Zsírban sült krumplis pogácsa és krumpligombócos leves

Nagyon ritkán készítek ilyen ebédet, de egyrészt tegnap megkívántam és ezt terveztem be mára, másrészt most nagyon sűrű délelőttöm volt, így többre nem is lett volna időm. Aki követi a blogomat, tudja, szeretek kalandozni, újdonságokat kipróbálni, ugyanakkor időnként előveszem a régi ételeket is. Ma is így történt. Receptet ehhez nem is írok, szerintem mindenki ismeri. :) Egyszerű ebéd mára: zsírban sült krumplis pogácsa, a krumpli főzőlevét a leveshez használtam fel, amibe most gyorsan pucoltam még pasztinákot, répát, petrezselymet, tettem bele paradicsomot, paprikát.

Mikor ilyen hagyományos ételt főzök, készítés közben is eszembe jutnak a régi, letűnt idők. Ilyenkor megjelennek előttem a régi idők asszonyai, a konyhájuk és minden, ami körülvette őket. Gyerekkoromban is sokat készített anyu ilyen krumplis pogácsát, de bevallom, én nem szerettem és, ha volt más, akkor ezt inkább kihagytam. Aztán néhány éve megkívántam, el is készítettem, azóta szeretem. Mégis ritkán, kb. évente egyszer sütök ilyet. Ma jött el az ideje. 

A  A hozzászólások alapján így hívják az ország különböző részein ezt a krumplis pogácsát: paccsintott, tapsikolt pogácsa, tapsikó, fluta, gumipogácsa, falusi vagy paraszt krumplis pogácsa, zsírban sült krumplis pogácsa...és van, aki nem szaggatja, hanem tepsibe teszi, késsel berácsozza és így süti, sőt, valaki azt írta, darált hússal tölti. Ennyi, és le merem fogadni, még több változata létezik ennek az egyszerű, régi ételnek.

Kérésre a "recept": liszt, előzőleg hámozott, kockára vágott, majd így megfőzött, melegen áttört krumpli, só, egy evőkanál zsír. Ezeket összegyúrni. Gombóc vagy nudlitészta állaga legyen a tésztának. Tehát nem ragacsos, de lágy, amit jól lehet nyújtani, formázni és nem törik. Kinyújtjuk, szaggatjuk és jó forró, kb. kétujjnyi zsírban kisütjük. Lehet édesen is fogyasztani, akkor nem teszünk annyi sót a tésztába. Lekvárral kínálják az édes változatot (általában, de vannak eltérő szokások is. :) ).