Lili kifli

Ezeket a kifliket nem magunknak, hanem ajándékba készítettem még akkor, mikor a kókuszos túrógolyókat is. Egyszerű, klasszikus, puha kiflik, vaníliás porcukorba forgatva.

Ez egy régi, klasszikus sütemény (megtalálható például a Váncza könyvben is).

Hozzávalók: 
- 25 dkg liszt,
- 25 dkg vaj,
- 25 dkg túró,
- fél csomag sütőpor (nem használok, így helyette egy kevés szódabikarbónát tettem bele),
- 1 késhegynyi só.

A forgatáshoz: 
- vanília/vaníliás cukor/vaníliaőrlemény, ki mit használ, kinek mi van otthon,
- néhány evőkanál porcukor,

- kevés lekvár a töltéshez.

Elkészítés: 

1. A lisztet összekeverjük a sütőporral és a sóval. Ezután elmorzsoljuk a vajjal, végül mehet bele a túró. Jól átgyúrjuk. Ha szükséges, tegyünk hozzá még lisztet vagy tejfölt/tejet, attól függően, hogy túl lágy vagy túl száraz a tészta (függ a liszttől és a túrótól). A recept nem írja, de én zacskóba zárva, néhány órát pihentettem a tésztát a hűtőben.

2. Késhát vastagságúra nyújtjuk a tésztát és háromszög alakúra vágjuk (ízlés szerinti méretben, de kb. 7-8 cm a háromszög alsó része és a háromszög magassága 8-10 cm nálam).

3. Nagyon vékonyan megkenjük lekvárral a háromszögeket. Ne sokat, elég éppen csak megkenni,  mert feltekerésnél úgyis kifolyik, ha túl sok lekvárt teszünk a kiflikre. Feltekerjük a kifliket (a szélesebb felénél kezdve), végül kifli formájúra igazítjuk (azaz meghajlítjuk).

4. Sütőpapírral bélelt vagy kikent tepsire sorakoztatjuk a kifliket (a hajtás alul legyen). Hagyjuk közöttük kis távolságot. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 15 percig sütjük (figyelni kell, mert minden sütő másképp süt).

5. Mikor megsült, még melegen vaníliás porcukorba forgatjuk a kifliket. Úgy is lehet, hogy csak megszórjuk vaníliás porcukorral a kifliket, így kevésbé lesz édes.

Plébános mézeskalácsa (rögtön puha, teljes kiőrlésű tönkölylisztből, tojásmentes)

Van már egy jól bevált mézeskalács recept a blogon, itt. Ez, amit most próbáltam ki (Dulminánál találtam), nem sokban különbözik a régitől, de azért mégiscsak más, mert például 100 %-ban teljes kiőrlésű tönkölylisztet tartalmaz, tojás nincs benne, viszont tejszín igen. Nekem nagyon tetszik ez a recept, azt hiszem, megtartom és idén ez alapján készülnek a mézeskalácsok karácsonyra.

Nem szoktam a fogyasztásra szánt mézeskalácsokat cukormázzal díszíteni, mert egyrészt nem szeretjük és nem is tartom egészségesnek a túlzott cukorfogyasztást, másrészt lányom tojásallergiás, így a tojásfehérjét kerülnie kell (habár, már tudok tojás nélküli cukormázat is készíteni porcukor és citromlé keverékéből, így készítettük tavaly és készítjük idén is majd a mézeskalácsházakat...éppen elég lesz majd az a cukormennyiség a gyerekeknek).

A mézeskalácsot általában olajos magvakkal díszítjük, esetleg jó minőségű étcsokival, mint például a másik mézeskalács receptjénél található fotókon is látható, ITT.

Nagyon tetszik az ötlet, amit ebben, a plébános mézeskalácsa nevű süteményben olvastam, hogy darált dióval szórt felületen nyújtsuk ki a tésztát. Így a mézeskalácsba kerül egy kis dió ízesítésnek. Ki fogom próbálni. Most, első alkalommal azonban dió nélkül nyújtottam, mert ez csak egy próbaadag volt.

Közben elkészült a karácsonyi változat is (2018.12.22.). Ilyen lett. Ezt a tésztát 3,5 napig érleltem hűtőben, nyújtás előtt alaposan átgyúrtam, tetejét tejjel kentem le:

Ezek itt a próbakalácsok még novemberről. Kis adag, nincs lekenve sütés előtt és nem is pihent annyit a tészta:

Hozzávalók:
- 10 dkg vaj (van, hogy egy részét zsírra cserélem, de nem mindig variálom),
- 2 dl méz (kicsit kevesebbet tettem, hogy még kevésbé legyen édes, de Dulmina szerint ezzel a 2 dl mézzel visszafogottan lesz csak édes a mézeskalács...ízlés kérdése, nekem még ez is picit sok, de én az átlagosnál kevesebb cukrot használok egyébként is),
- 1,5 dl tejszín vagy zsíros tej,
- 2 csapott evőkanál mézeskalácsfűszer (nálam talán egy kicsit kevesebb volt, ízlés szerint),
- lehet reszelni bele 1 kezeletlen héjú narancs héját is,
- 1 nem púpos, kisebb méretű evőkanál szódabikarbóna (én ennyit nem szoktam beletenni, kb. 1-1,5 teáskanálnyit, mert mindig attól félek, kiérződik az ízén...),
- 50 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt (de lehet fehér liszt is vagy vegyesen fehér és teljes kiőrlésű liszt, én ez utóbbit preferálom, valamennyi tk.tönköly liszt mindig kerül a tésztába),
- darált dió/mogyoró/mandula a nyújtáshoz (elhagyható, én sem használtam, de jó ötlet, ha nem akarjuk díszíteni),
- lehet díszíteni olajos magvakkal, aszalványokkal vagy cukormázzal, mindenki ízlése, kedve szerint, de maradhat natúr is, mert úgy is finom!

Elkészítés: 

1. A vajat/zsírt összeolvasztjuk a mézzel, majd hozzákeverjük a tejszínt/tejet, fűszereket. Ezután összedolgozzuk a szódabikarbónás liszttel. A kapott lágy tésztát letakarjuk és másnapig hűtőben pihentetjük.

2. Másnapra keményedik, így könnyű lesz vele dolgozni. Több részletben kinyújtjuk a tésztát. Liszt helyett darált diót szórunk a nyújtófelületre és azon nyújtjuk ki a tésztát (nem kötelező, én is enyhén lisztezett pulton nyújtottam). Körülbelül 3-4 mm vastagra nyújtjuk a tésztát. Szaggatjuk, sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk (nem nőnek túl nagyot, nem kell nagy távolságra tenni őket).

3. 180 fokra előmelegített sütőben 8-10 perc alatt megsütjük (10 perc a maximum). Figyeljük, mert minden sütő másképp süt, lehet, hogy nálunk kevesebb idő is elég lesz (6 perc mondjuk)! Ha éppen csak kap egy pici kis színt az alja, akkor omlósabb, puhább, ha jobban megsül, akkor ropogósabb, keményebb lesz, de semmiképp ne süssük túl és ne égjen meg!

Érdemes az első sütésnél kitapasztalni, nekünk hogy jó. Én pl. szeretem, ha kicsit keményebb, de nem vagyok nagy mézeskalács rajongó, így nem is vagyok mérvadó. A gyerekeim viszont nagyon szeretik, miattuk készítem minden évben.

Azonnal fogyasztható, rögtön puha mézeskalácsot kapunk majd, mely rostban gazdag, hisz teljes kiőrlésű lisztből gyúrtuk, a magvak pedig tovább gazdagítják.

4. Ha megsült, óvatosan szedjük le a tepsiről és mindenképp egyenes felületre helyezzük, egy sorban, ne egymásra, különben nem biztos, hogy megtartják a formát, deformálódnak. Ha kihűlt, akkor viszont már lehet bárhogy pakolni a mézeskalácsokat. Kihűlés után mehetnek fémdobozba.

Kiegészítés november 30-án: ahhoz, hogy szép sima legyen a kisült mézeskalács felülete, nyújtás előtt gyúrjuk addig a tésztát, míg szép fényes és sima nem lesz a tésztagombóc. Ez eltarthat néhány percig, de megéri a munkát. A másik, hogy mivel én tojást nem teszek a tésztába, másodszor "csaltam" kicsit, hogy szép színe legyen a mézeskalácsnak. Tettem bele egy leheletnyi kakaóport és a tetejét sütés előtt lekentem egy kis házi tejjel. A harmadik megjegyzés, hogy második sütés alkalmával a tésztát 4 napig érleltem hűtőben (kedden gyúrtam, pénteken délután sütöttem), majd a felhasználás napján már nem hűtőben, hanem a hűvös spájzban. Nagyon jó lett a tészta.

Pasztinákos muffin (vegán, tejmentes, tojásmentes)

Korábban már sokszor elkészítettem ezeket a tej-és tojásmentes, vegán muffinokat (az alaprecept ITT található). Ízesíteni ízlés szerint lehet bármivel, gyorsan összeállítható és hamar megsül. Most, ősszel, pasztinákkal gazdagítottam a tésztát (olyan, mintha répatortát sütnék, csak répa helyett 12-15 dkg reszelt pasztinák került bele és nem tepsiben, hanem muffinformában sütöttem). További ötletek az alapreceptnél olvashatók.

Többször megsütöttem már a pasztinákos változatot. Étcsokival és anélkül is finom volt.

Sütőtökös túrótorta (tészta nélkül, gluténmentes)

Egyik nap, teljesen véletlenül, megláttam a Facebookon egy bejegyzést, amiben ezt a tortát mutatta valaki (szerette volna tojásmentesen elkészíteni, ehhez kért segítséget). Mivel volt itthon sok túró, rengeteg sütőtök (a képek ITT, a másik oldalamon láthatók, a Torkos Porta oldalán, ezekről a hatalmas nagydobosi tökökről), sok házi tojás, gondoltam, hétvégén kipróbálom, milyen lehet ez a torta. Kislányom tojásérzékeny, így erre a hétvégére időzítettem a sütést, mert ő anyuéknál ünnepelt szombaton és nem volt itthon.

Bevallom, kicsit azért izgultam, milyen lesz ez a torta, de aztán, mikor végre kihűlt és megkóstoltam, kellemesen csalódtam. Finom, könnyű desszertet kaptam. A mákot nem érdemes kihagyni belőle, szerintem azzal lesz kerek az egész. Nekem nagyon hiányozna belőle. 

A receptet a Ketkes oldalon találtam. 

Ez a torta készült a kicsi formában (két 16 cm-es formában). Ez a színhelyes kép:

Ez a torta a nagyobb, 22 cm-es formában sült. A színe nem ilyen volt, a kép csalóka, hanem olyan, amilyen a felső képen is látható: 

Hozzávalók a túrókrémhez:

- 50 dkg túró (szerintem jobb, ha inkább krémesebb, nem túl száraz túrót használunk),

- 2 tojás,

- 10 dkg cukor (nálam kicsit kevesebb),

- 1 evőkanál kukoricakeményítő,

- 2,5-3 dkg egész mák (nem kell megdarálni),
- másodszor készítve reszeltem bele egy kezeletlen héjú citrom héját is. 

Hozzávalók a tökkrémhez: 

- 50 dkg sült, tisztított sütőtök (eredeti recept szerint főzni kell a tököt, de én nem szeretem megfőzni a tököt),

- 2 tojás,

- 7 dkg cukor (nálam kevesebb),

- 1 kezeletlen narancs vagy citrom héja, reszelve,

- 1 evőkanál kukoricakeményítő. 

Hozzávalók a szószhoz: 

- 10 dkg tejföl (nálam egy része tejszín volt, mert csak egy kevés tejfölöm volt tejfölöm),

- 10 dkg főtt/sült tök pürésítve,

- 3 dkg cukor (nálam kevesebb),

- 1 tojás. 

Elkészítés: 

1. A recept főtt sütőtököt ír, de én nem szeretem megfőzni sem a tököt, sem a céklát. Minden recepthez sütni szoktam őket (sütőben), mert így sokkal intenzívebb és finomabb lesz az ízük. Nem a sokak által fogyasztott kanadai/sonkatököt használtam ehhez a recepthez, hanem az itthon termett nagydobosi sütőtököt. A nagydobosi tök kevésbé lédús, tömörebb a húsa, viszont sokkal finomabb, szerintem, az íze. Gesztenyéhez tudnám egy kicsit hasonlítani. Az eredetei recept alatt, a hozzászólások között, lehet olvasni, hogy volt, aki megfőzte a sütőtököt, és a végén túl folyós lett a tökpüréje. 

2. A túrókrémhez minden hozzávalót krémesre kikeverünk egy tálban (én a mák kivételével mindent tálba tettem, botmixerrel krémesre kevertem, a legvégén, kanállal, hozzákevertem az egész mákszemeket). 

3. A tökpüréhez az előkészített, főzött vagy sült tököt botmixerrel krémesre keverjük. Én a tojást is hozzáadtam, azzal kevertem ki a tököt, mert nagyon tömör volt a tökkrém, nehezen tudtam botmixerrel megdolgozni. Közben aztán mehet bele a többi hozzávaló is (cukor, citromhéj/narancshéj, keményítő).

4. A recept 22 cm-es formát ajánl. Nekem csak 26 cm-es és 16 cm-es formáim vannak, így végül úgy döntöttem, a kicsi formákban, két részre osztva, sütöm meg a tortát. Másodszor készítve már volt 22 cm-es formám is, így akkor már nem kellett kétfelé vennem a tésztát. 

5. A formát tehát, amiben sül a torta, kivajazzuk és belisztezzük (akinek fontos a gluténmentesség, az természetesen itt is figyeljen a garantáltan gluténmentes liszt használatára). De egyébként sütőpapírral ki is lehet bélelni a formát és akkor a liszt probléma is megoldva. 

6. Most jön a "neheze". A krémeket kell a formába rétegezni. Úgy gondoltam, hogy majd a szokásos zebratorta módszer szerint alakul ez is, azaz egy kanál ebből a krémből, rá egy kanál a másikból és így tovább, míg el nem fogy az össze krém. Aztán menet közben, mikor kikevertem a krémeket, láttam, hogy ez úgy nem fog menni. A krémek nem terültek, nem folytak, így végül úgy készült a torta, hogy egy kanál túrókrém a tortaforma közepére. Majd közvetlenül köré jött kör alakban a tökpüré, köré a túrókrém és így tovább, míg ki nem értem a forma széléig, majd a tetején folytattam egy újabb szinttel, mert maradt még krémem. (Másodszor úgy készítettem, hogy középre tettem egy adag túrókrémet, majd tőle jobbra egy adag tökkrém került, mellé túrókrém és így tovább, majd jött a következő kör.) Két tortaformában sütöttem a tortát, így próbáltam nagyjából igazságosan elosztani a krémeket. A végén a tetejét egy evőkanál hátuljával eligazgattam azért, hogy egyenletes legyen. 

7. Egy fogpiszkálót beleszúrunk a torta közepébe és a közepéből kiindulva vonalakat húzunk kifele a torta széléig (azaz mintha tortaszeleteket rajzolnánk a tortába). 

8. 170-180 fokra előmelegített sütőbe tesszük a tortát és kb. 40 percig sütjük (ennyit ír az eredeti recept is). Figyeljük azért. Nálam pontosan 40 percet sültek a kisebb formában készülő torták. (A biztonság kedvéért a 22 cm-es formában készülő tortát tovább sütöttem.)

9. Míg sül a torta, kikeverjük a szószt. Amikor letelt a 40 perc sütés, ráöntjük a szószt a tortára, elkenjük és még 7 percre visszatoljuk a sütőbe. 

10. Mikor letelt a 7 perc, kivesszük a sütőből a tortát. Kihűtjük, majd lekapcsoljuk a forma oldalát és lehet is szeletelni. 

Mint látható a képen is, nekem nem sikerült márványmintásra a torta, mert túl sűrű volt a tökpüré, de így is elég mutatós lett, szerintem. 

Pasztinákos pogácsa

A paleo konyhában a krumplis pogácsát krumpli helyett például pasztinákkal (paszternákkal) készítik (a diéta szerint ugyanis krumplit nem lehet fogyasztani, azonban a pasztinák íze főzve kicsit hasonlít a krumpli ízére). Mivel kaptam egy jó nagy adag pasztinákot (nekünk idén nem sikerült, nem kelt ki), gondoltam, kipróbálom, milyen pasztinákkal a pogácsa. A korábban már többször elkészített krumplis pogácsa receptje alapján sütöttem ezt a pogácsát. Annyit változtattam, hogy kétszer hajtogattam, rögtön gyúrás után (10 percet vártam egy-egy hajtogatás között). A tésztába nem gyúrtam bele az összes zsírt, hanem hagytam néhány evőkanálnyit, melyet a kinyújtott tésztára kentem és így hajtogattam meg a tésztát. A kelesztés pedig úgy alakult, főleg időhiány miatt, mert reggel, munka előtt sütöttem, hogy nem hagytam duplájára kelni, csak megvártam, hogy valamennyire beinduljon, valamennyit növekedjen a tészta. Ezután nyújtottam, rácsoztam, szaggattam és forró sütőben (200-210 fok) készre sütöttem. Ha lett volna időm, akkor persze megvártam volna, hogy teljesen megkeljen, ahogy általában szoktam, de három gyerek és munkába siető férj mellett most így alakult. :)

Pasztinák előkészítése: a pasztinákot megpucoltam, nagyobb kockákra vágtam, pici vízben, lassú tűzön megfőztem, megpároltam (fedő alatt). A víz, mire elkészült a pasztinák, szinte el is főtt. Botmixerrel pépesítettem és kihűtöttem.

Felhőtojás (cloud eggs)

Az elmúlt évben nagyon ritkán fogyasztunk tojást, mert középső gyermekem, kislányom tojásérzékeny. Általában tojásmentesen főzök, ha valamiért mégis olyan ételt találok ki, melyhez tojás is kellene, akkor készítek neki ugyanolyat, csak tojásmenteset (pl. a rántott zöldségek ugyanolyan ízűek és állagúak lesznek tojásmentes panírral).

Most, hogy vannak saját tyúkjaink és már tojnak is, gyakrabban eszünk tojást, főleg, hogy legkisebb gyermekem nagy tojásrajongó. A tyúkokról, kakasokról szombaton készítettem is pár képet, melyeket a másik oldalunkon, ITT, meg is lehet nézni. Szerintem gyönyörűek!

Nem annyira új dolog a felhőtojás, én viszont, mivel eddig nem igazán fogyasztottunk tojást, nem foglalkoztam tojásos receptekkel, nem tűnt fel a tavaly nyáron nagy divatnak örvendő felhőtojás (cloud eggs) ötlete. Tegnap este viszont véletlenül megláttam egy ilyen receptet a neten és ma reggel el is készítettem a próbaadagomat.

Finom, laktató, plusz zsiradék nem kell a készítéséhez, tehát mondhatjuk, hogy "diétás". A tojásfehérje könnyű, habos, a sárgája folyós, akárcsak a tükörtojásé. Kettőt készítettem magamnak, de több már nem is fért volna belém, annyira laktató a hab miatt. :)

Hozzávalók: 
- tojás,
- só,
- bors,
- ízesítésnek: kevés reszelt sajt, de láttam, van, aki sonkát, szalonnát vagy zöldfűszereket kever bele (vigyázni kell azonban, túl sok mindent ne keverjünk a tojásfehérjéhez, mert akkor nem lesz könnyed, légies, nem tud megemelkedni olyan szépen).

Elkészítés:

1. A tojásokat egyesével felütjük. A fehérje mehet egy edénybe, a sárgáját jobb azonban külön-külön tenni (kisebb poharakba raktam). Vigyázzunk, maradjanak egyben.

2. A fehérjét habbá verjük. Mehet bele egy kevés só, bors. Mikor jó kemény a hab, keverjük bele óvatos, de határozott mozdulatokkal a reszelt sajtot vagy amit szeretnénk (én egy kis reszelt sajtot szórtam bele).

3. Egy tepsire sütőpapírt terítünk, majd arra halmokat teszünk. Annyi halmot, ahány tojásunk van. Ovális vagy kör alakúra igazítjuk, közepébe pedig egy fészket alakítunk ki, mondjuk egy evőkanál hátuljával, amivel a habot is pakoltuk.

4. 180 fokra előmelegített sütő toljuk. Hogy hány percre, abban eltérnek a receptek (és szerintem sütőfüggő is a dolog, mert nem mindegyik süt egyforma erősen, másrészt angol receptekben gyakran 220 fokot írnak a 180 fok helyett). Körülbelül. 4-5-6 percig kell sütni. Én addig sütöttem, míg egy nagyon-nagyon enyhe színt kezdett kapni a tojás teteje (nálam ez 5 perc volt). Figyelni kell, mert hirtelen kezd színe lenni.

5. Ekkor kivesszük a sütőből és a mélyedésekbe öntünk egy-egy tojássárgáját. Visszatoljuk a sütőbe és további kb. 3-4 percig sütjük (nálam 4 perc volt). Nem kell, hogy nagyon színe legyen a fehérjének (habár láttam olyan fotókat is, ahol eléggé megpirult a tojás, valószínű ez is ízlés kérdése, én most elsőként arra törekedtem, ne piruljon meg túlságosan) és a sárgája maradjon folyós (illetve olyan, amilyen állagúra szeretnénk, mert van, aki nem szereti, ha folyik a tojássárgája).

Természetesen nem csak reggelire ideális, hanem például főzelékekhez is lehet kínálni.

Kolbászos-mángoldos tészta

Gyors ebéd volt ez egy borongós, de enyhe őszi napon. A kertben még mindig lehet szedni a mángoldot (is). Előző napról maradt kifőzött tészta. Volt itthon kolbász is bőven, úgyhogy ezzel össze is állt az igencsak gyors ebéd.

Hozzávalók:
- 1 fej vöröshagyma, aprítva,
- néhány gerezd fokhagyma, finomra aprítva,
- só,
- bors,
- szárazkolbász, kis kockákra vágva,
- egy nagy csokor friss mángold,
- tészta (bármilyen formájú),
- reszelt sajt a tetejére.

Elkészítés: 

1. Kiszedjük a mángold közepét, azaz a levélszárat (ezt vagy felhasználjuk más ételekhez vagy mehet a komposztba). Megmossuk a leveleket és deszkán, késsel felaprítjuk.

2. Egy nagy serpenyőben (aminek van fedele is) zsiradékot melegítünk, majd rátesszük a vöröshagymát. Mikor már majdnem megpárolódott, hozzáadjuk a pici kockára vágott kolbászt. Kisütjük a zsírját, majd hozzáadjuk az aprított fokhagymát is. Néhány keverés után mehet rá a mángold.

3. Lassú tűzön, lefedve megpároljuk a mángoldot. Sózzuk, borsozzuk.

4. Közben kifőzzük a tésztát. Mikor megfőtt a tészta és a mángoldunk is elkészült, a leszűrt tésztát hozzákeverjük a zöldséges kolbászhoz. Átmelegítjük az egészet és kész is.

5. Tálaláskor reszelt sajtot szórunk a tetejére.

Répatorta golyók, sütés nélkül (tej-, tojás-, cukormentes, vegán)

Van már egy liszt- tejtermék, tojás-, cukormentes kókuszgolyó recept a blogon. Abba alma, kakaópor, zabpehely és némi méz kerül, az elkészítése nagyon kevés időt igényel (a receptje ITT található). Ezeket a golyókat egy kicsit tovább tart elkészíteni, cserébe répát és aszalványokat is tartalmaznak a golyók.

Remek tízórai, uzsonna lett belőle. Gyerekeim nagyon szerették.

Hozzávalók (szabadon variálható, elrontani nem lehet) 
- 15 dkg sárgarépa, tisztítva,
- kb. 10 dkg dió (a diót is beáztathatjuk készítés előtti éjszakára, majd az áztatóvizet öntsük ki, öblítsük le a diót és így tegyük az aprítóba, ezáltal kevésbé lesz erős, csípős a dió íze, másrészt az enzimgátló lekerül róla ),
- 15 dkg édes, aszalt gyümölcs (nálam házi aszalványok, 5 dkg alma, 5 dkg szilva és 5 dkg körte, de tehetünk bele datolyát, mazsolát, ha az van éppen),
- finomszemű, apró (!) zabpehely (akár el is maradhat a zabpehely, vagy más pelyhet is használhatunk, mennyisége annyi, amennyit a "tészta igényel"), néhány evőkanálnyi,
- fél vagy egy egész alma, hámozva, reszelve (elmaradhat),
- fűszerek: készen kapható mézeskalács fűszerkeverék vagy fahéj, szegfűszeg, gyömbér, kardamom, szerecsendió ízlés szerinti arányban, mennyiségben,
- tettem bele kezeletlen narancshéjat is,
- vanília (nálam őrlemény),
- kókuszreszelék vagy darált mézes keksz vagy darált dió a forgatáshoz.

A sütemény hozzáadott cukrot és mézet nem tartalmaz, mert az aszalványok és a dió elég édes ízt ad (aki viszont a túlságosan édes ízekhez van szokva, annak elképzelhető, hogy nem lesz elég édes a sütemény...)

Elkészítés:

1. Az aszalványokat áztassuk egy kevés vízben (30 percre). (A diót is lehet áztatni, lásd hozzávalóknál a magyarázatot.) Bármilyen édes aszalt gyümölcsöt használhatunk. Sokan datolyát tesznek bele, de nekem olyan nincs, van viszont rengeteg olyan aszalványom, amiket nyáron készítettem az itthon termett gyümölcsökből. A lényeg tehát, hogy egy kicsit áztassuk be a gyümölcsöket (annyi vízben, mely éppen csak ellepi), hogy könnyebben lehessen majd aprítani őket. Az áztatóvizet NE öntsük ki, mert kell majd a süteménybe.

Mikor először készítettem ezeket a golyókat, akkor csak a szilvát áztattam be, mert azt nagyon szárazra aszaltam, nem vitte volna az aprítógép. A többi aszalványt nem áztattam be és nagyon-nagyon apróra vágtam egy késsel, vágódeszkán. Így nem volt olyan homogén a massza, apró kis darabkákkal lehetett találkozni benne. Így is finom volt. :)

2. A sárgarépát megtisztítjuk, lereszeljük, aprítógépbe tesszük. Hozzáadjuk az áztatott, majd leszűrt aszalványokat és a diót is. Apránként adagoljuk hozzá a megmaradt áztatóvizet. Közben beleszórjuk a fűszereket is. A zabot is beletehetjük, de én azt csak utólag kevertem a masszához, mikor az aprítógép elvégezte a dolgát. Akkor kész, ha jól összeáll a massza. Nem kell teljesen krémesre dolgozni a géppel, a lényeg, hogy ne legyenek benne hatalmas gyümölcs-és répadarabok. Ízlés kérdése. Én arra törekedtem, hogy a répa teljesen pépes legyen, ne is látszódjon, hogy benne van (különben az egyik gyerekem, aki nagyon válogatós, meg sem ette volna ezeket a golyókat), minden más lehet apró darabos.

Kicsit lazítanom kellett a masszán, így reszeltem bele egy fél, hámozott almát is (vizet nem volt kedvem beleönteni), mikor már nem indítottam be újra az aprítógépet. Van, aki nem tesz zabpelyhet a sütibe, van aki zabpehely helyett más pelyheket használ, van, aki a zabpelyhet is megdarálja.

3. Mikor mindent összekevertünk, érdemes kicsit állni hagyni a masszát, hogy lássuk, megfelelő lesz-e az állaga. (A zabpehely beszívja a nedvességet, kicsit keményedhet a tészta.) Ne legyen túl kemény, túl száraz, de legyen jól formázható. Én úgy szoktam tesztelni, hogy készítek egy próbagolyót és megkóstolom, tetszik-e ízre, állagra. :) Ha nem, akkor vagy lazítom almával, gyümölcslével, vagy , ha túl lágy a tészta, akkor teszek bele még egy kis zabpelyhet.

4. Ebben az egészséges édességben az a jó, hogy bárhogy készíthetjük, bármit tehetünk hozzá vagy akár el is vehetünk a hozzávalók listájából. Az arányokon is lehet módosítani, mindenhogy jó lesz.

5. Ízlés szerinti méretű golyókat formázunk (én a főtt tojássárga vagy annál kisebb golyókat kedvelem) és beleforgatjuk kókuszreszelékbe, de pirított darált dióba, mogyoróba vagy akár darált mézeskalácsba is forgathatjuk, ha valakinek ahhoz lenne kedve (igaz, ez utóbbi esetben már nem lesz "mentes" a süteményünk). Láttam már ét-/tejcsokiba vagy fehércsokiba mártott répagolyókat is, de én ezeket nem próbáltam. Fogyasztásig tartsuk hűtőben és a nyers hozzávalók miatt érdemes néhány napon belül elfogyasztani.

A répa így, hogy teljesen pépesre daráltam, észrevehetetlen a kész süteményben, ezért nem is "buktam le" gyerekeim előtt, hogy zöldséget is rejtettem a sütibe. :) Sem ízre, sem állagra nem érezte ki senki a répát a golyókból.

Porotos granados/ Tartalmas chilei ragu

Hugh Fearnley-Whittingstall Veg Every Day! (Zöldséget minden napra!) című könyvében találtam ezt a remek receptet. Sokszor említettem már, most is megteszem: Hugh a kedvenc szakácsom, a példaképem és bár több könyvét is megvettem már, ez az a könyv, amit mindenkinek ajánlok, hogy szerezze be és főzzön belőle.

Az étel egy tradícionális chilei étel. Egy ragu, de rákerestem az interneten, megnézegettem a képeket és azt láttam, van, aki rövid lével, van, aki szinte levesszerűen készíti. Én is kicsit több lével főztem. Nekem nagyon ízlett az étel, alig vártam már, hogy ebédidő legyen.

Hagyományosan "cranberry beans"-ből készítik az ételt, ami nagy meglepetésemre a mi kertünkben is termő borlotto babra hasonlít. Ebbe az ételbe most került többféle fejtett bab, ugyanis az enyhe ősznek köszönhetően még mindig tudtam egy jó adagot babot szedni a kertben. Mindegyik fajtán, ami még megmaradt, találtam néhány babhüvelyt, így kijött egy ebédre való adag.

Hozzávalók: 
- 2 evőkanál olaj,
- 1 közepes vöröshagyma, aprítva,
- 2 gerezd fokhagyma, aprítva,
- 1 teáskanál őrölt, édes, füstölt paprika,
- friss oregánó vagy majoranna, aprítva,
- kisebb méretű bab, lásd bevezetőben (a recept 10 dkg szárazbabot ír, melyet éjszaka áztatni kell, majd másnap megfőzni, vagy 40 dkg konzerv babot ajánl, amit csak le kell szűrni...nálam frissen szedett és fejtett bab volt),
- 1 liter alaplé (nálam szárított zöldségmix vízben felfőzve),
- 1 babérlevél,
- 75 dkg sütőtök, hámozva, kimagozva, felkockázva,
- 20 dkg zöldbab, darabolva,
- 2 cső kukorica, a kukoricaszemek leszedve (nekem volt nyáron eltett, fagyasztott),
- só,
- bors,
- férjem tett a saját adagjába egy kis csípős paprikát..

Elkészítés: 

1. Zsiradékot melegítünk, majd a vöröshagymát elkezdjük párolni. Mikor kész, mehet bele a finomra vágott fokhagyma is. Néhány keverés után a paprikát is beleszórhatjuk és az oregánót is (1 evőkanálnyit ír a recept, de én ennél azért kevesebbet tettem bele). Kevergetjük egy percig, majd jöhet a bab.

2. A recept azt ajánlja, hogy az előzőleg beáztatott szárazbabot szűrjük le, majd adjuk az alaplé kíséretében az oregánós hagymához. Tegyünk bele egy babérlevelet is. Lassú tűzön főzzük. (Konzerv esetében elég a végén hozzáadni a leszűrt babot, hisz azt csak kicsit össze kell főzni a többi zöldséggel.)

3. Mikor szinte már teljesen puha a bab, adjuk hozzá a sütőtököt, majd a zöldbabot is. Ezek hamar, 10-15 perc alatt megfőnek. Sózzuk, borsozzuk is. A legvégén megy bele a kukorica.

4. Mikor kész a leves, minden puha és megfőtt, adhatunk hozzá még egy kis oregánót, majd pár perc pihentetés után lehet is fogyasztani.

Granola (sült müzli), egyszerűen

Korábban soha nem ettem és még csak nem is készítettem granolát. A granola tulajdonképpen sült müzlit jelent, amiben zabpehely, olajos magvak és aszalványok találhatók, de láttam már olyat is, ahol csoki vagy éppen fahéj került bele.

Nem szeretem túlcukrozni az ételeket, nem szeretem a túlságosan édes ízeket (meg nem is tartom egészségesnek a túlzásba vitt cukorfogyasztást), így a legegyszerűbb megoldást választottam, azaz a zabpelyhet összekevertem darabolt dióval, mogyoróval, tökmaggal, szórtam hozzá szezámmagot és napraforgómagot, majd az egészet egy nagy, sütőpapírral bélelt tepsire szórtam. Kevés mézzel meglocsoltam és 150 fokos sütőbe toltam. Gyakran megkevertem, és mikor egyenletesen megpirult (figyelni kell, mert gyorsan, hirtelen pirul), akkor kivettem a sütőből. Sok édesítés tehát nem került bele, helyette az aszalt gyümölcsök adják az édes ízt.

Teljesen kihűtjük és ekkor keverjük csak hozzá az apróra darabolt aszalványokat (szerencsére idén is sikerült rengeteg gyümölcsöt aszalni a napkollektoros aszalóban, így volt miből válogatnom). A csokit is ilyenkor kell hozzákeverni, ha valaki azt szeretne tenni bele.

Jól zárható üvegbe tesszük és hűvös, száraz helyen tároljuk.

Joghurttal szoktam fogyasztani. A képen a saját készítésű, ház joghurtom látható. Jelenleg tehéntejből készítem, mikor azonban "tejszezon" van, akkor kecskéink tejéből készül a joghurt és a sajtok is.

Mézes keksz (azaz mese keksz házilag)

Néhány éve készítettem már egy fajta mézes kekszet, de most kipróbáltam ildi KOKKI receptjét is. Nagyon finom, omlós, ropogós kekszeim lettek. Pontosan ilyet szerettem volna. Egy kisebb problémám volt csak, mégpedig, hogy nekem túl édes volt a keksz, pedig cukrot nem is tettem bele, igaz, a méz mennyiségét kicsit növeltem (családom szerint nem volt vészesen édes). Az alját nem mártottam étcsokiba. (Nekem nincs sütinyomdám, de hátha másnak fontos információ: ez a tészta jól tartja a formát, sütipecséttel, sütinyomdával szépen lehet vele dolgozni.)

Hozzávalók (20-25 db nagyobb formához):
- 16 dkg liszt,
- 5 dkg porcukor (nem tettem bele, helyette kicsit több, azaz 7 dkg mézet kevertem a tésztába),
- 4 dkg méz,
- 7 dkg hideg vaj (nálam most egy része zsírral helyettesítve),
- 1 tojássárga (nem tettem bele, lányom tojásallergiás),
- 1 csipet só,
- 1 teáskanál vaníliakivonat (nálam egy kevés őrlemény),
- 2 teáskanál mézeskalács fűszerkeverék vagy helyette 2 púpos teáskanál őrölt fahéj (nálam kevesebb) + 1 csapott teáskanál kardamom (nem volt) + 1 nagy csipet őrölt szegfűszeg + 1 kis csipet szerecsendió,
- a bevonáshoz 10 dkg étcsoki (nem vontam be az alját csokival).

Elkészítés: 

1. A lisztet, a cukrot, a sót és a fűszereket összekeverjük, majd belemorzsoljuk a hideg vajat. A mézet egy kicsit megolvasztjuk és így gyúrjuk a tésztához. Gyorsan egy sima tésztát gyúrunk, majd zacskóba csomagoljuk és egy éjszakát pihentetjük a hűtőben (én most nem pihentettem ennyi ideig).

2. Másnap 3-5 mm vastagra nyújtjuk a tésztát (ropogós kekszre vágytam, ezért én a vékonyabb tésztát választottam).

3. Ez a tészta alkalmas nyomdázáshoz. Azt javasolja Ildi, hogy érdemes a nyomdázót sűrűn lisztbe mártani, így nem ragad bele a tészta.

4. A kekszeket egy sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk és minimum 2 órát hűtőben pihentetjük (figyelmetlen voltam, ezért nálam ez a pihentetés elmaradt, rögtön sütöttem...legközelebb majd kipróbálom úgy is).

5. 170-180 fokra előmelegített sütőben 8-10 perc alatt készre sütjük. A kekszek szélei éppen csak barnuljanak, tovább nem szabad sütni. Ha 8 perc körül vesszük ki, akkor puhább kekszeket kapunk, ha 10-12 perc körül, akkor ropogós kekszeket (továbbá sok múlik a sütőn is, az enyém pl. lassabban, gyengébben süt). A lényeg, hogy 8 perc körül már figyelgessük a kekszeket, mert egyik pillanatban még úgy tűnik, nincs kész, a másik pillanatban meg hirtelen barnulni kezd. Maximum a széle kezdjen barnulni, legfeljebb a széle kaphat színt.

6. Sima felületen kihűtjük a kekszeket, majd olvasztott csokiba mártjuk az alját (én ettől most eltekintettem).

Habos isler

Nagyon szeretem az islert, de eddig a legtöbbünk által jól ismert lekváros változatot kóstoltam csak. Tudtam, hogy létezik a habos változat, de mivel nem kedvelem a túl édes sütiket, ezért soha nem vonzott, hogy kipróbáljam (másrészt, mivel lányom tojásallergiás, nem is használhatok a süteményekhez tojást). Most azonban, hogy a gyerekek elutaztak 2 napra, gondoltam, most vagy soha, de ki kell próbálnom, mert nagyon kíváncsi voltam már rá. A Gasztroangyalban látottak szerint készítettem el a süteményt. Természetesen csak fél adagot sütöttem, mert ennyi is sok nekünk sütiből, főleg ilyen tömény, édes fajtából.

Hogyan értékelte férjem a sütit? Azt mondta, nagyon finom, de egy-két darab bőven elég belőle, mert a hab miatt igencsak édes (legalábbis mi egyébként az átlagnál sokkal kevesebb cukrot fogyasztunk). Nekem hogy tetszett? Finom, de én maradok a lekváros változatnál, mert nekem különösen jól esik a savanykás lekvár, a linzer és az étcsoki egyvelege. A receptet mindenképp leírom, mert tényleg finom ez a süti, nem is bonyolult elkészíteni, egyszerűen csak nekünk túl édes. (Nem minden karikához maradt hab, azokat ribizlilekvárral kentem meg. :))

A habos isler egyébként magyar találmány és úgy tudom, egyedül Szolnokon készítik ezt a fajta islert. Hegedűs László szolnoki cukrász álmodta meg ezt a süteményt.

"A habos isler receptjét Szolnok a véletlennek és Hegedűs László találékonyságának köszönheti. Hiszen úgy készült legelső alkalommal, hogy a mester, sajnálván a megmaradt tojásfehérjét, felverte habbá, forró cukorsziruppal édesítette, és egy csöppnyi ecettel stabilizálta, majd legelőször vajas tésztába töltötte. Ez a tészta viszont hamar megkeményedett, ezért legközelebb már fahéjjal ízesített omlós linzertésztába töltötte a finom habot.

A szolnoki isler ezen kívül számos változtatáson ment keresztül, míg elnyerte mai formáját. Volt kakaóhabos változata is, egy időben a csokis bevonattal is kísérleteztek. Végül a karamellel ízesített, színezett fondant bevonatnál maradtak. Apró trükköket is bevetnek, hogy még szebb és ízesebb legyen az édesség. A csokis bevonat alá forró baracklekvárt tesznek, a tésztába pedig finomra őrölt diót kevernek. Mindezeknek a fogásoknak a különböző változataival készül ma is a szolnoki isler, a legfontosabb ismertetőjegye, a hab azonban soha nem maradhat el belőle."  Idézet innen. 

Hozzávalók a tésztához (én ennek a felét készítettem csak el):
- 30 dkg liszt,
- 20 dkg nagyon hideg vaj,
- 10 dkg porcukor (kevesebbet tettem bele),
- 1 tojás sárgája,
- vanília (nálam őrlemény),
- kevés citromhéj (kezeletlen citrom héja, nekem nem volt itthon citrom),
- (ehhez diót nem írt a recept, így én sem tettem bele).

Hozzávalók a habhoz: 
- 6 tojásfehérje,
- (por)cukor (a tojásfehérje súlyának kétszerese).

Hozzávalók a bevonáshoz:
- 3 tábla jó minőségű, magas kakaótartalmú étcsoki (kevesebb is elég lesz, ha csak a tetejét vonjuk be és nem az egész sütit).

Elkészítés: 

1. A lisztet, a porcukrot, a vaníliát és a citromhéjat összekeverjük, majd elmorzsoljuk a vajjal. A tojást egy villával elkeverjük, majd a tésztához adjuk. Gyorsan dolgozzunk, gyorsan gyúrjuk össze, nehogy megolvadjon a vaj a kezünktől. Ha összeállt, már tehetjük is zacskóba és pihentessük a hűtőben (legalább 1-2 órát, de lehet egy éjszakát is).

2. A pihentetett tésztát lisztezett felületen kinyújtjuk (a recept fél cm vastagságot ír, nálam inkább csak 3 mm lehetett).

3. Közepes méretű karikákra kiszaggatjuk, majd zsírozott-lisztezett vagy sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük a linzereket. 180 fokra előmelegített sütőben készre sütjük (figyelni kell, hamar megsül, ha a széle elkezd pirulni, vegyük is ki, ne várjuk meg, hogy a teteje színesedjen, a sütési idő sütőfüggő 6-10 perc). Kihűtjük a linzereket.

Nekem jobban bevált a mini, falatni habos isler. Nem kell egyszerre akkora adag tömény sütit megennie senkinek. ;) 

4. A habot a műsorban másképp verték fel a cukrászok, mint ahogy azt általában szokás. A hagyományos eljárás szerint cukorszirupot kell főzni (150 ml víz, 40 dkg porcukor, 5 tojásfehérje, 2 evőkanál citromlé) és azt kell majd hozzáadni a tojásfehérjéhez, majd gőz fölött felverni a kemény habot. Láttam már olyan receptet is, hogy a tojásfehérjét feltették gőz fölé, elkezdték felverni és menet közben ment hozzá a 40 dkg (valakinél 48 dkg) porcukor és a 2 evőkanál citromlé. Én inkább azt az utat választottam, amit a műsorban mutattak, mert ez egy gyorsabb, ugyanakkor több figyelmet igénylő eljárás.

5. A Gaszroangyalban tehát így készítették és én is ezt igyekeztem kivitelezni. A tojásfehérjét lemérjük és kétszer annyi kristálycukrot öntünk hozzá. Lassú tűzön, folyamatos, gyors keverés mellett kell melegíteni. Arra nagyon kell figyelni, hogy a tojás ne melegedjen fel hirtelen és túl magas hőmérsékletre, különben kicsapódik és rántotta lesz belőle. Korábban így még nem készítettem habot, ezért nekem is újdonság volt ez. Kevergetés közben néha levettem a tűzről az edényt. A legkisebb rózsán főztem, amin még egy betét is volt. Mikor elég melegnek ítéltem a cukros tojást (az ujjamat beledugtam), akkor levettem a tűzről és gyorsan elkezdtem felverni habnak (géppel). Keményedett, habosodott, de nem volt az igazi. Féltem, hogy tönkremegy a hab, így gyorsan odatettem a tűzre egy kisebb edényt, arra egy vékony falú keverőtálat, beleöntöttem a habot, és tovább vertem a habverővel. Ahogy melegedett, szépen meg is keményedett, elkészült a hab (ha kicsit körülményesen is, de még mindig gyorsabban, mint a hagyományos módszerrel). Tanulság: máskor még egy kicsit tovább kell majd főznöm a cukros tojásfehérjét. (Másodszor elkészítve hasonlóan jártam, de még így is pikk-pakk kész lett a hab, nem ment el sok időm a gőzön való főzéssel.)

A video itt megtekinthető, 43:43-tól kezdődik.

6. A kemény habot betöltöttem a csillagcsöves betéttel ellátott habkinyomóba és a kihűlt korongokra nyomtam belőle egy adagot (állítólag nem kell sajnálni, lehet jó magas is. Én azért egy kicsit takarékosabb voltam első alkalommal, másodszor kisebb átmérőjű köröket szaggattam, így mehetett a hab is magasabbra.)

7. Vízgőz felett megolvasztjuk a csokit. Ha bevonjuk az egész sütit, akkor előbb rátesszük a habra a másik linzerkarikát és azzal együtt mártjuk meg, ha csak a tetőt szeretnék bevonni, akkor előbb a linzerkarikákat mártjuk csokiba, majd, miután lecsöpögött és megszáradt rajta a csoki, rátesszük a habhalomra.

Ha csak a kalapot szeretnénk bevonni csokival, akkor először mártsuk csokiba a linzerkarikákat és mikor megszáradtak, akkor készítsük el a habot és nyomjuk rá a halmokat az alsó linzerekre, különben megszárad  a cukorhab és nem tapad hozzá a kalap a habhoz. Ha az egész islert szeretnénk bevonni csokival, akkor viszont jó, ha egy kicsit hagyjuk állni az összeillesztett islereket, hogy ne essenek szét mártogatás közben (persze van, aki rácsra állítja őket és leönti, akkor nem muszáj várni.)

A linzerek másik felét házi ribizlilekvárral ragasztottam össze. Nekem még mindig ez a változat ízlik jobban.