Birsalmás-diós sütemény

Ipari mennyiségű birsalmát dolgozok fel már napok óta, illetve helyeztem el tárolásra ládákba. A lekvárfőzés során maradt ki 20 dkg birslekvár (pontosabban birs-körte lekvár), amit szerettem volna most már felhasználni valamihez, mielőtt megromlik. Kis keresgélés után Dulminánál rátaláltam erre a receptre. Szeretem a receptjeit, így nem volt kérdés, hogy ezt választom: egészséges, pont elfogy a lekvárom, tojásmentes, tejmentes, gyorsan elkészül és finom is. Néhol módosítottam a recepten, azt jelzem. Szerintem bármilyen sűrű, édes lekvárral helyettesíthető a birslekvár.

Hozzávalók: 
- 12 dkg darált dió (de lehet mandula, mogyoró, akár némi napraforgómag  vagy vegyesen is, mindenhogy finom, már próbáltuk :) ),
- 12 dkg teljes kiőrlésű liszt (nálam tönköly) de lehet csak fehér lisztet vagy vegyesen is,
- 12 dkg zabpehelyliszt (kávédarálón ledaráltam a zabpelyhet), de mostanában egyszerűen csak nagyon apró szemű zabpelyhet használok és nem darálom meg (így még ropogósabb is lesz tőle a keksz),
- 1 teáskanál szódabikarbóna,
- 1 mokkáskanál fahéj (elhagyható)
- méz vagy cukor ízlés szerint (az eredeti recept szerint 3 evőkanál méz, nálam természetesen ennél kevesebb, van, hogy semmit nem adok hozzá, se cukrot, se mézet, de, aki az édes ízekhez van szokva, tegyen bele többet :)),
- 12 dkg birspüré (nálam első alkalommal 20 dkg ment bele)--->cserépedényben sütöttem felkockázott, hámozatlan birsalmát és abból vettem el 20 dkg-ot, amennyiben valaki szintén több pürét tesz bele, arra kell számítani, hogy úgy, mint én, puha süteményt kap a végén (merthogy Dulmina leírása szerint ez egy enyhén ropogós keksz lenne eredetileg),
- 1 dl olaj, sokszor ennél kevesebb olajat teszek bele,
- kb. fél dl víz (nálam erre nem volt szükség, mert több pürét tettem bele),
- tetejére lekvár vagy aszalt gyümölcs.

Elkészítés: 

1. A diót, a zablisztet, a lisztet, szódabikarbónát, fahéjat összekeverjük, majd hozzáadjuk a mézet, pürét, olajat, Kezdjük el összegyúrni és vizet csak akkor adjunk hozzá, ha szükséges.

2. Egy lágy, de nem ragacsos tésztát kell kapnunk (mikor először készítettem, nem olvastam el figyelmesen a receptet, így az enyém ragacsos volt, mikor formáztam a gombócokat, így puha sütiket kaptam a végén, nem ropogós kekszet, de így is finom volt).

3. Kisebb gombócokat formázunk (mondjuk főtt tojássárga méretűt), ellapítjuk, majd sütőpapírral bélelt vagy kikent tepsire sorakoztatunk (ha laposabb, vékonyabb a tészta, ropogósabb, ha vastagra hagyjuk, puhább lesz a végeredmény).

4. A tetejére mehet bármilyen sűrűbb lekvár. Próbáltam már szilvalekvárral, baracklekvárral és birslekvárral. Talán szilvásan ízlett a legjobban. Ha vastagabbra hagyjuk, lehet belenyomni aszalt gyümölcsöt is.

5. 180 fokra előmelegített sütőben megsütjük. A sütés ideje sütőfüggő, az eredeti recept 15 percet ír, de nálam tovább kellett sütni. A recept szerint ez ropogós keksz, de én süteménynek neveztem, mert az enyém nem ropog úgy, mint egy keksz. Ettől függetlenül finom és egészséges tízórai vagy uzsonna.