2019. október 29., kedd

Karalábéleves (kalaráb leves) és sült gombóc levesbetétként

Lehet szedni a finom, zsenge, lédús óriási őszi karalábét. Ebből készült ez a leves is. A recept ötletét egy nagyon régi szakácskönyvemből vettem. A könyv címe: Eredeti magyar alföldi szakácskönyv. Özv. Szűcs Antalné Bagossy Klára írta és első kiadásában 1893-ban jelent meg Mezőtúron. Ezt a könyvet férjemtől kaptam ajándékba.






Hozzávalók, ahogy én készítettem a könyvben található recept alapján. Mivel ez egy nagyon régi szakácskönyv, sokszor nincs megadva, miből mennyi kell:
- 2 nagy fej őszi karalábé,
- hús (azt írja, hogy csirke vagy borjúhús, 6 emberre fél kg hús vagy 2 kisebb vagy 1 nagyobb csirke, de nálam kecskehúsból készült),
- egy jó evőkanál zsír,
- egy evőkanál liszt,
- őrölt pirospaprika,
- 2,5 dl tejföl,
- 1 evőkanál cukor.

A levesbetét apró sült gombóc. Ennek a receptje a leves receptje alatt található.

Elkészítés: 

1. Az eredeti recept szerint vékony hosszúkás szeletekre kell vágni a karalábét, majd egy nagy kocka cukrot hozzáadva zsírra tenni és az edényt lefedve megpárolni a zöldséget (lassú tűznél). Egy másik edényben külön megfőzi a húst, majd, mikor kész, akkor a lével együtt a karalábéhoz önti a húst. Ezután rántja be.

2. Én másképp készítettem. Először feltettem a húst egy nagy edénybe (csontos kecskehúst). Ízesítettem sóval, borssal, miután leszedtem a tetejéről a habot. Tettem bele natúr szárított zöldségkeveréket, mert most nem tudtam kimenni a kertbe zöldségért. Mikor szép puhára főtt a hús, akkor tettem hozzá a karalábét. Mivel az én gyerekeim nem eszik meg a karalábét sem, azt találtam ki, hogy lereszelem tökreszelőn. Így került tehát a levesbe a karalábé. Innentől már sokáig nem kell főzni, mert nagyon hamar megpuhul a karalábé és azt is bele kell kalkulálni az időbe, hogy még jön a rántás, amivel szintén főni fog a karalábé. Nem kell, hogy szétfőjön a zöldség. A tejföl hozzáadása után még tettem egy evőkanál cukrot is a levesbe.

3. Ekkor jön a rántás és a tejföl. A finnyás gyerekeim mind megették, a karalábét is. A levesbetét szintén ebből a régi könyvből való.


Hozzávalók a levesbetéthez
Sült gombóc zöldborsó-, karalábé- vagy gombalevesbe, szintén a fent említett nagyon régi szakácskönyvből:
- egy puha zsemle (nálam házi kovászos teljes kiőrlésű kenyér, mert zsemle nem volt, egy szeletet használtam, de, két napra főztem a levest, második nap újra kellett készítenem levesbetétet, mert az csak egy ebédre volt elég),
- 2 egész tojás (én az egy szelet kenyérhez 1 tojást adtam csak),
- só,
- petrezselyemzöld,
- 2 evőkanál liszt (én csak 1 evőkanállal tettem az egy szelet kenyérhez és egy tojáshoz),
- zsiradék a sütéshez.

Elkészítés: 

1. A zsemlét vízbe áztatjuk, majd kinyomjuk a levét.

2. A recept szerint 2 evőkanál zsíron fel kell kicsit melegíteni ezt a beáztatott zsemlét, de én ettől a második nap eltekintettem. Nem is hiányzott.

3. A beáztatott zsemlét (nálam kenyér, lásd hozzávalóknál) összekeverjük tojással, sóval, aprított petrezselyemzölddel és a liszttel.

Első nap egy szelet kenyérhez tettem a 2 tojást. Nagyon híg lett a tészta még 3 kanál liszttel is. Nem tudtam gombócokat formázni belőle. Tettem még hozzá lisztet, de hiába, mert a gombóc így már túl tömör lett.

Másnap ezért egy hasonló szelet kenyérhez csak 1 tojást kevertem és egy kanál lisztet, meg persze a fűszereket. Így szépen tudtam vizes kézzel formázni a gombócokat. Egészen lágy volt a massza, mégis formázható volt, ha minden harmadik gombóc után bevizeztem a kezem.

Forró zsírban kisütöttem a gombócokat. Hamar elkészültek. Kicsi gombócokat kell formázni. Most, másodszor nagyon jó laza, könnyű lett belül is a gombóc sütés után. Máskor is készítek ilyen levesbetétet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése