Szilvalekvár sütőben

Nem terveztem szilvalekvárt készíteni ebben az évben, mert maradt tavalyról, másrészt nem is nagyon volt az idén termés. Egyik nap aztán mégis úgy döntöttem, pár üveggel azért főzök be. Kedvet kaptam hozzá hétvégén a szentendrei skanzenben, ahol az egyik háznál lekvárt főztek. Egy vödörnyi szilvából lett 2 nagyobb és 3 kisebb üveg sűrű lekvár.

A szilvát megmosom, kimagozom és egy nagy tepsibe teszem az egészet. 110-140 fokos sütőben készítem. Lassan készítve tovább tart a lekvárfőzés, de finomabb is a végeredmény. Van, aki csak 100 fokon készíti. Időnként megkevertem. Ha szükséges, mikor már majdnem kész, krumplitörővel áttöröm, de semmiképp nem botmixerezem. Sűrű, krémszerű lekvárt kell kapnunk a végén. A főzési-sütési idő több óra. Függ attól, milyen szilvát főzünk be, hány fokon készítjük és mennyi szilva van a sütőben. Ha sokat készítek egyszerre, akkor két tepsit is beteszek a sütőbe, légkeverésen sütöm. A kezdeti mennyiséghez képest nagyon össze fog esni, meglepően kevés üveg lesz tele. Forrón üvegekbe töltöm és száraz dunsztban hagyom kihűlni.

Cukrot soha nem teszek ebbe a lekvárba sem. A lényeg, hogy érett gyümölcsből készüljön mindig, minden lekvár és akkor a végeredmény sem kíván cukrozást (kivéve persze a savanykás gyümölcsök, mint pl. ribizli, mert ezekbe én is teszek egy kevés cukrot). Nem attól áll el a lekvár, hogy telerakjuk cukorral. Nekem van olyan lekvárom, ami már több éves, hozzáadott cukrot nem tartalmaz és mégis tökéletes, semmi baja. A lényeg a nagyon tiszta üveg, tető és minden eszköz, ami érintkezik a lekvárral, befőttel. Aztán pedig egy jó dunszt, ami lassan engedi csak kihűlni a terméket.

(Frissítés 2018-ban: a legalsó fotó még 2012-ben készült, azóta eltelt 6 év, már nem használok celofánt, akkor is csak a szilvalekvárhoz próbáltam ki.)