Foszlós briós (élesztő nélkül, kovásszal, tojásmentes)

Nagyon jó receptet találtam. A Vadkovász suli tulajdonosának, Editnek a receptje, amit szinte egy az egyben be is tartottam, csak annyiban tértem el, hogy a tojást lányom tojásallergiája miatt elhagytam. Finom, foszlós briós lesz a végeredmény. (Elárulom, mindig is utáltam a brióst, gyerekkorom óta nem is ettem, ugyanis a boltban kapható mindig száraz, cukros és íztelen volt).

Ilyen szép foszlós lett: 

Hozzávalók az előtésztához: 

- 10 dkg vadkovász,

- 50 ml langyos víz,

- 10 dkg liszt. 

További hozzávalók: 

- 200 ml langyos habtejszín (nálam 2,5 dl),

- 50 ml langyos tej,

- 50 dkg liszt,

- 10 dkg puha, olvasztott, de nem forró vaj,

- 7 dkg cukor,

- 1 teáskanál só,

- 3 tojás (én nem tettem bele tojást),

- 1 tojás a tetejének a lekenéséhez (én csak felét kentem tojással, másik felét cukros vízzel),

- egy maréknyi darálatlan mák. 

Elkészítés: 

1. Először elkészítjük az előtésztát, azaz a kovászt összekeverjük a vízzel és a liszttel. Egy kemény tésztát kapunk. Jól záródó edényben érleljük 6-8 órát. 

2. Ezután az érlelt előtésztát, a vaj kivételével, összegyúrjuk az összes többi hozzávalóval. Nekem nincs robotgépem, így én kézzel dagasztottam. A vajat csak akkor adom hozzá, mikor összeállt valamennyire a tészta. Több részletben dolgozzuk bele a vajat. Jól dagasszuk ki a tésztát. Legyen fényes, selymes, hólyagos, nem lágy tészta. Nekem, mivel tojást nem tettem a tésztába és azért is, mert tönkölylisztet használok, több folyadékra volt szükségem. 

3. Enyhén lisztezett tálba tesszük, letakarjuk és kétszer, 30 perces időközönként meghajtogatjuk a tésztát. A tésztát mindig meg is fordítjuk a hajtogatás után és így tesszük vissza a tálba. 

4. Mikor ezzel megvagyunk, egy nagy zacskóval betakarjuk a kelesztőtálat és betesszük a hűtőbe érlelni a tésztát. 12 órát hagyjuk bent. Kelni nem nagyon fog a tészta, csak érni. 

5. 12 óra elteltével kivesszük a tésztát a hűtőből, várunk 30 percet, majd elosztjuk 8-12 részre, attól függően, mekkora briósokat szeretnénk. Gombócokat formázunk belőlük.

6. Tiszta munkalapon, lisztezés nélkül gyorsan kisodorjuk a tésztadarabokat. Kb. 50 cm hosszúak legyenek. 

7. A megformázott briósokat sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük. Becsomagoljuk nagy nejlonzsákba és így hagyjuk duplájára kelni. Nekem két tepsire fértek el a briósok. Tettem a tepsikre magasítónak néhány tárgyat, hogy a nejlon ne érjen hozzá a kelő briósokhoz. 

8. Editnek 21 fokon 4 és fél órát keltek a briósok, nálam olyan 5-6 órát, de így sem keltek duplájára. 

9. A megkelt briósok tetejét felvert tojással vagy cukros tejjel/vízzel lekenjük, megszórjuk mákkal, ha szeretnénk (szerintem nagyon illik hozzá a mák) és 180-200 fokos sütőben készre sütjük. Ez kb. 20 perc. Sülés után rácson hagyjuk kihűlni. 

Csöröge (vagy forgácsfánk), tojás nélkül

Lányom tojásallergiás, így tojást nem ehetünk, de a csörögefánkot nagyon-nagyon szeretik a gyerekek. Gondoltam, lesz, ami lesz, sütök egy adag fánkot, de tojás nélkül. Férjem azt mondta, ez volt eddig a legjobb csörögefánkom (hólyagos, ropog, vékony a tésztája). Régebben Horváth Ilona receptje szerint sütöttem a forgácsfánkot, amiben tojás is van.

Én tehát jelenleg nem használhatok tojást, így az alábbiak szerint készítettem kísérletkép egy jó nagy adag tojásmentes forgácsfánkot.

Hozzávalók: 

- 35 dkg liszt,

- tejföl, amennyit felvesz (az eredeti, tojást is tartalmazó receptben 3-4 evőkanál tejföl szükséges),

- 1 kiskanál cukor,

- csipet só,
- 1 evőkanál rum,

- zsiradék a sütéshez (én mindig disznózsírban sütöm). 

Elkészítés: 

1. A hozzávalókból egy keményebb tésztát gyúrunk. Jól kidolgozzuk a tésztát, mint amikor hájas tésztát vagy rétest készítenénk (azokat is alaposan, akár 15 percen át gyúrjuk... én sodrófával is szoktam ütni a tésztát, az is segít abban, hogy lágy, selymes legyen). A tészta legyen sima, fényes felületű, jó tapintású, hólyagos. Az állaga pedig keményebb, levestésztaszerű, vagy annál egy nagyon kicsit puhább.

Mikor összeállítottuk a tésztát, becsomagoljuk és állni hagyjuk. Én az edényt szoktam ráborítani. 15 percet pihen a tészta. Van, aki a hűtőbe teszi, főleg, aki vajat is gyúr a tésztába, én csak a pulton szoktam hagyni, az edénnyel letakarva.

2. Én két részletben nyújtottam a tésztát. A lényeg, hogy nagyon vékonyra kell nyújtani. 1 mm vastagságúra vagy késfok vastagra. Pontosan úgy, mintha levestésztát készítenénk. Ha sikerül szép vékonyra nyújtani, akkor sülés közben felhólyagosodik majd, sütés után pedig ropogós lesz a fánk. Felcsíkozzuk a tésztát rombusz alakúra. Középen bemetsszük a rombuszokat és az egyik hosszanti csücsköt átfordítjuk rajta. Lehet aztán még a két oldalsó, rövidebb oldalon lévő csücsköket is átfordítgatni, de én siettem, így ettől eltekintettem.

3. Nem túl forró (megég a fánk), de nem is langyos zsírban kisütjük a fánkokat (aranyszínű legyen a kész fánk). Végezzünk próbát, mielőtt beletennénk az első fánkot (azaz egy darabka tésztát dobjunk bele a zsiradékba). Egyszerre csak 2-3 darabot tegyünk az edénybe, mert megnőnek, másrészt nagyon gyorsan sülnek és sietni kell a kiszedéssel. Nagyon figyelni kell, mert pár másodperc alatt megsül egy-egy oldal.

4. Tálaláskor porcukorral megszórjuk, baracklekvárt kínálunk hozzá. 

Tejszínes-csokis leveles tészta

Ez egy nagyon egyszerű, rusztikus és finom desszert. A tésztáját házilag készítettem, a receptje a blogon ITT található. Az ötlet kitől mástól származna, mint kedvenc szakácsomtól, Hugh Fearnley-Whittingstalltól (Három jó dolog című könyvében található a recept). Én most csak egy fél adagot készítettem, de ide az eredeti arányokkal írom a receptet.

Hozzávalók: 
- kb. 20 dkg leveles tészta (nálam házi vajas leveles tészta),
. 3 dl tejszín,
- porcukor ízlés szerint,
- 10 dkg étcsoki.

Elkészítés: 

1. A leveles tésztát kb. 22X30 cm-esre, 4 mm vastagra nyújtjuk (én, mivel kevés volt a tésztám, ennél vékonyabbra nyújtottam).

2. A recept azt írja, hogy vajazzuk ki a tepsit vagy tegyünk a tészta alá sütőpapírt, de én a vajas leveles tészta alá nem szoktam semmit tenni.

3. 200-220 fokra előmelegített sütőben készre sütjük. Akkor jó, mikor felpuffad és aranybarna lesz a tészta. Óvatosan rácsra tesszük hűlni.

4. Hosszú, éles, fogazott pengéjű késsel óvatosan kettévágjuk. Elvileg van egy természetes rés a tésztarétegek között, ahol vékonyabb a tészta, ott kell óvatosan elválasztani egymástól a felső és az alsó lapot.

5. A tejszínt lágy habbá verjük a porcukorral. Ezt az alsó lapon szétterítjük. Ráreszeljük a csoki felét.

6. Mehet rá a másik lap. A csoki másik felét gőz felett megolvasztjuk és rácsorgatjuk a tészta tetejére. Én egyébként először rácsorgattam a csokit a tészta tetejére és tálalás előtt már csak össze kellett állítanom a süteményt.

Sült camembert

Többször említettem, hogy sajtkészítést tanulok. Van néhány kecskénk (itt lehet olvasni többek között róluk is), akiknek tejét tavaly óta feldolgozom, különféle sajtokat, joghurtot, túrót készítek a családnak (a történet a szokásos: elkezdtük, mert elegünk lett a boltiból...). Ősszel beiratkoztam egy féléves OKJ végzettséget adó tanfolyamra is, mert nem voltam elégedett azzal a tudással, amit az interneten innen-onnan összeszedtem. Egy igencsak nehéz sajt készítésébe ástam most bele magam, ami nem más, mint a camembert. Most, hogy minden egy-két hétben készítek egy kisebb adag camembert sajtot, hogy gyakoroljak, kísérletezzek, be kell valljam, viszonylag sok camembert fogy nálunk (ezek még nem tökéletes sajtok, de ízre és külsőre már elfogadhatók, a textúrával viszont kell még dolgoznom). Korábban csak ritkán ettünk ilyen sajtot, mert az igazán jó minőségű nem éppen olcsó. Most viszont mindig van itthon pár darab belőle és ezért hétvégén előételként kapott a család egy adag fokhagymás-zöldfűszeres sült camembert-t. A héten gyúrtam be dupla adag vajas leveles tésztát, amit kiporciózva mélyhűtőbe tettem, de egy kisebb adagot meghagytam, gondolván, jól jön az még a hétvégén. Ebből készült egy gyors, finom és rusztikus tejszínhabos-csokis süti, aminek a receptjét később még beírom és egy kis adag csavart sós rúd, amivel ezt a sült sajtot kimártogathatta a család. Nagyon elégedettek voltak, nekem nem is maradt belőle. A házi vajas leveles tészta receptjét IDE írtam be.

Hozzávalók: 
- 1 camembert,
- 2-3 gerezd fokhagyma, mindegyik gerezd 3 nagyobb darabbá vágva,
- friss kakukkfű (a kertben szedtem),
- friss rozmaring (a kertben szedtem),
- 1-2 evőkanál fehérbor,
- frissen őrölt bors (én mozsárban törtem össze egy kis tarkaborsot).

Elkészítés: 

1. A sajt lehet fadobozos, akkor abban süthetjük is a sajtot, vagy, ha nincs doboz, akkor egy kis sütőpapírban is megsüthetjük (én is így tettem). A sütőpapírt összegyűrjük egy gombóccá, majd széthajtjuk és egy kis fészket készítünk a sajtnak. Az ötletet a Street Kitchen-ön láttam.

2. A sajt tetejét itt-ott megvágjuk és beledugjuk a darabolt fokhagymát, valamint a friss fűszereket. Megszórjuk egy kevés borssal, meglocsoljuk borral.

3. 180 fokra előmelegített sütőben készre sütjük (Kb. 20-25 perc). Azonnal, melegen fogyasztjuk. Lehet mártogatni bele friss kenyeret, nálunk most frissen sült vajas leveles tésztából készült csavart rudakat mártogatott bele a család.

Csokikehely és tejszínes orda(ricotta)krém

Az interneten találtam az ötletet, miszerint ha felfújt lufit olvasztott csokiba mártunk, majd dermedés után kilyukasztjuk a lufikat, akkor kis poharakat, kelyheket kapunk. Az ötlet nem új, már régóta kering a neten, de én csak most jutottam odáig, hogy ki is próbáljam. Korábbi szülinapokról maradt pici méretű lufi, így semmi akadálya nem volt, hogy a hétvégén végre meg is valósítsuk a terveket. A videók alapján nagyon könnyen elválik a lufi a megszáradt csokitól, de be kell valljam, nekem azért nem volt ilyen egyszerű szétválasztani őket. Legalábbis nem mindegyik lufi jött le könnyen a csokiról. Gyakran tehát nem készítek ilyesmit, már csak azért sem, mert nem szeretem, ha műanyag/gumi (főleg nem élelmiszeripari) érintkezik étellel. Esetleg majd keresek olyan formát, amivel kifejezetten ilyen csokipohárkák készíthetők, mert a gyerekeknek nagyon tetszett az ehető kehely ötlete és szerintem is igen mutatós. Nyáron tejszínhabbal, bogyós gyümölcsökkel megtöltve finom, könnyű desszertet kínálhatunk benne.

Én most tejszínes ordakrémmel töltöttem a csokikelyheket. Minden héten készítek sajtot, így egyúttal mindig készül orda is. Az ordát másképp ricottának is hívhatjuk. Az orda sokoldalúan felhasználható, hasonlít a túróhoz, de annál lágyabb, édesebb. Értékes, fehérjében és ásványi anyagban gazdag, könnyen emészthető, csaknem salakmentesen hasznosítja a szervezet. Fogyasztható sósan és édesen is. Felhasználhatjuk szinte mindenhez, amibe egyébként túrót tennénk.

Elkészítés: 

1. Kis méretű lufikat felfújunk, de ne nagyra, mert egyrészt, ha túl feszes, kidurranhat, másrészt, akkor túl nagy lesz a kelyhünk is. Felfújás előtt mossuk meg, majd szárítsuk meg a lufikat.

2. Gőz fölött csokit olvasztunk (nálam 75%-os étcsoki) a szokásos módon. Ne legyen túl forró, különben kidurran a lufi.

3. Sütőpapírra egy kiskanállal szedünk egy keveset a csokiból. Kör alakban elterítjük. Ez lesz a kehely talpa. Belemártjuk a kihűlőfélben lévő, tehát nem túl meleg és semmiképp sem forró csokiba a lufit, majd ráhelyezzük erre a körre (azaz az alapra). Ha túl meleg a csoki, kidarran a lufi, másrészt, szerintem, rátapad, ráragad a csokira és nem fog lejönni.

4. Hűvös helyen szárítjuk, dermesztjük.

5. Mikor megdermedt a csoki, kilyukasztjuk a lufikat (mondjuk egy tűvel fent, a tetején). A videókon könnyen elválnak a csokitól a lufik, nálam kettő kehely esetében nehezen jött le. Óvatosan dolgozzunk, mert a csoki vékony, könnyen törik. Ha esetleg a kehely alja lyukas marad, a sütőpapíron hagyva kevés csokit cseppentsünk rá és várjuk meg, míg megszilárdul.

Az ordakrém nagyon egyszerűen készült, mert siettem, sok volt még a teendőm:

1. Az ordát krémesre turmixoljuk. Adunk hozzá vaníliát és, ha van kezeletlen héjú citromunk, akkor annak a héját is belereszelhetjük.

2. Tejszínt öntünk hozzá. Nem mértem most semmit, annyit öntöttem hozzá, amennyi tejszínem volt. Ezt kikeverhetjük habverővel, de én siettem, így a jó erős botmixeremmel beledolgoztam a tejszínt is az ordakrémbe. Egy finom, krémes, de nem folyós krémet kaptam, azonban az állag szerintem ízlés kérdése.

"Blini" (hajdinás palacsinta) tormás tejföllel és lencsével

Ezt a receptet is Bede Anna Vegasztrománia című könyvében találtam. Alakítottam, módosítottam rajta itt-ott saját lehetőségeimhez és az itthon lévő alapanyagokhoz igazodva. Nagyon különleges és finom előétel vagy leves után második fogás.

Hozzávalók a palacsintához (kb. 20 db, 5-6 cm átmérőjű palacsintához):
- 15 dkg hajdinaliszt,
- élesztő (eredeti recept szerint 1 teáskanál szárított élesztő, nálam 1 dkg friss élesztő),
- 150 ml langyos tej (nekem most nem volt tejem, így zsíros házi joghurtot használtam),
- 2 tojás (nem tettem bele, mert lányom nem ehet tojást, 3 dkg étkezési keményítőt tettem helyette és több tejfölt/joghurtot),
- 4 evőkanál tejföl,
- 1 kiskanál só,
- másfél teáskanál cukor,
- 1 evőkanál vaj.

Hozzávalók a feltéthez: 
- 10 dkg puy lencse (egyszerű, bárhol kapható lencsét használtam),
- 2 evőkanál citromlé,
- 2 gerezd fokhagyma,
- 1 kiskanál füstölt paprika,
- 2 teáskanál friss tárkony, aprítva (nálam ecetes-sós lében eltett tárkony, így a citromlevet el is hagytam),
- só,
- bors.

Hozzávalók az öntethez: 
- 8 evőkanál tejföl,
- 2 evőkanál kapor, aprítva (nem tettem bele, nem kívántam hozzá),
- 2 evőkanál reszelt torma (házilag eltett tormát kevertem bele).

Elkészítés: 

1. A tojásokat szétválasztjuk és a tészta minden hozzávalóját, a tojásfehérje és a vaj kivételével összekeverjük. Mivel én nem használtam tojást, ezért nálam több tejföl/joghurt került a tésztába és egy kis étkezési keményítő is. Letakarjuk és 1 óra alatt megkelesztjük.

2. Ezután habbá verjük a tojásfehérjét és óvatosan a masszába keverjük. A recept szerint megint hagyjuk kelni 1 órát. Nálam ez a rész elmaradt, mert én nem használtam tojást.

3. Egy nagy serpenyőben kevés vajat olvasztunk, majd egy kisebb merőkanállal (nálam szószos kanál) adagoljuk a tésztát. Mivel nem túl híg a tészta, nem fog szétfolyni a palacsinta, pufi lesz. Mindkét oldalát aranybarnára sütjük.

4. Közben elkészítjük a lencsét. Megmossuk, majd hideg vízben, alacsony lángon, a fűszerekkel ízesítve készre, puhára főzzük.

5. A tormát összekeverjük a tejföllel (kaporral).

6. Tálalás: alulra palacsinta, rá egy kis lencse, majd a tormás tejföl. Díszíthetjük például őrölt fűszerpaprikával, kaporral.

Vaníliás, birsalmás pasztinák krémleves

Bede Anna Vegasztrománia című könyvében találtam ezt a remek receptet. Aki még nem ismeri a pasztinákot (paszternáknak is hívják), az mindenképp adjon neki egy esélyt. Van már fenn a blogon más pasztinákot tartalmazó recept is, de például húslevesbe is tehetjük nyugodtan. Sőt! Édességekhez készítéséhez is használják. A pasztinák kinézetre a zöldséghez (fehérrépához) hasonlít, csak annál nagyobb, az íze pedig főzve édeskés. Akinek van kertje, vessen egy sor pasztinákot is, mert úgy tudom, piacon, boltban nem igazán lehet kapni. Mi minden évben vetünk, igaz, a termesztése nem mindig sikeres, mert volt már, hogy nem vagy nehezen kelt ki. Az utóbbi 2-3 évben azonban már sikerünk volt, mindig tudtunk egy nagyobb adag pasztinákot levinni a pincébe télire.

Hozzávalók: 

- 30 dkg pasztinák, hámozva, darabolva,

- 1 birsalma, kockára vágva (én nem hámoztam, de az eredeti receptben hámozza),

- 1 nagy fej vöröshagyma, apróra vágva,

- 2-3 gerezd fokhagyma, apróra vágva,

- 2 evőkanál zsiradék (az eredeti recept szerint 1 evőkanál olívaolaj és 1 evőkanál vaj, nálam egyszerűen zsír),

- 1 vaníliarúd kikapart belseje,

- 600-800 ml alaplé (nálam zöldségalaplé),

- 2,5 dl tejszín,

- só,

- bors. 

Levesbetét: 

- az eredeti recept szerint egy kéksajtos-darált diós tárkonyos gombóc készül hozzá, de nekem nem volt itthon kéksajtom,

- lehet sütni hozzá pasztinákchips-et, 

- készíthetünk szalonnachips-et is,

- mi most házi sajtot reszeltünk rá, illetve én ettem hozzá pirított diót is. 

Elkészítés: 

1. A zsiradékon megpároljuk a vöröshagymát, majd a vége fele hozzáadjuk a fokhagymát is. Ezután mehet bele a birsalma és a pasztinák. Időnként megkevergetve pár percig sütjük. 

2. Ezután felöntjük az alaplével. Sózzuk, borsozzuk és hozzáadjuk a vaníliarúd kikapart belsejét. Fedő alatt, kis lángon puhára főzzük. 

3. Ezután megy bele a tejszín és botmixerrel a levest krémesre turmixoljuk. Ha szükséges, teszünk még hozzá tejszínt, alaplevet vagy vizet. 

4. A kéksajtos gombóchoz veszünk 120 g kéksajtot, amit villával összenyomkodunk. Összekeverjük 8 dkg darált dióval és 1 teáskanál aprított friss tárkonylevéllel. Ezt tálalásig hűtőben kell tárolni.