Csokikehely és tejszínes orda(ricotta)krém

Az interneten találtam az ötletet, miszerint ha felfújt lufit olvasztott csokiba mártunk, majd dermedés után kilyukasztjuk a lufikat, akkor kis poharakat, kelyheket kapunk. Az ötlet nem új, már régóta kering a neten, de én csak most jutottam odáig, hogy ki is próbáljam. Korábbi szülinapokról maradt pici méretű lufi, így semmi akadálya nem volt, hogy a hétvégén végre meg is valósítsuk a terveket. A videók alapján nagyon könnyen elválik a lufi a megszáradt csokitól, de be kell valljam, nekem azért nem volt ilyen egyszerű szétválasztani őket. Legalábbis nem mindegyik lufi jött le könnyen a csokiról. Gyakran tehát nem készítek ilyesmit, már csak azért sem, mert nem szeretem, ha műanyag/gumi (főleg nem élelmiszeripari) érintkezik étellel. Esetleg majd keresek olyan formát, amivel kifejezetten ilyen csokipohárkák készíthetők, mert a gyerekeknek nagyon tetszett az ehető kehely ötlete és szerintem is igen mutatós. Nyáron tejszínhabbal, bogyós gyümölcsökkel megtöltve finom, könnyű desszertet kínálhatunk benne.

Én most tejszínes ordakrémmel töltöttem a csokikelyheket. Minden héten készítek sajtot, így egyúttal mindig készül orda is. Az ordát másképp ricottának is hívhatjuk. Az orda sokoldalúan felhasználható, hasonlít a túróhoz, de annál lágyabb, édesebb. Értékes, fehérjében és ásványi anyagban gazdag, könnyen emészthető, csaknem salakmentesen hasznosítja a szervezet. Fogyasztható sósan és édesen is. Felhasználhatjuk szinte mindenhez, amibe egyébként túrót tennénk.

Elkészítés: 

1. Kis méretű lufikat felfújunk, de ne nagyra, mert egyrészt, ha túl feszes, kidurranhat, másrészt, akkor túl nagy lesz a kelyhünk is. Felfújás előtt mossuk meg, majd szárítsuk meg a lufikat.

2. Gőz fölött csokit olvasztunk (nálam 75%-os étcsoki) a szokásos módon. Ne legyen túl forró, különben kidurran a lufi.

3. Sütőpapírra egy kiskanállal szedünk egy keveset a csokiból. Kör alakban elterítjük. Ez lesz a kehely talpa. Belemártjuk a kihűlőfélben lévő, tehát nem túl meleg és semmiképp sem forró csokiba a lufit, majd ráhelyezzük erre a körre (azaz az alapra). Ha túl meleg a csoki, kidarran a lufi, másrészt, szerintem, rátapad, ráragad a csokira és nem fog lejönni.

4. Hűvös helyen szárítjuk, dermesztjük.

5. Mikor megdermedt a csoki, kilyukasztjuk a lufikat (mondjuk egy tűvel fent, a tetején). A videókon könnyen elválnak a csokitól a lufik, nálam kettő kehely esetében nehezen jött le. Óvatosan dolgozzunk, mert a csoki vékony, könnyen törik. Ha esetleg a kehely alja lyukas marad, a sütőpapíron hagyva kevés csokit cseppentsünk rá és várjuk meg, míg megszilárdul.

Az ordakrém nagyon egyszerűen készült, mert siettem, sok volt még a teendőm:

1. Az ordát krémesre turmixoljuk. Adunk hozzá vaníliát és, ha van kezeletlen héjú citromunk, akkor annak a héját is belereszelhetjük.

2. Tejszínt öntünk hozzá. Nem mértem most semmit, annyit öntöttem hozzá, amennyi tejszínem volt. Ezt kikeverhetjük habverővel, de én siettem, így a jó erős botmixeremmel beledolgoztam a tejszínt is az ordakrémbe. Egy finom, krémes, de nem folyós krémet kaptam, azonban az állag szerintem ízlés kérdése.