Karcagi Ferdinánd

Életem első Ferdinándját sütöttem meg, mely a képeken is látható. Férjem névnapjára készültek ezek a csigák. A történet pedig: férjem gyerekkorában sokszor evett ilyen cukros-vajas csigákat a nagymamájánál. Nagyon szerette és szereti a mai napig is. Én azonban soha nem sütöttem, mert a benne lévő rengeteg cukor nem volt túl szimpatikus számomra. Másrészt nem szívesen sütök-főzök olyan ételeket, melyek a nagymamák specialitásai voltak, mert az enyém úgysem lesz olyan.

A lényeg, hogy férjem már évek óta mondogatja, milyen jó lenne enni Ferdinánd tekercset. Gondoltam hát egy merészet és a névnapjára megsütöttem. (Nagyon izgultam, szinte remegett a kezem, mikor kiborítottam a kész süteményt a tálra, mert nemhogy nem sütöttem, de még csak soha nem is ettem ilyen süteményt. Valahogy ez kimaradt az életemből.)

Mielőtt nekifogtam volna, mint mindig, mikor számomra új, ismeretlen ételt próbálok ki, hosszas kutatómunkába fogtam. A rengeteg elolvasott recept után jöjjön a leírás arról, ahogy ezek a csigák készültek. A tésztája puha, nem száraz, alul-felül-oldalt pedig ragacsos, illetve ropogós a karamelltől. Be kell valljam, tényleg finom ez a sütemény, de mondtam férjemnek, nem mostanában sütök ilyen energiabomba édességet, az is biztos.

Hozzávalók: 
- 50 dkg liszt (én mindenhez tönköly fehérlisztet használok),
- (zsíros házi) tej---> amennyit a tészta igényel, van, aki csak 2,5 dl-t tesz bele, van, aki fél litert, nálam kb. 4,5 dl fogyott, de tojást nem tettem a tésztába és tönkölylisztet használok,
- 2-3 tojássárgája (nem tettem bele),
- 2,5 dkg vaj és 2 dkg olaj (de csak azért így, mert van, aki olajat tesz bele, van, aki vajat, van, aki 2,5 dkg vajat, van, aki 5 dkg-ot),
- csipet só,
- 2 dkg élesztő,
- 1 evőkanál cukor.

Hozzávalók a krémhez:
- 20 dkg puha vaj,
- 15-20 dkg porcukor.

Hozzávalók az öntethez:
- 2 dl tejszín,
- 1-2 evőkanál cukor,
- vanília.

Egyéb: 
- puha vaj az edény és a csigaközök kikenéséhez,
- cukor az edény beszórásához.


Elkészítés: 

1. Kevés langyos tejbe morzsoljuk az élesztőt. Megszórjuk a cukorral és felfuttatjuk. A lisztet elmorzsoljuk a vajjal. Hozzáadjuk a sót, az enyhén felvert tojássárgáját, ha használunk.

2. Ha felfutott az élesztő, a liszthez adjuk. Öntünk hozzá valamennyi tejet és elkezdjük kidolgozni a tésztát. A tészta állaga: van, aki fánkszerűt, van, aki rétestészta állagot említ, illetve azt, hogy legyen  lágy a tészta. Van, aki fakanállal dagasztja. Én egy viszonylag lágy tésztát dagasztottam, ami gyönyörű sima, nem ragacsos. Jól ki kell dolgozni. Akkor van kész, ha hólyagok jelennek meg a felszínén. Letakarjuk konyharuhával és kelesztjük. (Az olajat a dagasztás vége fele dolgoztam bele, de legközelebb kihagyom, megnézem, úgy milyen lesz.)

3. A kelesztés idejében is eltérnek a receptek. Van, aki nem keleszt, csak rövid ideig pihentet, van, aki duplájára keleszti a tésztát. Én maradtam most az utóbbinál.

4. Miközben kel a tészta, a vajat habosra keverjük a porcukorral.

5. A megkelt tésztát lisztezett felületre borítjuk és téglalap alakúra nyújtjuk. Nos, hogy mekkorára, milyen vastagra? Itt is megoszlanak a vélemények, így én olyan 5 mm vastagra nyújtottam.

6. Megkenjük a tésztát a vajas porcukorral, majd a hosszanti oldaláról kezdve szorosan feltekerjük.

7. A rudat aztán feldaraboljuk. 5-6 cm hosszú rudakat vágunk egy éles késsel.

8. Miben süssük? Sülés közben nőni fognak a csigák, viszont minden recept azt ajánlja, hogy ne tegyük a csigákat túl szorosan és túl távol sem. Nekem ezt teljesíteni úgy sikerült, hogy 2 edényben sütöttem. Egy 20 cm átmérőjű vasedényben és ennél kicsit kisebb jénaiban. Állítólag az igazi a zománcozott lábas lett volna. A tapasztalatom az, hogy a vasedényben sokkal-sokkal szebben és ropogósabbra sültek a csigák, mint a jénaiban, úgyhogy én a vasedényt javaslom vagy a lábast és csak végső esetben a jénait.

9. A sütőedény alját és oldalát vastagon megkenjük vajjal. Megszórjuk cukorral és mehetnek is bele a csigák a fent leírtak szerint, azaz ne távol, mert azt szeretnénk, hogy felfele nőjenek és ne folyjon ki a vajas töltelék, másrészt ne túl zsúfoltan, mert akkor meg nagyon összesülnek.

10. Letakarva hagyjuk kelni, de előtte olvasztott vajjal kicsit kenjük be a csigák oldalát, hogy könnyebben szét lehessen választani őket sülés után. Itt persze megint mindenki másképp csinálja: van, aki nem keleszt, azonnal süt, van, aki 15 percet pihentet, van, aki megint egy órát hagyja a tésztát. Nálam most kb. 35-40 percet kelt.

11. 180-200 fokra előmelegített sütőben sütjük 20-30 percet. Ezután ráöntjük a felforrósított cukros-vaníliás tejszínt. Tovább sütjük, míg szép barnás, karamelles lesz a teteje (és egyébként az alja és az oldala is). Az, hogy mennyi ideig sül, függ a sütőnktől és az edények számától.

12. Sütés után azonnal ki kell borítani az edényből a csigákat! Vigyázat, nagyon forró az edény és a süti! Én úgy oldottam meg, hogy fogtam egy nagy lapos tányért, rátettem az edény tetejére, amiben a süti volt (kesztyű volt a kezemen!), majd egy határozott, gyors mozdulattal, az edényt és a tányért is fogva, megfordítottam az egészet. Így most a tányéron lévő csigák teteje volt alul. Fogtam egy másik nagy tányért, rátettem a süti tetejére és a két tányért összefogva megint megfordítottam az egészet. Így most újra a csigák teteje lett felül. Langyosan a legfinomabb. Akkor ropog a karamell. Később, mikor kihűl, akkor sem száraz, szerintem így is finom.