Ahogy én készítem: 1 kg krumplit megfőzök (nem újkrumplit), majd hámozom, melegen áttöröm. Ha kihűlt (fontos, hogy kihűljön, különben több lisztet igényel a tészta és a végeredmény kemény lesz, ill. ragacsos lesz a tészta, nehéz vele bánni), akkor megy hozzá egy kicsi só, 1 evőkanál búzadara, 3 dkg zsír. Tojást nem teszek bele. Lisztből annyi, amennyivel éppen összeáll a tészta. Nem teszek túl sokat, mert férjem nem szereti a krumplis tésztákat, így a gombócot sem, de így, ahogy én készítem, azt mondta, ilyen puha, könnyű tésztával szereti. Ha sok lisztet gyúrunk a krumplihoz, nagyon kemény lesz a gombóc. Legyen lágy, rugalmas a tészta. Úgyis érezni fogjuk, ha gyúrjuk, mert a kevés liszttel még nem áll össze, akkor egy keveset még tegyünk hozzá. Első körben 8-10 dkg liszttel próbálkozzunk és innen lehet emelni a mennyiséget, de 20-30 dkg-nál több biztos nem kell bele.
Teszek fel vizet, majd összegyúrom a tésztát, alaposan lisztezett felületen azonnal kinyújtom 5 mm vastagra, darabolom, töltöm (a tölteléket meg lehet szórni cukorral, fahéjjal), formázom (négy sarkát összecsippenteni, két tenyérrel gombócot formázni, sehol ne látszódjon ki a töltelék) és már mehet is főni a lobogó vízbe. Kis szűrővel, egyesével szoktam kiszedegetni, mikor feljönnek a víz tetejére (és még onnantól számítva is elszámolok magamban 10-ig) majd nagyon óvatosan, mert ilyenkor még lágy a tészta, pirított zsemlemorzsába forgatom. Nekem nem szokott főzés közben letapadni a gombóc, de, ha nem jönnek fel a gombócok rövid időn belül a víz tetejére, érdemes megrázni az edényt vagy fakanállal óvatosan alányúlni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése