Vörös lencsés céklafasírt

Sajnos nem írtam fel a sütés-főzés előtti pontos mennyiséget, így most csak körülbelül tudom megmondani, miből mennyit tettem bele, de azt gondolom, ennél az ételnél nem kell annyira ragaszkodni a pontos mennyiséghez.

Hozzávalók: 
- vörös lencse (megfőzve szűk 40 dkg volt), kb. 20 dkg volt szárazon, főzés előtt mérve,
- cékla (megpárolva 20 dkg volt),
- só,
- bors,
- saláta fűszerkeverék, Bio Berta,
- 3 gerezd fokhagyma,
- bő 3 evőkanál csicseriborsóliszt,
- annyi zsemlemorzsa, mellyel a megfelelő állagú masszát kapjuk,
- zsiradék a sütéshez.

Elkészítés: 

1. A céklát megpucoltam, felkockáztam. Egy kerámia edénybe tettem, melynek teteje is van. Öntöttem hozzá kis vizet, majd lefedtem az edényt és 180 fokos sütőben puhára pároltam a céklát. (Hogy takarékosabb legyen a főzés, a csokis céklatortához is most pároltam a céklát, így két ételhez való cékla puhult egyszerre az edényben).

2. Közben a vörös lencsét is megfőztem. Sóval ízesítettem. Víz ne maradjon alatta. Ezt és a céklát előző este készítettem el, majd másnap reggel folytattam a főzést.

3. A céklát egy botmixerrel krémesre törtem. A lencsét csak rusztikusra. A kettőt összekevertem és fűszereztem, sóztam. Kevertem bele csicseriborsólisztet is. Annyi zsemlemorzsa kell bele, melytől egy jó állagú masszát kaptam. Kicsit állt, majd sütöttem. Ha pihentetés után még nem jó a massza, túl lágy, szétesős, akkor adjunk hozzá még egy kis zsemlemorzsát vagy csicseriborsólisztet.

4. Egy serpenyőbe egy picike zsiradékot tettem, felforrósítottam. A masszából tenyérnyi vagy annál kisebb fasírtokat formáztam. Ellapítottam. A serpenyőben megsütöttem az egyik oldalát, majd egy lapáttal könnyedén megfordítottam és a másik oldalát is megsütöttem. Első körben nem lett elég jó a massza állaga, nehezen tudtam fordítani, túl lágy volt, így kevertem még egy kis zsemlemorzsát a céklás-lencsés anyaghoz.

5. Sütőben sült pasztinákkal, házi, vadkovásszal kelesztett, teljes kiőrlésű kenyérrel, kovászolt káposztával fogyasztottuk. A pasztinákot felcsíkoztam, sóztam, borsoztam, nagy tepsin szétterítettem. Kis zsiradékot is tettem hozzá és sütőben puhára sütöttem. Krumpli helyett jó és egészségesebb választás.

Képviselőfánk, tészta

Első próba. :) Nagyon elégedett vagyok vele, úgyhogy lesz még sokszor ilyen. Édes és sós töltelékkel is.

Hozzávalók: 

- 100 g víz,

- 100 g vaj,

- 100 g liszt (finomlisztet szokás használni, de nekem csak fehér tönkölylisztem van itthon, így én azt tettem ebbe is),

- 3 nagyobb tojás,

- csipet só,

- egy csapott kiskanál cukor. 

Elkészítés: 

1. A vizet, a vajat, sót és cukor feltesszük forrni. Mikor forr, akkor tesszük bele a lisztet. Keverjük folyamatosan. Főzzük 2-3 percig. Mikor elválik az edény falától, szép sima, akkor kész. Levesszük a tűzről. 

2. Bekapcsoljuk a sütőt 220-230 fokra. (Sima alsó-felső sütés, nem légkeverés.)

3. Előkészítjük a tojásokat (ezalatt egy nagyon picit hűl a tészta, ez maximum 1 perc), majd egyesével jól eldolgozzuk a tojásokat a masszával. Csak akkor adjuk hozzá a következő tojást, ha jól kikevertük a tésztával. Mikor mindhárom tojást belekevertük, addigra egy sűrű krémet kapunk, ami egy nagyon picit terül csak, ahogy keverjük a géppel. 

4. Ezt beletöltjük egy habzsákba vagy más habkinyomóba (nekem egy műanyag van). Sütőpapírral bélelt tepsire kb. diónyi halmokat nyomunk ki (nálam volt, ami ennél nagyobb volt). Akinek nincs ilyen eszköze, készítsen vizes kézzel gömböket. Jó távol kell helyezni egymástól a halmokat. Mérettől függően kb. 14-16 fánkunk lesz (vagy még egy kicsit több, ha még kisebb fánkokat szeretnénk). Alaposan megspricceljük vízzel a fánkokat. 

5. Most jön a nagyon nagy figyelmet igénylő lépés. Az előmelegített forró sütőbe toljuk a tepsit és 15 percig így, 230-220 fokon sütjük (én 220 fokon sütöttem, de mivel elromlott a lámpa a sütőben és nem láttam, mi "folyik" odabent, féltem, hogy megég, ezért félidőben, azaz olyan 7 perc után, levettem 210-re a hőt). TILOS kinyitni a sütő ajtaját (egy pillanatra sem szabad)!

Mikor eltelik a 15 perc, akkor levesszük 180 fokra a sütő hőmérsékletét és további 10-12 percig sütjük. Ropogósra. Valahol azt olvastam, hogy a repedéseknek ugyanolyan színűnek kell lenniük, mint maga a tészta. A tészta, mérettől függően 20-25 percig kell, hogy süljön. Van, aki egészen nagy fánkokat készít, van, aki a kisebbeket preferálja. 

Másik sütési mód, amit Etánál olvastam:  210 fok, légkeverésen, kb. 20 percig (az első 10 percben tilos kinyitni az ajtót!!), aztán, mikor látni, hogy szép színe van a fánknak (ez kb. 15-20 perc múlva történik meg), akkor 100 fokra levenni a hőt és így szárítani tovább 15 percig. Mikor elkészültek a fánkok, kiveszi és azonnal egy recés késsel levágja a kalapjukat. 

6. Mikor megsült a tészta, a sütőt résnyire nyitjuk, hogy a gőz távozzon és lassan hűljön a tészta. Ha nem sül át rendesen a tészta, hűlés közben összeesik. Pár percig így hűtöttem, majd teljesen kinyitottam a sütő ajtaját. 

7. Mivel nekem nem volt időm kiszedegetni a fánkokat a tepsiről, úgy hűltek ki, hogy a tepsin hagytam őket (a sütő ajtaja már nyitva volt teljesen), de a legtöbb recept rácson való hűtést javasol. Szép nagyok és üregesek lettek a fánkok. 

Ezután töltöttem vaníliakrémmel és habbá vert tejszínnel, de persze lehet más krémekkel, sőt létezik sós változat is. 

Mángoldos pite (túróval)

Gyakran készítek sós pitéket. Bármilyen zöldségből, különféle sajtokból és, aki szeretné, húsfélékkel gazdagítva is elkészíthető.

Én ezt a pitét most éppen mángoldból készítettem. A mángoldot a napokban, azaz február közepén szedtem a kertben.

A pitetészta nálam nagyon egyszerűen készül, általában így:
- 20 dkg liszt (általában teljes kiőrlésű tönkölylisztből készítem, de, ha vendégnek szánom, akkor fehér tönkölyből),
- 10 dkg hideg vaj,
- kevés hideg víz, hogy összeálljon a tészta (van, amikor egy kis tejfölt adok hozzá, esetleg házi joghurtot), de helyette lehet 1 tojást is használni,
- egy kevés só.

A lisztet összekeverem a sóval, majd beledarabolom a hideg vajat. Gyorsan elmorzsolom és annyi vizet teszek hozzá, amennyitől összeáll a tészta. Van, hogy tejfölt vagy joghurtot adok hozzá víz helyett. Tojást azért nem szoktam, mert lányom sokáig nem ehetett tojást és bár most már mértékkel fogyaszthat, amibe nem muszáj, abba most sem teszek.

Gyorsan kell dolgozni, mint a linzernél, kekszeknél. Amint összeáll a tészta, ne gyúrogassuk tovább, hogy ne melegedjen fel a vaj a kezünktől. A tészta legyen jól nyújtható, nem ragacsos és nem is morzsálódó, széteső. Gombócot formázunk belőle, zacskóba tesszük és hűtőben pihentetjük. Akár előző nap is össze lehet gyúrni a tésztát.

Jöhet a töltelék. A hozzávalók listája, nálam most így alakult:

- mángold tisztítva, azaz szárak eltávolítása után 8 dkg volt,tehát most nem sok,
- 25 dkg házi kecsketúró,
- 50 g tejszín,
- kb. 100 g joghurt,
- só,
- bors,
- 1 tojás,
- néhány dkg házi, kecsketejből készült feta jellegű sajt,
- néhány dkg szalonna, pici kockákra vágva,
- 1-2 gerezd fokhagyma, apróra vágva,
- egy kis reszelt sajt a tetejére.

1. Mivel én most csak egy kevés mángoldot tudtam szedni, ezért nem is forráztam le a leveleket tisztítás után, csak apróra vágtam késsel.

2. A folyékony hozzávalókat lehet nyugodtan a saját készletünk szerint alakítani. Nekem volt egy kis házi joghurtom, egy kevés tejszínem, ezeket a túróhoz, aprított mángoldhoz és tojáshoz keverve pont nekem tetsző állagot kaptam (nem volt folyós, híg, mint sokszor a pitetöltelékek, de lágy volt, kenhető). Ebbe kevertem az apróra vágott szalonnát, feta sajtot, fokhagymát, sót, borsot.

3. A pihentetett tésztát kinyújtottam, beleigazítottam pitetésztába (az oldalára menjen fel a tészta). Villával megszurkáltam. Van, aki vakra süti, én nem szoktam (azaz fóliával betakarja a tésztát, erre babot tesz és így süti, hogy ne púposodjon fel a tészta). Kerámia piteformám van, ebben nagyon jó sütni, nem ragad, tapad le a pitetészta.

Előmelegített sütőben kicsit megsütöttem. 190 fokon elősütjük (a tészta felülete száraz tapintású és egy enyhe színt kap, bár ezt teljes kiőrlésű liszt esetén nehéz megállapítani). Kb. 10-15 perc. Azért kell elősütni, hogy a tészta jól megsüljön a végére és ne áztassa el a töltelék a tésztát. Van, aki lekeni tojásfehérjével is a tésztát, így még biztosabb, hogy nem fog elázni majd a tölteléktől.

4. Ezután belesimítottam a tölteléket. Megszórtam reszelt sajttal és készre sütöttem. Ha kész, rácsra szoktam tenni sütőformával együtt, egyben nem tudom kiszedni.

Hajtovány

Ma én is kipróbáltam a hajtoványt. Évekig csak nézegettem a receptes oldalakon, de valahogy mindig kimaradt. Ma viszont úgy alakult, hogy valami sósat kellett sütnöm, így erre esett a választásom. Nagyon finom, puha, könnyű, úgyhogy leírom a receptet. Egy kis problémám volt vele. Nekem kicsit sós volt, így legközelebb majd csökkentem a só mennyiségét.

Hozzávalók fél adaghoz: 
- 50 dkg liszt,
- 1 evőkanál sót írnak a receptek, de nekem ez soknak bizonyult, legközelebb szűkebben mérem a sót,
- 2,5 dkg élesztő,
- kb. 3 dl tej (de lehet, kicsit többre lesz szükség, liszttől függ),
- fél dl olaj,
- egy evőkanál cukor,
- 1 tojássárga.

Hozzávalók a töltelékhez: 
- 15 dkg sajt, reszelve,
- 10 dkg vaj,
- 1 tojás,
- 1 mokkáskanál sót is írnak a receptek, de nekem az már nem hiányzott.

Tetejére: tojás, reszelt sajt, magvak, ki mit szeretne.

Elkészítés:

1. Az élesztőt felfuttatjuk egy dl langyos, cukros tejben, majd összekeverjük a tészta többi hozzávalójával, azaz a maradék tejjel, tojással, liszttel, olajjal, sóval, és jó hólyagosra kidagasztjuk a tésztát. Lágyabb, könnyű kelt tésztát kell készíteni, úgyhogy a tejet ehhez mérten adagoljuk (ne legyen ragacsos, túl lágy a tészta és ne legyen kemény sem). Letakarjuk, duplájára kelesztjük.

2. Kikeverjük a vajat a reszelt sajttal, pici sóval és tojással. A vaj ne legyen túl hideg, kőkemény de ne is folyós. Éppen kenhető legyen. Van, aki csak a vajat keveri ki a tojással, azzal keni meg a tésztát és erre szórja a reszelt sajtot és/vagy más tölteléket.

3. A megkelt tésztát igen vékonyra nyújtjuk, megkenjük a töltelékkel, majd feltekerjük a hosszabb végétől indulva (mint a bejglit).

Hogy kisebbek legyenek a hajtoványok, én úgy készítettem, hogy egyik hosszanti végétől elkezdtem feltekerni a tészta közepéig, majd a másik oldalról is feltekertem. Középen találkoztak a tekercsek. Elvágtam, így két rudam lett.

Ezeket aztán trapéz formában feldaraboltam (próbáltam minél kisebbeket, hogy egy-egy sütemény ne legyen túl nagy), sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztattam őket (távol egymástól, mert nagyon megnőnek sütés után). Egy félórát hagyjuk kelni (konyharuhával letakarva), utána óvatosan lekenjük felvert tojással a tetejét (ne folyjon az oldalára), rászórhatjuk a magvakat (nálam szezámmag és mák), majd 190 fokra előmelegített sütőben szép pirosra sütjük.

Örülök, hogy két rudat formáztam, mert ha egyben tekertem volna fel az egész tésztát, óriási, emberes adag lett volna egy-egy darab.

Van, aki sonkát, hagymát, zöldfűszereket is tesz a töltelékbe.

Melegszendvicskrém házilag

Közös alkotás eredménye következik. :)

Hétvégén sütöttem (kecske)húst. Lassan szoktam sütni, lefedve, sütőben, egész éjjel. Maradt a húsból egy kevés.

Vettem ki (kecske)májat a mélyhűtőből és készítettem egy adag májkrémet. Férjem pedig nosztalgiázott és melegszendvicskrémet készített ezekből az alapanyagokból (mert gyerekkorában gyakran készítettek otthon házi szendvicskrémet).

Nagyon apróra vágta a csontról leszedett sült húst. (Darálónk nincs.) Ezután kevert hozzá a fent említett májkrémből kb. 4 evőkanálnyit, tett hozzá mustárt, néhány evőkanál tejfölt, házi paprikakrémet ("piros aranyat"). Ízlés szerint. Frissen kissé hígabb a krém állaga, de állás közben a hűtőben sűrűsödik. Házi kovászos kenyérre kentük, reszelt sajtot szórtunk rá és megsütöttük.

A májkrém receptje fenn van a blogomon, itt.

Hajdinakása

Ha valaki már unja a zabkását, íme egy kis változatosság. Főtt hajdinakása. (A blogon található nyers változat is, ITT.)

Ez egy nagyon egyszerű reggeli. A hajdinából ugyanis kását is főzhetünk. Ez főleg azoknak jó hír, akik zabkását fogyasztanak reggelire. Ha kicsit unalmas már a zab, jöhet a hajdina. Lehet jó hígra is főzni. Én nem ehetek reggelire tejet, ezért vízben szoktam megfőzni (kb. 2-szeres mennyiségű vízben, de tejjel mehet 2,5-szeres is). Teszek bele vaníliát is. Tálaláskor fahéjjal szórom, ízlés szerint lehet édesíteni cukorral, mézzel, ki mivel szeretné (én nem ehetek reggel cukrot, így egy kis cukormentes házi baracklekvárt engedtem ma meg magamnak, plusz pirított magvakat). Tehetünk rá banánt, bogyós gyümölcsöket stb. Van, aki megpörköli a hajdinát, mielőtt megfőzné.

Francia hajdinapalacsinta, sósan (Galette de sarrasin)

Ez a finom és mutatós sós hajdinapalacsinta, a galette de sarrasin (kiejtve: gálett dö száráze'n) a gallok és bretonok régi, hagyományos étele, melyet eredetileg forró vaslapon sütnek (én palacsintasütőben készítem). A palacsintát reszelt sajttal, sonkaszelettel és tojással töltik.

Régen úgy tudtam, hogy a galette az egy édes sütemény, mely egy vajas tésztából áll, gyümölccsel van megtöltve, a széleit pedig körben fel kell hajtogatni és így megsütni. Mostanra megtanultam, hogy Észak-Bretagneban a sós hajdinapalacsintát hívják így.

Gluténmentes étel, így az arra érzékenyek is fogyaszthatják (csak arra kell figyelni, hogy garantáltan gluténmentes lisztet használjunk!).

A hajdinapalacsintát készítettem már tejjel, vízzel, tojással és tojás nélkül. Ezt a sós palacsintát, az általam megnézett eredeti francia videókban vízzel készítették, így én is így tettem. Itt írtam még erről a blogon.

Először is készítenünk kell néhány palacsintát hajdinalisztből, azaz 10 dkg hajdinaliszthez kb. 2,5 dl víz vagy tej szükséges, kis só és van, aki egy kiskanál cukrot is tesz hozzá, valamint 1 tojás is kell bele. Sütöttem már tojásmentesen is hajdinapalacsintát, de akkor lenmagliszt is szükséges a tésztához és kicsit nehézkesebbnek találtabb a sütését.

A tésztát jól kikeverjük, habosra, majd hagyjuk állni (letakarva) 1-2 órát (hűvös helyen).

Mikor letelt az idő, újra átkeverjük a tésztát, ha nagyon sűrű, hígítsuk egy kis vízzel.

Ezután egy kis zsiradékot öntünk/kenünk a palacsintasütőbe. A szokásos módon megsütjük a palacsintákat. Minden adag előtt teszek egy kevés zsiradékot a palacsintasütőbe, de elképzelhető, hogy akinek jobb serpenyője van, oda nem szükséges minden palacsinta kisütése előtt zsírozni, olajozni a palacsintasütőt.

Van, aki először kisüti az összes palacsintát és majd csak utána tölti azokat, van, aki megsüti a palacsinta egyik oldalát, megfordítja, majd teszi is rá a tölteléket és készre süti sajttal, sonkával, tojással együtt. Én egyébként az első változat szerint jártam el.

Tehát, mikor megsült a palacsinta egyik fele, megfordítjuk, szórunk rá reszelt sajtot. (Alacsony lángon sütöttem innentől.) Nem az egész palacsintát szórtam meg a sajttal, hanem középen egy kisebb körben úgy, hogy a kör közepe "lyukas" maradjon. Azaz egy kis fészket készítettem a sajtból a palacsinta középső részére. Ebbe ütöttem bele az egy egész tojást. A fehérjét egy fakanállal óvatosan kicsit széthúztam, ráhúztam a sajtra, majd addig sütöttem, míg majdnem megsült a sajt. Ekkor felhajtottam a képen látható módon a palacsintát és addig sütöttem, míg késznek nem nyilvánítottam. A tojássárga folyós legyen, a fehérje viszont süljön meg. Menet közben szórtam sót és frissen őrölt borssal is meghintettem a tojást. 

Eredetileg a sajtra (van, akinél a sajt alá) egy szelet húsos sonka is kerül, de én azt nem nagyon fogyasztok, így nem tettem rá.

Itt és itt látható egy-egy videó (de egyébként ezeken kívül is van rengeteg), arról, hogyan készítik a galette-et. Nem bonyolult, csak leírni, képek nélkül elmagyarázni nehéz.

Hajdinafasírt 2.

Nyáron készítettem már hajdinafasírtot, de most egy egyszerűbb, kevesebb hozzávalót tartalmazó változatot szerettem volna sütni, lehetőleg gyorsan, mert nem volt sok időm a főzésre. A hajdinás kölesfasírt receptje itt található a blogon.

Hozzávalók: 

- 20 dkg hajdina (én a nem pörkölt változatot szeretem, azon belül is a világosabbat, de már a sötétebb színű hajdina ízét is megszoktam), 

- 1 fej vöröshagyma,

- só,

- bors,

- 2-3 evőkanál lenmag(liszt) (nálam ez azt jelenti, hogy a lenmagot aprítóban megdarálom),

- 2-3 evőkanál csicseriborsóliszt,

- nálam Bio Berta saláta fűszerkeverék került bele, de természetesen lehet ízesíteni bármilyen fűszerrel, kinek mi van, kinek mi tetszik. Ebben a fűszerkeverékben van: borsikafű, kakukkfű, lestyán, petrezselyem, snidling, tárkony, fokhagyma, bazsalikom, citromfű, kapor, majoranna, oregánó, rozmaring, paprika (ilyen sorrendben),

- egy kevés őrölt kömény,

- zsiradék a sütéshez,

- zsemlemorzsa a forgatáshoz, de ez akár el is maradhat. 

Elkészítés: 

1. A hajdinát megmossuk, edénybe tesszük, felöntjük vízzel és sózzuk. Puhára főzzük. Ha kell, menet közben pótoljuk a vizet. Nem baj, ha szétfő a hajdina, ez most fasírt lesz. 

2. Közben a hagymát nagyon apróra, finomra vágjuk. Aki szeretne, tehet bele fokhagymát is. Én nem tettem. 

3. Mikor megfőtt a hajdina, botmixerrel kissé összetörtem, majd, mikor nagyjából kihűlt, akkor kevertem bele a többi hozzávalót (fűszereket, csicseriborsólisztet, lenmaglisztet). A fűszerezést nem kell sajnálni, szerintem jól áll neki a sok fűszer (kóstolgassuk). Egy igen jó állagú, masszív masszát kaptam, amin én magam is meglepődtem. Nagyon jól formázható. 

4. Sütés előtt megforgathatjuk zsemlemorzsában és forró zsiradékban kisütjük a hajdinagolyókat. Kicsit féltem, hogy majd esetleg szétesnek a tojásmentes golyók sütés közben, mert bár korábban készítettem hajdninafasírtot, abba került krumpli és köles is. Magam is meglepődtem, hogy milyen gyönyörűen megsültek, nagyon masszív golyók lettek, melyek belül puhák, kívül keményebbek. Mi ezeket a fasírtokat finomfőzelékhez ettük, de salátákhoz, párolt rizshez, köleshez, mártogatóssal, szószokkal is nagyon finom lehet. 

Vörös lencse dahl

Nagyon gyors, egyszerű, melegítő, egészséges, tápláló, finom, egyébként pedig húsmentes, tejmentes, gluténmentes.

Amikor nincs kedvem vagy időm főzni (ma inkább a kedvvel volt a baj :) ), akkor ez a lencse dahl készül ebédre (ez egy jó kis fűszeres, főzelékszerű étel, amit lehet enni rizzsel, de mi általában kölessel fogyasztjuk, ha még erre sincs időm, akkor egy szelet házi kovászos, teljes kiőrlésű tönkölykenyeret vágok hozzá). Olyan gyorsan elkészíthető, hogy a receptet leírni nagyobb munka volt, mint az ételt megfőzni. Nagyobbik fiam egyik kedvenc ebédje ez.


Apróra vágott 1 fej vöröshagymát kis zsiradékon megpárolok, erre jönnek aztán a fűszerek: 2-3 gerezd apróra vágott fokhagyma, kurkuma, őrölt kömény, egy ujjpercnyi friss gyömbér finomra vágva (ha nincs, akkor szárított), curryt is lehet (de én nem használok, mert férjem nem szereti, így, ha van, akkor indiai fűszerkeverék is megy bele, amit én szoktam kikeverni, a blogon fenn a recept hozzá, ebben van egy kis pirospaprika is, így szebb lesz az étel színe).

Egy kicsit kevergetjük, hogy az aromák felszabaduljanak, majd beleteszem a jól megmosott vörös lencsét is (általában 25-30 dkg-ot szoktam). Dobok bele egy babérlevelet is. Sózom és közben felöntöm vízzel. Sűrűbbre, főzelékszerűre szeretem főzni, így inkább kevesebb vizet öntök rá, aztán később pótlom, ha szükséges. Lassú tűzön készre főzöm. Hamar megfő. Jól áll neki a csípős íz, de a csípős paprikát (chilit) mi külön keverjük bele a tányérunkban, mert a gyerekek nem szeretik a csípőset. Általában kölest párolok hozzá, néha rizst, de egyszer-kétszer előfordult, hogy házi kenyeret szeltem hozzá.

Nem szeretnék új bejegyzést nyitni a témában, ezért itt jelzem, hogy sokféleképpen lehet fűszerezni ezt az ételt. Van, hogy sárgarépát is reszelek a megpárolt hagymára. A hagymás répát 5 párolom, majd ráteszem a megmosott lencsét. Van, hogy egy kis darabka fahéjat is dobok bele és van, hogy egy kevés sűrű házi paradicsomlevet öntök hozzá a főzés végén.

Ezen a képen egy ilyen, paradicsomos változat látható. Rizzsel és lilahagyma savanyúsággal kínáltam.

Krumplinudli

Csak, hogy megmutassam, főzök hagyományos ételeket is. :) Én nosztalgiázom, mert gyerekkoromban nagyon szerettem, a gyerekek meg megismerik ezeket a régi, egyszerű ételeket is. Néha belefér ez is. :)

Krumplileves, krumpligombóccal (a nudli tésztájából készült a gombóc), valamint nudli, amiből volt mákos és pirított zsemlemorzsás változat is. A levesbe mindenki, aki kért, tett magának tejfölt is.

Receptet ehhez nem is írok, hiszen mindenki ismeri, csak annyit, hogy a krumplilevesbe a nudlihoz megfőzött krumpli főzővize került, a leveshez külön is pucoltam krumplit, amit a beízesített leves levében főztem, majd a végén még az összegyúrt nudli tésztájából is tettem bele kis gombócokat, a nudli tésztájába pedig nem tettem tojást, lisztből pedig annyit (a forrón áttört, majd szobahőmérsékletűre hűtött krumplihoz, ez fontos, hogy ne a forró krumpliba tegyük a lisztet!), amennyitől egy lágy, de már jól formázható tésztát kapjak (inkább több részletben adom hozzá a lisztet, de igyekszem nem sokáig gyúrogatni a tésztát, amint jónak találom, már kezdem is formázást). Az összegyúrt tésztát ne pihentessük, azonnal formázzuk, majd főzzük ki. Ne főzzük sokáig, hamar feljön a víz tetejére, aztán már szedhetjük is ki. Alaposan csepegtessük le, majd tegyük is bele a pirított morzsába. Én óvatosan, kézzel forgattam át (ill. rázogattam), nem fakanállal, mert lágy a frissen kifőtt nudli.

Régen, mikor jobban kellett figyelnem a bevitt szénhidrátra, krumpli helyett túróból készítettem a nudlit (tojással, de kipróbáltam tojásmentesen is). Kicsit drágább étel, nem is annyira kiadós, de finom. Annak a receptje megtalálható a blogon is, itt.

A hagyományos, krumplis nudlit vagy a túrósat is, forgathatjuk pirított morzsába, pirított, darált dióba/mogyoróba/mandulába, megszórhatjuk cukros mákkal, de egyébként meg is piríthatjuk egy kis vajon, tehetünk rá sajtot, szalonnát, pirított hagymát, majd tejfölt stb. :)