Oldalak

2013. március 8., péntek

Vörösboros-csokis kuglóf

Tamás napra készült ez a kuglóf. Már pár éve készülök megsütni, de mindig elmaradt. Most kapóra jött a recept és szerencsére az ünnepelt is örült neki. Finom kuglóf. Máskor is szívesen elkészítem majd. A recept a Rama Ünnepi finomságok című könyvéből származik (az arányokon módosítottam).

Frissítés: Most, 2020. február 7-én készítettem el újra ezt a finom süteményt. Azóta a kuglófformám tönkrement és van ugyan egy másik, de az cserép kuglófsütő, azt nem tehetem be forró sütőbe. Gondoltam egy merészet és egy évek óta a szekrényben heverő, soha nem használt csillag formájú süteményformába öntöttem a tésztát. Nagyon jó lett így is (igaz, kihűlés után az alját levágtam, hogy egyenesen álljon a kész süti.

Itt csillagformában:






Itt rendes kuglófformában:



Hozzávalók:
- 20 dkg vaj,
- 6-8 dkg cukor (az eredeti recept szerint 20 dkg, de mi nem eszünk ennyi cukrot, aki édesebben szereti a sütiket, tegye bele a 20 dkg-ot),
- vanília(esszencia), (az eredeti recept szerint 2 zacskó vaníliás cukor),
- 4 tojás,
- 28 dkg liszt,
- 1 bő evőkanál Holland kakaópor,
- fél kiskanál őrölt fahéj,
- 1 zacskó sütőpor az eredeti recept szerint, de én nem használok sütőport, így csak egy kiskanál szódabikarbónát kevertem bele,
- 1,75 dl vörösbor (nálam nagyjából 2 dl),
- 10 dkg étcsokoládé, apró kockákra vágva,
- 1-2 marék mazsola (elmaradhat, ha valaki nem szereti, de szerintem vele együtt finomabb lesz),
- a mázhoz: fél dl tejszín és nálam 10 dkg étcsokoládé, az eredeti recept szerint 6 dkg étcsoki ÉS 6 dkg tejcsoki.

Elkészítés: 

1. Sütés előtt 1-2 órával a mazsolát beáztatom egy kis vörösborban. A tojások sárgáját a cukorral habosra keverem, majd hozzáadom a vaníliát és a puha, szobahőmérsékletű vajat. Jól kihabosítom. Belekeverem a bort is (azt is, amiben a mazsola ázott).

2. A lisztet, a kakaóport, a sütőport, a fahéjat, a szódabikarbónát alaposan összekeverem egy másik edényben, majd a tojásos-vajas masszához adom. Alaposan összekeverem. Én nem használok sütőport, mert nagyon erős íze van, nagyon kiérezzük a sütikben, ezért szódabikarbónát használok helyette (igaz, annyira nem "fújódik" fel a sütemény tőle, mint a sütőportól, de legalább nem érezzük a sütőporos ízt).

3. A tojásfehérjét kemény habbá verem és óvatosan, de gyors, határozott mozdulatokkal beleforgatom az előző keverékbe. Mivel én nem sütőport, hanem szódabikarbónát használok, gyorsan kell dolgoznom, mert amint keveredik a savval (itt a bor a sav) a szódabikarbóna, máris dolgozni kezd.

4. A kuglófformát kivajazom, beleöntöm a tésztát és 200 fokra előmelegített sütőbe teszem. A hőfokot rögtön mérsékelem 180 fokra. Körülbelül 60-65 percig sütöm a süteményt (tűpróba) és azért nézzünk rá (az eredeti recept 65 percet ír, nálam is pont jó ez a sütési idő).

5. Amikor kihűlt a kuglóf, bevonom csokimázzal. Ehhez a csokoládét vízgőz fölött megolvasztom. Az eredeti recept azt írja, először megolvasztjuk a csokit, utána öntjük hozzá a tejszínt. Én is így jártam el, de a szépen megolvadt, folyékony csokimat jól besűrítette a hirtelen ráöntött, ráadásul hideg tejszín. Gyorsan simára, fényesre kevertem.

Amikor kész a csokikrém, rásimítottam a sütire (kenni lehetett csak, mint egy krémet, önteni nem). Gyorsan kell dolgozni, mert hamar köt. Kidíszítettem és fogyasztás előtt hűvösre tettem. Viszonylag tömény, karakteres sütemény, és bár az eredeti recept nem javasolta, én tettem egy kis tejszínt habszifonba és azzal kínáltam a tortát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése