Kovászchips

Sokszor készítettem már, de soha nem tudtam lefotózni, mert a család megette, mire ráértem volna fényképezni. Aki benne van valamelyik kovászos kenyeret készítő csoportban, annak nem újdonság, én is onnan vettem az ötletet. Amikor frissítem a kovászt, a maradékot nem szeretem én sem kidobni. Nem is dobom. Kovászchips-et készítek belőle. Én úgy szoktam, hogy a felesleges kovászt összekeverem sóval, ízesítem kedvenc fűszerkeverékemmel és egy nagy tepsin, melyet előzőleg sütőpapírral béleltem, elkenem. Egyenletesen és vékonyan, amennyire csak lehet. Így sütöm 190 fokon. Nálam nem süt egyenletesen a sütő, ezért sokszor letöröm a széleket, a közepét kicsit tovább sütöm. Van, aki sütés előtt kever a masszába reszelt sajtot is (és van, aki lisztet gyúr a maradék kovászba, kinyújtja, szaggatja). Tetszés szerinti darabokra törjük, mikor megsült. A család imádja és mindig alig várják, mikor marad már megint egy kis plusz kovász.