg, a 10 dkg-ot soknak találtam).

Elkészítés: 

1. A vajat egy kisebb lábasban olvasszuk fel lassan. A kétféle cukrot keverőtálba tesszük, ráöntjük a felolvasztott vajat. Alaposan kikeverjük (Hugh fakanállal javasolja, én géppel végeztem ezt a műveletet).

2. Folyamatos keverés mellett mehet bele a tojás, a vanília, majd rászitáljuk a sütőporral, sóval kevert lisztet. Elkeverjük. Ezután megy bele az apróra vágott csoki. Hugh azt írja, hogy nem lesz túl sűrű a tészta (nekem eléggé sűrű volt, igaz, tettem bele zabpelyhet és mindig fehér tönkölylisztet használok).

3. Ejtsünk púpos teáskanálnyi halmokat egymástól 3-4 cm távolságra egy sütőpapírral bélelt tepsire. 180 fokra előmelegített sütőben 8-10 perc alatt készre sütjük (én 190 fokon sütöttem, mert gyenge a sütőm).  A sütik halvány aranybarnák legyenek.

4. Ha kész, néhány percig a tepsin hagyjuk a kekszeket, majd rácsra szedjük őket.

Változat: kimaradhat a csoki és a vanília, helyette mehet bele pirított, aprított mogyoró, dió, vagy mazsola is, a liszt egy része, ahogy én is készítettem, lecserélhető zabpehelyre, tehetünk fahéjat is a tésztába, ha fűszeres kekszre vágyunk.

Császárzsemle

Kisfiam azt mondta pár hete, hogy egyik osztálytársa "fonott tetejű zsemlét" szokott vinni tízóraira a suliba. Meg aztán szaladt az elsős tankönyvért, hogy megmutassa, milyen az a zsemle, ugyanis az olvasókönyvükben is volt egy lerajzolt jelenet, ahol ilyen zsemlét látott. Én általában kovászos kenyeret sütök a családnak, de, ha elfogy a kenyér és még nincs kész az új, akkor élesztővel sütök gyorsan kiflit vagy sima, hagyományos zsemlét. Tegnap megint elfogyott a kenyerünk, gondoltam, meglepem a fiam, sütök császárzsemlét. Még soha nem készítettem ilyen formájú zsemlét, úgyhogy megnéztem pár videót az interneten, hogy lássam, pontosan hogyan is kell formázni. A receptet a nosalty-n találtam. Azért ezt választottam, mert tetszett, hogy nem kell bele sok élesztő.

Hozzávalók a kovászhoz: 
- 150 g liszt,
- 140 ml langyos víz,
- 10 g élesztő.

Hozzávalók a tésztához: 
- 350 g liszt,
- kb. 160 ml langyos víz (nálam natúr kecskejoghurt), annyi, amennyitől egy közepesen kemény tésztát kapunk, ami jól formázható, sodorható,
- 10 g só,
- 20 g vaj (nálam olaj),
- fél teáskanál méz (nálam fél evőkanál cukor).

Tetejére:
- egész mákszemek,
- víz.

Elkészítés: 

1. Először a kovászt kell elkészíteni. Az élesztőt a liszthez morzsoljuk, hozzáadjuk a langyos vizet. Villával összekeverjük. Letakarjuk az edényt egy konyharuhával és 30 percig állni hagyjuk.

2. 30 perc elteltével a buborékosra kelt kovászt összekeverjük a tészta hozzávalóival (maradék liszt, víz, ami nálam joghurt volt, só, vaj, ami nálam olaj volt, méz vagy cukor). Kidagasztjuk. Ha kell, teszünk még bele folyadékot, ha túl lágy a tészta, akkor lisztet. Közepesen kemény tésztát kell kapnunk. Ha szép hólyagos a tészta, akkor letakarjuk és 20 percig kelesztjük.

3. Ezután 10-11 gombócot formázunk a megkelt tésztából (kb. 80 g-osak legyenek). Letakarva 10 percig pihentetjük.

4. Ezután kb. 35 cm hosszú rudakat sodrunk. Először rövidebbekre, majd kicsit pihentetjük őket és újra sodrunk rajtuk (a sikérszálak tovább nyúlnak a pihentetés alatt, ezáltal a második sodrás alatt könnyebb lesz folytatni a munkát, nem fog szakadni a tészta).

5. Megformázzuk a zsemléket. Ehhez sok videót lehet találni az interneten. Leírni nehezebb, mint elkészíteni.

6. Sütőpapírral bélelt tepsire tesszük a zsemléket, távolságot hagyva közöttük.

7. Letakarjuk egy könnyű konyharuhával és 35-40 percet kelesztjük.

8. Mikor lejárt az idő, lekenjük a zsemlék tetejét vízzel, megszórjuk mindegyiket mákkal. 250 fokra előmelegített sütőbe toljuk. Mielőtt betoljuk, ha van ilyen flakonunk, permetezzünk be 5-6 fújásnyi vizet a sütőtérbe és 5 perc múlva ismételjük ezt meg. Nekem most éppen nem volt, így ezt a részt kihagytam. 10 perc múlva levesszük a sütőt 200 fokra és egy pillanatra kinyitjuk a sütő ajtaját, hogy a gőz távozzon. Készre sütjük.