Rántani való patisszon télire, üvegben

Régen úgy tettem el a rántani való patisszont, hogy a szokásos módon bepaníroztam, megsütöttem, majd tálcára helyezve betettem a mélyhűtőbe. Mikor megfagytak, akkor zacskóztam őket. Télen csak kivettem a zacskóból és kiolvasztás nélkül forró zsiradékba dobtam, kicsit újra átsütöttem. Már évek óta nem teszek el így patisszont, mert egyre kevésbé szeretem a mélyhűtőben tartósított zöldségeket, gyümölcsöket. Nem ízlenek.

Mivel rengeteg patisszon terem nálunk, 2 éve kerestem és találtam egy receptet, ami szerint üvegben kell tartósítani a patisszont. A receptet ITT találtam.

Erre a célra érdemes nagyra nőtt, kemény héjú patisszont használni.

A zöldséget megpucoljuk, magját kiszedjük, ízlés szerinti méretűre vágjuk.

Egy 7 dl-es üveg aljára tegyünk egy kiskanálnyi (teáskanálnyi) 10 %-os ecetet (2 évvel ezelőtt, mikor először kipróbáltuk anyuval, mindketten kicsit ecetesnek találtuk a végeredményt, igaz, mindketten 20 %-os ecetet használtunk akkor. Most próbáltunk mindketten odafigyelni, hogy tényleg keveset használjunk, de elegendő ecet kerüljön bele, hiszen muszáj savasítani a fertőzés elkerülése érdekében). Beletesszük a felszeletelt patisszont. Felöntjük felforralt, majd visszahűtött vízzel. Van, aki sózza, én nem sóztam, mert a receptíró sem szokta.

Kidunsztoljuk. Automatában 100 fokon 45 percig. Hagyományos módon, fazékban: felforraljuk a vizet, majd teljes forrástól számított 45 percig főzzük. Ha letelik az idő, kivesszük a vízből, mert megpuhul. (Én nem mindegyik adagnál vettem ki, volt, amit benne hagytam a dunsztban másnapig.)

Egyszerű vaníliakrémes-tejszínhabos torta, dobostorta tetővel

Kisfiam 7. születésnapjára sütöttem ezt a tortát is. Az előző bejegyzésben mutatott sós karamelles torta az első ünneplésre készült, születésének napjára, ez a torta pedig pár nappal később, mikor egy kis barátja látogatta meg a fiam, hogy felköszöntse őt. Előtte nap anyuéknál is kapott egy tortát a fiam, így mindenképp szerettem volna valami könnyedebb tortát sütni, hisz ez már a 3. torta volt néhány napon belül. A dobostorta teteje pedig azért került rá, mert fiam így kérte, hisz nagy kedvence a karamell.

Igazi krémes tortát szerettem volna készíteni, de a nagy melegre való tekintettel és arra, hogy nem csak a családtagok fogyasztanak a tortából, nem mertem bevállalni a tojásos változatot, így maradtam a tojásmentes megoldásnál (lányom amúgy sem nagyon ehet tojást).

Tészta alig van a tortában. Ez volt a cél, mert a gyerekeim úgy szeretik a tortákat, ha kevés tészta találkozik sok-sok krémmel.

Hozzávalók a tésztához (kb. 22-23 cm átmérőjű volt a végleges torta):
- 3 tojás,
- 2 evőkanál cukor,
- 3 púpos evőkanál liszt.

Elkészítés: 

A szokásos módon piskótatésztát kevertem ki a fenti hozzávalókból. Sütőpapírra felrajzoltam a kört, amekkorára terveztem a tortát.  Ahogy a dobostortánál szokás, a sütőpapírra öntöttem a tészta egyharmadát, elkentem. Lehet egyszerre többet is sütni, ha van légkeveréses sütőnk. Ha nincs, akkor marad az egymás után való sütögetés, csak akkor kicsit összeeshet a tészta, mire az utolsóra is sor kerül. 180 fokos sütőben készre sütjük. Mivel ez egy vékony tészta, hamar elkészül, figyeljük nagyon! Ha kész, kihűtjük.

Hozzávalók a krémhez: 

A krémet a korábban már mutatott, tojásmentes "krémes" receptje szerint készítettem. A recept ITT található a blogon.

További hozzávaló:
- 2,5 dl habtejszín, ami természetesen állati és magas zsírtartalmú (33 %), jó minőségű, így habfixáló sem kell hozzá.

Hozzávaló a karamelltetőhöz: 

A dobostorta receptnél leírtam már korábban. ITT található a recept.

A torta összeállítása: 

1. A tortaforma aljára helyezünk egy lapot. Erre jön a krémnek a fele. Majd tészta, megint krém.

2. Erre jön a felvert tejszínhab és betesszük a tortát tortaformástól a hűtőbe. Egy kis pihentetés után óvatosan leszedjük a kapcsos tortaforma oldalát. Ha kell, ha esetleg odatapadt a krém a forma oldalához, késsel óvatosan vágjuk körbe.

3. Az elkészült karamelltetőt én tálalás előtt tettem a torta tetejére.

Sós karamelles, mascarponés répatorta

Ezt a tortát kisfiam 7. születésnapjára sütöttem. A tortával kapcsolatban idén az volt a kérése, hogy legyen benne sok tejszín és karamell. A Sweet and creazy blogon találtam ezt a receptet. Finom torta, máskor is elkészítem majd. Az meg külön jó, hogy rengeteg répa is kerül bele, így legalább a sok édesség mellett egy kis zöldséget is ettek a gyerekek úgy, hogy észre sem vették. A sárgarépát ráadásul fiam vetette még tavasszal a saját veteményesébe (a Vesd bele magad! program keretében).

Hozzávalók a tésztához (az eredeti recept szerint 18 cm-es, de nagyon magas tortához, nálam kb. 22-23 cm-es volt a torta, így alacsonyabb is):
- 4 tojás,
- 32 dkg sárgarépa, finomra reszelve,
- cukor (nálam csak 3,5 dkg, eredeti recept szerint 32 dkg),
- olaj (eredeti recept szerint 160 g, nálam 100 g),
- 2 nagy teáskanál sütőpor (nálam egy kiskanál szódabikarbóna),
- 16 dkg liszt,
- 6 dkg zabliszt (én egyszerűen nagyon apró szemű zabpelyhet használtam),
- 10 dkg darált mandula,
- 4 evőkanál narancslé (nálam víz),
- 1,5 kiskanál mézeskalács fűszer (én nem tettem bele fűszert),
- csipet só.

Elkészítés:

1. Én nagyobb formában sütöttem a tésztát, mint ahogy azt az eredeti recept írja, mert nem akartam olyan magas tortát készíteni, hanem inkább egy klasszikusabb méretűt.

2. A tojást kihabosítjuk a cukorral. Hozzáadjuk az olajat, a narancslevet (én vizet), a reszelt répát. Beleszitáljuk a liszteket, darált mandulát, sütőport, fűszereket (én fűszert nem tettem). Elkeverjük.

3. Két 18 cm-es formát kivajazunk, lisztezünk vagy sütőpapírral kibéleljük őket és elosztjuk bennük a masszát. 180 fokra előmelegített sütőben készre sütjük (kb. 50 perc). Ha kész, rácson kihűtjük, majd mindegyik lapot kétfele vágjuk (összesen tehát 4 lap lesz).

Nálam ez úgy alakult, hogy nagyobb formákban sütöttem a tésztát, hogy laposabb legyen a torta (23 cm körüli volt). Kisütöttem egy lapot, amit kétfele vágtam és kisütöttem egy vékonyabb lapot, amit már nem vágtam el, mert az amúgy is vékony volt (azaz nekem 3 lapom lett így). A sütési idő rövidebb volt, hisz vékonyabb lapok sültek így.

Hozzávalók a sós karamellhez: 
- 70 g cukor,
- 140 g szobahőmérsékletű tejszín,
- 1 evőkanál víz,
- só.

Elkészítés: 

Közepes lángon a cukrot a vízzel karamellizálni kezdjük (széles lábasban). Ha halvány borostyán színű, akkor beleöntjük az időközben felforrósított tejszínt. Pár perc alatt besűrítjük. Ezután jól megsózzuk. Félretesszük hűlni. Ha felhasználásig nagyon besűrűsödne, akkor kicsit rá lehet melegíteni, hogy kenhető állagú legyen.

Hozzávalók a mascarponehabhoz: 
- 500 g mascarpone,
- 400 g jó minőségű, magas zsírtartalmú jól behűtött állati habtejszín,
- porcukor ízlés szerint,
- őrölt vanília (én nem tettem bele).

Elkészítés: 

A tejszínt és a mascarponét habbá verjük a porcukorral.

Hozzávalók a törökmézhez (23X13 cm-es formához): 
- 13 dkg cukor,
- 35 g méz,
- 1 evőkanál víz,
- 1 csapott mokkáskanál szódabikarbóna (3,3 g).

Elkészítés: 

1. A formát kibéleljük egy sütőpapírral. A biztonság kedvéért, hogy ne tapadjon majd bele a törökméz, a papírt egy kevés olajjal is be lehet kenni. Nem szabad ennél kisebb formát használni, különben nagyon kemény lesz a törökméz.

2. Magasfalú edénybe tesszük a cukrot, mézet, vizet és feltesszük a tűzre. Amikor a leghalványabb színt kapja az olvadt cukor (148 fok, ha esetleg valakinek van cukorhőmérője), akkor levesszük a tűzről.

3. Gyorsan beleszórjuk a szódabikarbónát. Egy-két mozdulattal elkeverjük. Habos lesz, dagadni fog, ezért kellett a magasfalú edény. Nem szabad túl sokáig kevergetni, különben oda a buborék, összeesik a massza!

4. Azonnal öntsük az előkészített formába. Csak öntsük, még véletlenül se simítgassuk, mert akkor nem lesz buborékos!

5. Kb. 30 perc múlva megszilárdul és tetszés szerint tördelhető, vágható. Jól záródó, légmentes dobozban tároljuk. Ha tortára tesszük, csak közvetlenül tálalás előtt helyezzük rá, különben megolvad.

Az eredeti recept szerint került még a tortára egy karamell glaze, de én azt kihagytam. Egyszerűen csak krémmel és törökmézzel díszítettem a tortát.

A torta összeállítása: 

1. A tortaformába rétegezzük majd a tortát. Először jön egy lap. Arra kenünk sós karamellt, majd mascarponés krémet, lap kerül rá, megint sós karamell, mascarponés krém és így tovább. Az utolsó lapra, azaz a torta tetejére már csak mascarponés krém kerül. A krémmel úgy gazdálkodjunk, hogy jusson az oldalára és a tetejére, a habrózsákhoz is. Ha a kisebb, de magas tortát készítjük, akkor tegyük hűtőbe és kis pihentetés után szedjük csak le a tortakarikát. Ekkor kenjük be a torta oldalát a krémmel. Mivel én nagyobb átmérőjű, így laposabb tortát készítettem, így nem volt szükség várakozási időre, rögtön kenhettem a torta oldalát is és a habrózsákat is most nyomtam a torta tetejére. Tegyük hűtőbe a tortát és fogyasztás előtt álljon pár órát vagy egy éjszakát.

2. Közvetlenül fogyasztás előtt tegyük csak a torta tetejére a törökmézet. Én a torta oldalát is törökmézzel díszítettem (apró törökméz morzsákkal).

Töltött cukkini (húsmentes)

Ezt a töltött cukkini receptet már vagy 15 éve ismerem és készítem. Sokkal jobban kedvelem, mint a hússal töltött cukkinit. A receptet egy régi könyvben találtam (A tökéletes étrend, Ursula Summ receptjeivel).

Korábban nem szerettem a töltött zöldségeket, mert a zöldség, amibe tettük a tölteléket, íztelen volt. Aztán rájöttem, hogy ezzel a fűszeres-olajos kencével bekenve a zöldséget, már nem csak a töltelék, de maga a zöldség is finom lesz.

Hozzávalók: 

- 5-8 dkg köles,

- 1 teáskanál szárított zöldségkeverék, sómentes, adalékmentes (elmaradhat),

- kb. 4 kisebb cukkini (csak zsenge cukkiniből szeretek főzni, azok ízlenek leginkább, nem hagyom megnőni őket)

- 3-4 evőkanál olaj,
- ha van, szoktam tenni bele nagyon apróra vágott paprikát is, 

- 2-3 gerezd fokhagyma, reszelve,

- 1 fej vöröshagyma,

- 2 evőkanál zöldfűszerkeverék (nálam oregánó, kakukkfű, bazsalikom, borsikafű),

- petrezselyemzöld és sárgarépazöld, apróra vágva (elmaradhat, eredeti recept nem írja),

- 3 közepes sárgarépa, finomra reszelve,

- 10 dkg gomba (vagy egy kis üveg gombakonzerv, nálam konzerv), elmaradhat a gomba, 

- 1 teáskanál pirospaprika (nem mindig teszek bele),

- 1 teáskanál majoranna,
- szoktam reszelni a töltelékbe (kecske)sajtot vagy darabolok bel kis fetakockákat,

- 1-2 evőkanál tejföl,

- sajt, ízlés szerinti mennyiségben, fajtában a tetejére.

Elkészítés: 

1. A kölest nagyon alaposan megmossuk. Többször cseréljük le rajta a vizet. Végül tiszta vízzel tegyük fel főni kétszeres mennyiségű vízben. Sózzuk és keverjük bele a natúr szárított zöldségkeveréket (ha használunk). Lassú tűzön főzzük. Ha kész, zárjuk el a tüzet és fedjük le. 

2. A cukkiniket megmossuk, végeit levágjuk, közepét kivájjuk. 

3. Egy evőkanál olajat összekeverünk a zúzott fokhagymával, sóval, zöldfűszerekkel. Ezzel kenjük meg a cukkinik belsejét. 

4. A vöröshagymát egy evőkanál olajon megpároljuk, majd mehet rá a répa és az apróra szeletelt gomba, az aprított paprika is. 8-10 percig dinszteljük, lassú tűzön. Tehetünk bele aprított petrezselyemzöldet és sárgarépazöldet is. Mivel jó zsenge cukkinit szeretek csak használni mindenhez, a kivájt cukkinibelsőt is felkockázom és hozzákeverem a készülő töltelékhez. Végül belekeverjük a kölest. Jól összekeverjük. Szoktam reszelt sajtot is keverni a töltelékbe (általában házi kecskesajtot) és/vagy házi feta jellegű sajtot is. 

5. Ízesítjük majorannával, pirospaprikával (ezt van, hogy kihagyom). Tejföllel lazítjuk. 

6. Megtöltjük ezzel a köleses töltelékkel a cukkiniket. 

7. Egy sütőedénybe öntünk kevés olajat, beletesszük a töltött cukkiniket, tetejüket megszórjuk reszelt sajttal, lefedjük az edényt és 180-200 fokos sütőben készre sütjük. A cukkini legyen puha (villát, kést beleszúrva látni fogjuk). Fedő nélkül süssük még pár percig, hogy kicsit süljön-piruljon a sajt is. 

Gombóc (krumplis tésztából), szilvával, barackkal

Ahogy én készítem: 1 kg krumplit megfőzök (nem újkrumplit), majd hámozom, melegen áttöröm. Ha kihűlt (fontos, hogy kihűljön, különben több lisztet igényel a tészta és a végeredmény kemény lesz, ill. ragacsos lesz a tészta, nehéz vele bánni), akkor megy hozzá egy kicsi só, 1 evőkanál búzadara, 3 dkg zsír. Tojást nem teszek bele. Lisztből annyi, amennyivel éppen összeáll a tészta. Nem teszek túl sokat, mert férjem nem szereti a krumplis tésztákat, így a gombócot sem, de így, ahogy én készítem, azt mondta, ilyen puha, könnyű tésztával szereti. Ha sok lisztet gyúrunk a krumplihoz, nagyon kemény lesz a gombóc. Legyen lágy, rugalmas a tészta. Úgyis érezni fogjuk, ha gyúrjuk, mert a kevés liszttel még nem áll össze, akkor egy keveset még tegyünk hozzá. Első körben 8-10 dkg liszttel próbálkozzunk és innen lehet emelni a mennyiséget, de 20-30 dkg-nál több biztos nem kell bele.

Teszek fel vizet, majd összegyúrom a tésztát, alaposan lisztezett felületen azonnal kinyújtom 5 mm vastagra, darabolom, töltöm (a tölteléket meg lehet szórni cukorral, fahéjjal), formázom (négy sarkát összecsippenteni, két tenyérrel gombócot formázni, sehol ne látszódjon ki a töltelék) és már mehet is főni a lobogó vízbe. Kis szűrővel, egyesével szoktam kiszedegetni, mikor feljönnek a víz tetejére (és még onnantól számítva is elszámolok magamban 10-ig) majd nagyon óvatosan, mert ilyenkor még lágy a tészta, pirított zsemlemorzsába forgatom. Nekem nem szokott főzés közben letapadni a gombóc, de, ha nem jönnek fel a gombócok rövid időn belül a víz tetejére, érdemes megrázni az edényt vagy fakanállal óvatosan alányúlni.

Ricottás (ordás)-sárgabarackos papucs

Azért jó ordával (más néven ricottával) sütni, mert nem szükséges tojás a töltelékbe, nem folyik ki. Egyébként pedig krémes, könnyű, habos a ricotta, enyhén édeskés, semleges ízű, így készíthető belőle sós és édes étel is. 

Hozzávalók a töltelékhez (30 dkg lisztből készített tésztához): 

- kb. 25-30 dkg ricotta (orda),

- cukor ízlés szerint,

- 8-10 darab sárgabarack, kis kockákra vágva,

- vanília is mehet a töltelékbe, én most nem tettem,

- kezeletlen héjú citrom héja is mehet a töltelékbe, én most nem tettem,

- a lekenéshez tojás, de nálunk általában tej vagy tejszín kerül a sütemények tetejére, mert lányom nem nagyon fogyaszthat tojást. 

A krémhez összekeverjük a ricottát, cukrot, (vaníliát és citromhéjat). 

Elkészítés: 

Kelt tésztát készítünk (nálam 30 dkg lisztből készült), amit kelesztés után kinyújtunk vékonyra, majd kisebb négyzetekre vágunk. Megtöltjük a kikevert ordakrémmel (nálam kb. egy púpos kiskanállal ment minden négyzetre, nem sajnáltam), mindegyikre teszünk néhány barackkockát. Papucs formára hajtogatjuk. Sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük és addig kel, míg a sütő be nem melegszik. Tetejét lekenjük tojással vagy, aki nem fogyaszthat tojást, tejszínnel vagy tejjel. 200 fokos sütőben készre sütjük. 

Lekvár sárgabarackból

Érik a sárgabarack! Nagy öröm ez nekünk, mert utoljára 2 éve, azaz 2016-ban tudtunk szedni a fáról gyümölcsöt (mindig rosszkor jött a tavaszi fagy). Ami lepotyog, azt már lehet enni, finom, illatos, puha, édes. Mint a lekvár. :)Minden napra jut mindannyiunknak tízóraira és uzsonnára.

A fa déli oldalán már találhatók olyan barackok is, melyeket aszalni tudok. Ezek most már a napkollektoros aszalóban várják sorsukat. De jó lesz télen tízóraira/uzsonnára! ( A házilag aszalt barack nem olyan világos, mint a bolti, hanem megbarnul, de legalább nem kénezett.) A tapasztalatom az, hogy az érett, de nem túl érett barack a legjobb az én napkollektoros aszalómhoz. Lekvárhoz viszont a nagyon érett barackokat preferálom.

Hogyan főzöm a baracklekvárt? Leírom, bár szerintem mindenkinek megvan a saját, jól bevált receptje. Akinek meg nincs, kísérletezze ki a sokféle variáció közül azt a változatot, amelyik legjobban ízlik neki és családjának. :)

Mivel nekem van saját barackfám, megtehetem, hogy mindig csak a legérettebb barackokat főzöm be. Ezek már nagyon puhák, édesek, zamatosak. Szinte lekvár már a fán.
Van, aki leszedi a barack héját, van, aki nem. Régen én is leszedtem, de mióta 3 kisgyerekem van, rájöttem, hogy jelentős különbség nincs, ha rajta marad a héj, így nem vesződöm már a héj eltávolításával (Ha viszont nem túl érett, vásárolt barackból kellene befőznöm, akkor valószínűleg inkább lehúznám a héját.). Van, aki az előkészített barackot ledarálja, van, aki nem darálja le, de éjszakára lecukrozva állni hagyja, van, aki edénybe teszi a megtisztított gyümölcsöt, cukrot tesz rá, majd rögtön elkezdi főzni, de láttam már olyat is, hogy először a cukrot olvasztotta meg és aztán tette hozzá a barackot.

Nálam úgy készül, hogy a megmosott, kimagozott barackot (héj marad) edénybe teszem és elkezdem főzni. Lassú tűzön, cukor nélkül. Mindig kis adagokban főzöm a baracklekvárt, kis edényekben. Az érés ütemében, azaz minden nap vagy másnap egy-két kisebb edényben és csak a jó éretteket. Lassú tűzön addig főzöm, míg a kívánt állagot el nem érem. A héj, mivel jó érett a gyümölcs, szétfő. Mikor felteszem, hamarosan levet ereszt a barack, akkor nem kell folyamatosan ott állni mellette, de később, mikor már párolog a gyümölcslé, akkor már érdemes gyakran figyelni rá, nehogy leégjen. Nem turmixolom, nem passzírozom, nem darálom, hanem hagyom, hogy magától szétessen és besűrűsödjön a lekvár.

Nagyon alaposan elmosott, fertőtlenített üvegekbe töltöm a kész lekvárt. Azonnal lezárom az üvegeket. Itt gyakran kérem férjem segítségét. Aztán egy nagyon jó száraz dunsztba teszem az üvegeket. Olyanba, ahol napok alatt hűl ki, szépen, lassan, fokozatosan. Sokáig eláll a lekvár, tavasszal bontottam pár 2016-os szériát. Semmi bajuk, finomak. :) Én egyébként csak a bogyós gyümölcsökhöz teszek cukrot. Nemsokára főzöm a ribizlilekvárt. Na, abba azért nekünk is kell cukor. :)

Nálam így készül a baracklekvár. Mindenkinek sok finom, érett gyümölcsöt kívánok, hogy sok lekvárt tudjon befőzni, mert azt gondolom és azt tapasztaltam, hogy a házi lekvárnak nincs párja.