Évekkel ezelőtt nagyon népszerű volt az úgynevezett "gyümölcsbőr", ami nem jelentett mást, mint a gyümölcs pépesítését, majd tepsin való vékony szétterítését és valamilyen módon való megszárítását. Akkoriban nem próbálkoztam ilyesmivel, azt gondoltam, túl macerás. Most, hogy ennyi birsalmánk van, kutakodni kezdtem az interneten, mit is készíthetnék még ebből a gyümölcsből, amit ráadásul a gyerekeim is megesznek (és az is fontos szempont számomra, hogy legyen azért valamennyire egészséges, ne legyen tele cukorral sem). A birsalmasajtot nem szeretem, másrészt a sok cukor miatt nem is akarom elkészíteni. No, de rátaláltam egy receptre, ami azt ígérte, minimális cukor hozzáadásával egy finom, gumicukorszerű finomságot kapunk. Rögtön neki is láttam, hogy kipróbáljam, de eltértem a recepttől, majd jelzem hol és miben. A receptet itt találtam.
Hozzávalók:
- birsalma (vagy más gyümölcs, láttam már szilvásat, epreset, almásat),
- cukor (ez ízlés kérdése, én tényleg csak nagyon keveset, néhány laposan mért evőkanálnyit tettem egy hatalmas adag birshez, ha édes gyümölcsből készíteném, lehet, hogy nem is tennék bele cukrot).
Elkészítés:
1. A birsalmát megmossuk, ha van rajta bolyhos rész, azt ledörgöljük. Nem kell meghámozni. Kis kockákra vágjuk (magházat, hibás részeket eltávolítjuk).
2. A következő lépésnél eltértem az eredeti recepttől. Ő edénybe tette a gyümölcsöt, felöntötte annyi vízzel, amennyi éppen ellepi és addig főzte, míg megpuhult az alma. Majd leszűrte. Az ő birsalmája így világosabb színű lett.
3. Én viszont sütőben sütöttem, cserépedényben, lefedve, saját levében, vizet nem is adtam hozzá. Így elkészítve nekem jobban ízlik a birsalma és még mintha édesebb is lenne (igaz, a színe sötétbarna lesz, nem világos sárga). Ha azonnal fogyasztom, még cukrot sem teszek hozzá, mert kellemesen édeskés-savanykás íze lesz így az almának.
4. Akárhogy is puhítottuk meg az almát, a következő lépés, hogy botmixerrel krémesre mixeljük, majd a cukorral összekeverve felforraljuk.
5. Ezután jön a szárítás. Mióta elkészítettem az első adagot ebből az édességből, sikerült elolvasnom más recepteket is. A lényeg, hogy sütőpapírt terítünk egy (vagy több tálcára vagy tepsire attól függően, mennyi az alapanyagunk és milyen módon fogjuk szárítani). A lényeg, hogy vékonyan kell elteríteni a masszát, olyan 2 mm vastagra.
6. Van, aki a levegőn szárítja, van, aki sütőben, van, aki aszalóban. Nekem nincs aszalóm, így maradt a sütő. A recept azt írja, hogy 180 fokos sütőben sütjük 10 percig, majd lekapcsoljuk a sütőt és hagyjuk fél napot bent állni a gyümölcsöt. Ezután ismét meleg sütőbe teszi 10 percre és ott hagyja hűlni, száradni. Ezután, elvileg, száradt már annyit, hogy könnyen lejön a massza és egy új sütőpapírra lehet áthelyezni úgy, hogy az az oldala, ami eddig alul volt, most felülre kerüljön. Ismét be kell tenni a sütőbe 180 fokra, 10 percre.
7. Én a fentiek szerint készítettem, de nekem ennyi idő nem volt elég, hogy teljesen megszáradjon a gyümölcslap. Több napot és több sütőben töltött időt igényelt.
8. Közben aztán olvastam, hogy mások 50-80 fokos sütőbe tolják és ott szárítják órákon át (az ajtót néha kinyitva, hogy a gőz távozzon). Aztán tegnap a Gasztroangyalban éppen készítettek egy hasonló szárított gyümölcslapot, amit nem a sütőben, hanem levegőn, egy héten át szárítottak (mondjuk, abban a cukor is több volt).
9. Ha megszáradt a gyümölcslap, tetszőleges méretre, formára lehet vágni és fogyasztani. Olvastam valahol, hogy üvegbe zárva sokáig eláll. Erről még nem tudok nyilatkozni, de kipróbálom egy tesztadaggal. Frissítés: 1 év múlva is tökéletes, tényleg eláll, ha megfelelően ki van szárítva.
Megjegyzés: habár a recept azt ígérte, olyan mint a gumicukor, azért nem teljesen így van, mert annál kicsit keményebb és nem olyan ruganyos. Legalábbis az enyém nem olyan (valószínűleg jobban kiszárítottam, mint kellett volna). A gyerekek viszont így is szerették.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése