Karcagi Ferdinánd

Életem első Ferdinándját sütöttem meg, mely a képeken is látható. Férjem névnapjára készültek ezek a csigák. A történet pedig: férjem gyerekkorában sokszor evett ilyen cukros-vajas csigákat a nagymamájánál. Nagyon szerette és szereti a mai napig is. Én azonban soha nem sütöttem, mert a benne lévő rengeteg cukor nem volt túl szimpatikus számomra. Másrészt nem szívesen sütök-főzök olyan ételeket, melyek a nagymamák specialitásai voltak, mert az enyém úgysem lesz olyan.

A lényeg, hogy férjem már évek óta mondogatja, milyen jó lenne enni Ferdinánd tekercset. Gondoltam hát egy merészet és a névnapjára megsütöttem. (Nagyon izgultam, szinte remegett a kezem, mikor kiborítottam a kész süteményt a tálra, mert nemhogy nem sütöttem, de még csak soha nem is ettem ilyen süteményt. Valahogy ez kimaradt az életemből.)

Mielőtt nekifogtam volna, mint mindig, mikor számomra új, ismeretlen ételt próbálok ki, hosszas kutatómunkába fogtam. A rengeteg elolvasott recept után jöjjön a leírás arról, ahogy ezek a csigák készültek. A tésztája puha, nem száraz, alul-felül-oldalt pedig ragacsos, illetve ropogós a karamelltől. Be kell valljam, tényleg finom ez a sütemény, de mondtam férjemnek, nem mostanában sütök ilyen energiabomba édességet, az is biztos.

Hozzávalók: 
- 50 dkg liszt (én mindenhez tönköly fehérlisztet használok),
- (zsíros házi) tej---> amennyit a tészta igényel, van, aki csak 2,5 dl-t tesz bele, van, aki fél litert, nálam kb. 4,5 dl fogyott, de tojást nem tettem a tésztába és tönkölylisztet használok,
- 2-3 tojássárgája (nem tettem bele),
- 2,5 dkg vaj és 2 dkg olaj (de csak azért így, mert van, aki olajat tesz bele, van, aki vajat, van, aki 2,5 dkg vajat, van, aki 5 dkg-ot),
- csipet só,
- 2 dkg élesztő,
- 1 evőkanál cukor.

Hozzávalók a krémhez:
- 20 dkg puha vaj,
- 15-20 dkg porcukor.

Hozzávalók az öntethez:
- 2 dl tejszín,
- 1-2 evőkanál cukor,
- vanília.

Egyéb: 
- puha vaj az edény és a csigaközök kikenéséhez,
- cukor az edény beszórásához.


Elkészítés: 

1. Kevés langyos tejbe morzsoljuk az élesztőt. Megszórjuk a cukorral és felfuttatjuk. A lisztet elmorzsoljuk a vajjal. Hozzáadjuk a sót, az enyhén felvert tojássárgáját, ha használunk.

2. Ha felfutott az élesztő, a liszthez adjuk. Öntünk hozzá valamennyi tejet és elkezdjük kidolgozni a tésztát. A tészta állaga: van, aki fánkszerűt, van, aki rétestészta állagot említ, illetve azt, hogy legyen  lágy a tészta. Van, aki fakanállal dagasztja. Én egy viszonylag lágy tésztát dagasztottam, ami gyönyörű sima, nem ragacsos. Jól ki kell dolgozni. Akkor van kész, ha hólyagok jelennek meg a felszínén. Letakarjuk konyharuhával és kelesztjük. (Az olajat a dagasztás vége fele dolgoztam bele, de legközelebb kihagyom, megnézem, úgy milyen lesz.)

3. A kelesztés idejében is eltérnek a receptek. Van, aki nem keleszt, csak rövid ideig pihentet, van, aki duplájára keleszti a tésztát. Én maradtam most az utóbbinál.

4. Miközben kel a tészta, a vajat habosra keverjük a porcukorral.

5. A megkelt tésztát lisztezett felületre borítjuk és téglalap alakúra nyújtjuk. Nos, hogy mekkorára, milyen vastagra? Itt is megoszlanak a vélemények, így én olyan 5 mm vastagra nyújtottam.

6. Megkenjük a tésztát a vajas porcukorral, majd a hosszanti oldaláról kezdve szorosan feltekerjük.

7. A rudat aztán feldaraboljuk. 5-6 cm hosszú rudakat vágunk egy éles késsel.

8. Miben süssük? Sülés közben nőni fognak a csigák, viszont minden recept azt ajánlja, hogy ne tegyük a csigákat túl szorosan és túl távol sem. Nekem ezt teljesíteni úgy sikerült, hogy 2 edényben sütöttem. Egy 20 cm átmérőjű vasedényben és ennél kicsit kisebb jénaiban. Állítólag az igazi a zománcozott lábas lett volna. A tapasztalatom az, hogy a vasedényben sokkal-sokkal szebben és ropogósabbra sültek a csigák, mint a jénaiban, úgyhogy én a vasedényt javaslom vagy a lábast és csak végső esetben a jénait.

9. A sütőedény alját és oldalát vastagon megkenjük vajjal. Megszórjuk cukorral és mehetnek is bele a csigák a fent leírtak szerint, azaz ne távol, mert azt szeretnénk, hogy felfele nőjenek és ne folyjon ki a vajas töltelék, másrészt ne túl zsúfoltan, mert akkor meg nagyon összesülnek.

10. Letakarva hagyjuk kelni, de előtte olvasztott vajjal kicsit kenjük be a csigák oldalát, hogy könnyebben szét lehessen választani őket sülés után. Itt persze megint mindenki másképp csinálja: van, aki nem keleszt, azonnal süt, van, aki 15 percet pihentet, van, aki megint egy órát hagyja a tésztát. Nálam most kb. 35-40 percet kelt.

11. 180-200 fokra előmelegített sütőben sütjük 20-30 percet. Ezután ráöntjük a felforrósított cukros-vaníliás tejszínt. Tovább sütjük, míg szép barnás, karamelles lesz a teteje (és egyébként az alja és az oldala is). Az, hogy mennyi ideig sül, függ a sütőnktől és az edények számától.

12. Sütés után azonnal ki kell borítani az edényből a csigákat! Vigyázat, nagyon forró az edény és a süti! Én úgy oldottam meg, hogy fogtam egy nagy lapos tányért, rátettem az edény tetejére, amiben a süti volt (kesztyű volt a kezemen!), majd egy határozott, gyors mozdulattal, az edényt és a tányért is fogva, megfordítottam az egészet. Így most a tányéron lévő csigák teteje volt alul. Fogtam egy másik nagy tányért, rátettem a süti tetejére és a két tányért összefogva megint megfordítottam az egészet. Így most újra a csigák teteje lett felül. Langyosan a legfinomabb. Akkor ropog a karamell. Később, mikor kihűl, akkor sem száraz, szerintem így is finom.

Sajtos keksz (kréker)

Az interneten keresgéltem recept után. Olyanra volt szükségem, mely ropogós, krékerszerű, amire a krémsajtomat rá tudom tenni. Találtam egyet. Nagyon egyszerű, finom és ropog. Rozmaringos keksz volt az eredeti leírás szerint, de én a rozmaringot most kihagytam belőle. A recept itt található.

Hozzávalók: 
- 20 dkg liszt,
- 12 dkg hideg vaj,
- 10 dkg reszelt parmezánt ír, én a saját, házi készítésű félkemény sajtomat reszeltem bele, úgyhogy szerintem lehet bármilyen sajt, nem muszáj drága parmezánnal dolgozni,
- 1/2 evőkanál só,
- 4 evőkanál hideg víz,
- tett még bele borsot és rozmaringot, de én ezeket kihagytam.

Elkészítés:

1. A lisztet, vajat, sajtot, sót, összemorzsoljuk (gyors mozdulatokkal, de lehet géppel is, akinek van).

2. Aki szeretné fűszerezni, az most teheti bele azokat is.

3. Most jöhet a hideg víz. Gyorsan összegyúrjuk. Nekem összeállt a tészta ennyi víztől, pedig tönkölylisztet használok. Azt írja, ne ijedjünk meg, ha morzsalékos lesz a tészta, a lényeg, hogy összeálljon.

4. Becsomagoljuk a tésztát, majd hűtőbe tesszük legalább egy órára, hogy pihenjen.

5. Ezután kinyújtjuk a tésztát. Mivel jó vékonyra kell (kb. 2-3 mm), ezért én azt javaslom, két részletben nyújtsuk. Nekem legalábbis így könnyebb volt és biztosan vékony volt mindenhol a tészta.

6. Kiszaggatjuk a kívánt formára, a kívánt mintára és 180 fokra előmelegített sütőben (sütőpapírral bélelt tepsiben) aranybarnára sütjük (10-12 perc).

Cannoli

Évek óta álmodoztam egy készlet sajtosroló-formáról. Természetesen nem olyan elérhetetlen dologról van szó, dehát valamiért mégsem kaptam/vettem. Na, de most már van, így végre elkészíthettem ezt a szicíliai ihletésű édességet.

Rengeteg receptet átnéztem, de ahány recept, annyiféle leírás. Igazából nem is számít, mert úgyis mindig úgy sütöm-főzöm az ételeket, hogy szinte mindegyik receptet átalakítom saját ízlésem és az itthon lévő alapanyagok szerint (főleg, hogy a tojást alapból ki kell hagynom mindenből).

Az biztos, hogy pisztácia, kandírozott gyümölcs és Marsala bor kerül a desszertbe, de ezek közül nekem egyik sem volt itthon, így egyszerűen kihagytam őket. Így is nagyon finom volt. Van, aki tesz kakaóport a tésztába, van, aki nem (sőt, van, aki kávéport is). Van, aki tesz borecetet a tésztába, van, aki nem. Rengeteg ötletem támadt készítés közben, hogy mivel lehetne tölteni ezeket a gyorsan elkészülő, ropogós, omlós rudacskákat. Biztos, hogy jönnek majd még receptek a következő hónapokban. 

Nálam minden héten készül ricotta, hisz sajtokat is készítek, így én házi ricottát használtam. A bolti ricottának nem tudom, milyen az állaga. Ha túl híg, esetleg kicsit csöpögtessük le. 

Leginkább Dolce Vita receptjét követtem a készítés során.

Hozzávalók (nálam ebből 17 rúd lett, Dolce Vitának 10 db, szerintem egy ember 3-nál többet nem tud megenni belőle egyszerre, mert eléggé laktató): 

- 15 dkg liszt,

- 4 dkg cukor (nálam 2 dkg),

- 1 teáskanál méz,

- 2 dkg vaj,

- 1 dkg kakaópor (nálam ennél kevesebb, csak egy púpos mokkáskanálnyit tettem bele, van olyan recept, amelyik nem is tesz bele kakaóport, de pl. láttam olyat is, ahol egy kevéske fahéj és kávé került a tésztába),

- 1 kis tojás (sajnos nem használhatok tojást, így helyette egy kis víz és tejföl került a tésztába),

- nem írja a recept, de mivel vannak, akik fehérborecetet is gyúrnak a tésztába, én öntöttem bele egy kupaknyi tokaji aszúecetet (egy leírás szerint ehhez a mennyiséghez amúgy kb. 20-25 g borecet kellene, de nekem nem volt kedvem méricskélni, így maradt az egy kupaknyi mennyiség). 

Hozzávalók a töltelékhez: 

- ricotta (Dolce Vita 25 dkg ricottát ajánl ehhez a mennyiségű tésztához, és egyébként sokan mások is csak ennyit, de nálunk több fogyott, igaz, nyomtam bőven a krémből :) ),

- porcukor ízlés szerint,

- 5-8 dkg étcsoki, nagyon apróra vágva, de lehet csak gyümölcsöt használni, így a csoki elmaradhat,

- vanília (én ezt kifelejtettem),

- aszalt gyümölcs ízlés szerinti mennyiségben és fajtában (pl. sárgabarack), kandírozott gyümölcs (narancs, citrom),

- darabolt pisztácia (nem pirított) a rudak végére szórni. Nekem nincs itthon pisztáciám, így ilyet nem használtam.

Egyéb: 

- zsiradék a sütéshez,

- fém sajtosroló forma (vagy igazi cannolo forma)

Elkészítés: 

1. A tészta hozzávalóiból egy kemény tésztát gyúrunk. Ha túl lágy, adjunk hozzá lisztet (ha lágy a tészta, nem lesz ropogós a roló). Tegyük félre pihenni (egy zacskóba, hűtőben vagy hűvös helyen), míg elkészítjük a krémet, de egyébként itt is megoszlanak a receptek. Van, aki pihenteti a tésztát akár egy éjszakán át, van, aki nem pihenteti. Én most negyed órát hagytam állni, mert siettem. 

2. Mikor pihent a tészta, lisztezett felületen jó vékonyra kinyújtjuk. Két részletben nyújtottam, így könnyebb volt bánni a tésztával. Nagyon vékonyra kell nyújtani, maximum 2 mm legyen. 

3. Első sütés előtt be lehet olajozni a fém formát, de én nem tettem és így sem ragadt rá a tészta. A többedik sütésnél meg már nem kell, hisz sütés közben úgyis zsíros/olajos lesz a rúd. 

4. A nagyon vékonyra kinyújtott tésztát kiszúrjuk egy kb. 10 cm átmérőjű kerek formával. Nekem ilyen nem volt, így fogtam a legnagyobb bögrémet, aminek 9 cm az átmérője és szaggatás után még enyhén nyújtottam mindegyiken. 

5. A kiszaggatott köröket feltekerjük a formára. Nagyon alaposan nyomjuk össze az illesztésnél, különben sütésnél szétnyílik. Van, aki tojásfehérjével ragasztja össze. Én az illesztésnél nagyon vékonyan bevizeztem a tésztát (éppen csak az ujjammal, amit előzőleg vízbe mártottam, végighúztam azon a részen, ahol illeszkedni fog a két tésztavég), majd jó alaposan összenyomtam a tésztát. 

6. Közepesen forró zsiradékban megsütjük. Nagyon gyorsan sül, figyeljük! Nem érdemes egyszerre 2-3 rolónál többet sütni, mert tényleg olyan gyorsan sül, hogy nem győztem kapkodni kifele a rolókat. Aranyszínűre sütjük, majd kiszedjük és jöhet a következő 2-3 cső sütése. Így tehát elég 3 fémformát használni, nem kell az egész készletet előszedni. A forró zsiradékból úgy szedtem ki legkönnyebben a rudakat, hogy egy desszertesvillát nyomtam a rolóforma vastagabb végébe és azzal emeltem ki (közben ügyeltem, hogy ne maradjon zsír a roló belsejében). Nagyon könnyen, gyorsan ment a sütés. (Az első adag persze szétnyílt, utána már használtam vizet az összeillesztésnél és így rendben volt.)

7. A töltelékhez házi, magam által készített ricottát (ordát) használtam. Ez pont jó állagú volt. A bolti ricotta nem tudom, milyen. Ha túl lágy, akkor érdemes használat előtt lecsöpögtetni egy kicsit. 

8. A krémhez a ricottát habosra keverjük a porcukorral (én botmixerrel kevertem jó krémesre). Az étcsokit apróra daraboljuk és így járunk el az aszalványokkal és/vagy a kandírozott gyümölcsökkel is. Beleforgatjuk ezeket is a krémbe. Én a csokit most nem kevertem a krémbe, csak a rudak végeit szórtam meg vele, mert elsőre így akartam kipróbálni. Legközelebb belekeverem. Lehet csak kandírozott gyümölcsöt is használni, nem muszáj csokidarabokat is keverni bele. 

9. Csak közvetlenül fogyasztás előtt töltsük meg a rudakat (addig tartsuk hűtőben a krémet), különben megpuhulnak. A rudak végébe lehet kandírozott gyümölcsöt vagy csokidarabkákat vagy nem pirított, natúr pisztáciát is szórni. 

Kiegészítés: a megsült rudakat a tejszínhabtól kezdve a csokikrémen át bármivel tölthetjük, nem muszáj ragaszkodni az eredeti recepthez. 

Tojásmentes majonéz, tartár és kukoricasaláta

Kislányom szereti a kukoricát. Kisebbik kisfiam is. Nyáron sok kukoricát fagyasztottam, ideje hát fogyasztani. Lányom nem ehet tojást, ezért gondoltam, végre elkészítem a tojásmentes tartármártást és kapnak a gyerekek kukoricasalátát. Korábban már próbáltam a tojásmentes majonézt, de akkor nem volt itthon tejföl, így csak kísérletképp egy kevéskét bekevertem, hogy lássam, működik-e. Tényleg működik, jó kemény majonézt lehet kikeverni tejből, olajból és citromléből.

Hozzávalók (én most ennek a felét készítettem, mert nekünk bőven elég volt annyi is, első próbára javaslom csak fél adag elkészítését):
- 1 dl tej,
- kb. 2-2,5 dl olaj,
- kb. egy evőkanál citromlé,
- egyebek: só, bors, mustár, porcukor, ki mit szeretne, ízlés szerint.

Ez volt az alap és ezt egészítettem ki tejföllel, mustárral. Így kevertem össze a kukoricával, hagymakarikákkal és reszelt sajttal, amit aztán hűtőben állni hagytam 1-2 órát.

Elkészítés: 

1. A tejet, az olajat, a sót és a citromlevet egy magasabb falú edénybe tettem, majd botmixerrel keményre, krémesre kevertem. Olajból nem tudom megmondani, pontosan mennyi került bele, mert mikor azt láttam, nem elég kemény a majonéz, akkor öntöttem még hozzá egy keveset.

2. Magában nekem nem ízlett, de jól beízesítve porcukorral, citromlével, sóval, mustárral és tejföllel már nagyon jó volt. Máskor is elkészítem, mert ez egy alternatíva a tojásos majonéz helyett, így ételérzékenyek is fogyaszthatják. Tejmentesen is készíthető, állítólag. Azt olvastam, szójatejjel működik. Ezt nem tudom, mert szerencsére mi fogyaszthatunk tejet, mindenesetre hátha jól jön ez az információ azoknak, akik tejterméket sem ehetnek.

Karalábéfasírt szendvicsbe, vega burgerbe

Tél vége fele egyre nehezebb kitalálni, mi legyen az ebéd. Fontos kritériumoknak kell megfelelni az ebédnek: lehetőleg szezonális és helyi vagy saját termesztésű alapanyagból készüljön, legyen benne zöldség is, de úgy, hogy a válogatós, zöldséget nem szerető gyerekeim is megegyék, ne igényeljen túl sok időt a főzés, végül, de nem utolsó sorban legyen finom és a gyerekeim jóízűen fogyasszák. Ja, igen és legyen tojásmentes is, mert lányom nem ehet tojást.

A pincében van még cékla, feketeretek, répa, zöldség és sok karalábé. Ezért úgy döntöttem, megpróbálkozom a karalábéfasírttal, ha már szinte mindenből, a spenóttól, pasztináktól kezdve a babon át a cukkiniig és padlizsánig mindenből készült már zöldséggolyó.

Hozzávalók: 
- karalábé (nálam két nagyobb),
- 1-2 közepes sárgarépa,
- só,
- bors,
- zsemlemorzsa,
- csicseriborsóliszt (elmaradhat, ha teszünk bele tojást),
- 2 tojás,
- 1 nagy fej vöröshagyma,
- néhány gerezd fokhagyma,
- fűszerek: nálam egy mediterrán fűszerkeverékből állt a fűszerezés.

Elkészítés: 

1. A karalábét almareszelőn (amin a spárgatököt is reszeljük) lereszeljük. Sózzuk és hagyjuk kicsit állni. Ezután egy kicsit kinyomkodjuk a levét.

2. Hozzáreszeljük a répát is. Belekeverjük az apróra darabolt vöröshagymát és fokhagymát. Fűszerezzük tetszés szerint borssal, zöldfűszerekkel, fűszerkeverékkel.

3. Én tettem bele valamennyi csicseriborsólisztet, mert ez segít abban, hogy összeálljon a massza. Kevertem még hozzá egy kevés zsemlemorzsát is. Ekkor kiszedtem belőle egy kisebb adagot, mert tojásmentes változatot is kellett készítenem.

4. Két tojást beleütünk a lereszelt zöldségekhez, jól elkeverjük. Egy jól formázható masszát kell kapnunk, ami nem esik szét majd sütés közben sem. Én mindig sütök egy próbaadagot, ha jó, akkor mehet a többi is, ha nem, akkor keverek még hozzá zsemlemorzsát vagy csicseriborsólisztet.

5. Kisebb, lapított gömböket formázunk és zsemlemorzsába forgatjuk. A felesleget lerázzuk róla és már süthetjük is a közepesen meleg zsiradékban. Nem sütöttem bő zsiradékban, hanem minden sütés előtt tettem egy-két evőkanálnyi zsiradékot a serpenyőbe. (Természetesen mehet forró, bő zsiradékba is, de én most nem azt a megoldást választottam.)

6. Mindkét oldalát közepes tűzön megsütjük. Ha kész, papírtörlővel bélelt tálra szedjük.

7. A tojásmenteset külön sütöttem és annak a masszájába kicsit több csicseriborsólisztet kevertem. Tökéletesen egyben maradt, nem esett szét az sem.

Madártej, hagyományosan

Nagyon-nagyon ritkán eszünk madártejet, hiszen kislányom nem fogyaszthat tojást. Most azonban úgy alakult az élet, hogy éppen nem volt itt a lányom, így 5 év után ismét ettünk egy kis madártejet. A tej zsíros házi tej, itt vettük a faluban (a kecskéink még nem adnak tejet, pedig már nagyon várjuk), a tojás pedig már saját tyúkjaink ajándéka. :)

A recept nagyon egyszerű, Horváth Ilona könyve szerint készítettem, csak kevesebb cukorral és több tojással.

Hozzávalók (ez kb. 4-5 emberre elég adag, legalábbis nálunk):
- 1 liter tej (újabban egy kicsit több tejet használok, kb. 1,3-1,4 l-t),
- 6-7 tojás (Horváth Ilona a 1,5 liter tejhez 4 tojást ajánl és 1 evőkanál lisztet, de én szerettem volna egy jó sárga, krémes madártejet készíteni, így 6 tojást tettem bele, lisztet viszont nem raktam),
- cukor ízlés szerint,
- vanília vagy vaníliaesszencia esetleg vaníliás cukor, amiben igazi vanília van.

Elkészítés: 

1. A tejet felforraljuk (vigyázva, nehogy leégjen, nem a legerősebb lángon szoktam melegíteni és időnként meg is kevergetem). Vaníliát is teszünk bele.

2. Amíg melegszik a tej, a tojásokat szétválasztjuk, majd a fehérjét elkezdjük felverni. Mikor kicsit felverődött, hozzáadjuk a cukrot. Én 4 evőkanál cukrot tettem hozzá. Jó keményre felverjük.

3. Mikor felforrt a tej, levesszük takarékra, alacsony lángra, és a keményre vert tojáshabot beleszaggatjuk (egy kanállal, amit mindig vízbe, vagy a tejbe mártunk. Ez az a rész, amitől sokan tartanak és inkább mikróban készítik a tojáshabot. Megmondom őszintén, én még nem próbáltam a mikrós változatot. Egyszerre ne tegyünk sok habot, mert nem lesz hely, hogy megnőjenek. Láttam már olyan receptet is, ahol lefedik az edényt, miután belekerül a hab, majd fordítás után már nem fedik le (próbáltam így is, de nagyon figyelni kell, ne forrjon fel, ne fusson ki a tej).

A hab tehát belekerül a tejbe, majd mikor megnő, óvatosan megfordítjuk. Van, aki fél-fél percet mond oldalanként, van, aki 1-1 percet, sőt, van, aki ennél is többet. Én azt mondom, az első adagnál látni fogjuk, nekünk mennyi időre lesz szükség. Ha pont eltaláljuk az időt és a hab is jól fel volt verve, akkor a hab nem esik majd össze. Mikor megfőtt a hab, kiszedjük egy szűrőkanál segítségével, és jöhet a következő adag. Mikor elfogyott az összes hab, lemértem, mennyi tej maradt. Mivel jócskán elpárolgott, kipótoltam, hogy az 1 liter tej nagyjából meglegyen (azaz a forró tejhez öntöttem még pár dl-t).

4. Mikor az összes habot kifőztük, akkor a tojássárgát kikeverjük cukorral. Ehhez szedünk egy kisebb merőkanálnyit a forró tejből. Gyorsan kikeverjük, majd az egészet visszaöntjük a tejhez úgy, hogy közben folyamatosan kevergetjük. A legalacsonyabb lángon főzzük, nálam még egy lángterelő is volt az edény alatt. Átmelegítjük, de ne forraljuk, különben a tojássárgája kicsapódik és rántotta lesz a tejben. :) Azt szokták mondani, csípősre melegítjük. Addig kevergettem, vigyázva, hogy ne forrjon, míg sűrűsödni kezdett. Ekkor gyorsan levettem a tűzről és átöntöttem üvegedénybe. Nekem, ezzel a hat tojással sűrű lett a mártás, lisztet, keményítőt nem igényelt.

5. Ha kész, üvegtálba öntjük, ráhalmozzuk a kifőzött habot és lehűtjük.

Sütőtökkenyér (vegán, tejmentes, tojásmentes)

Ezt a sütőtökös receptet egy héten kétszer is leteszteltem, mert annyira ízlett a családnak. Kisfiamnak remek tízórai volt az iskolában. A receptet egy angol nyelvű oldalon találtam, itt. Nagyon könnyű elkészíteni, nem száraz édes "sütemény", amiben még zöldség is található, mégis örömmel ették a gyerekeim.

Hozzávalók (kb. 22 cm X 12,7 cm-es forma, ami úgy néz ki, mint a püspökkenyér forma, csak rövidebb):
- 25 dkg liszt,
- 3,5 dkg cukor (eredeti recept szerint 10 dkg fehér és 10 dkg barnacukor, de mi nem szeretjük a túl édes ételeket, szerintem 20 dkg cukor nagyon-nagyon sok ehhez és nem is egészséges),
- 3 teáskanál sütőpor (nálam egy kiskanál szódabikarbóna+egy evőkanál citromlé vagy narancslé, de aki bírja a sütőport, tegyen bele azt és annyit, amennyit az eredeti recept ír, én azért nem használok sütőport, mert mindig kiérzem az ízét a sütikből),
- egy kevés fahéj,
- 1/4 teáskanál szerecsendió,
- az eredeti recept ír még 1/4 teáskanál gyömbért és őrölt szegfűszeget is, de én ezeket nem tettem bele, nem szeretem a fűszeres desszerteket,
- csipet só,
- vanília kikapart belseje vagy vaníliaőrlemény vagy vaníliaesszencia,
- 34 dkg sütőtökpüré (nálam nagydobosi tök szokásos módon, szeletelve, sütőben puhára megsütve, majd héjától elválasztva),
- 60 ml olaj,
- 1 evőkanál darált lenmag összekeverve 3 evőkanál forró vízzel), angolul "flax egg" a neve,
- második sütésnél szórtam a tésztába mazsolát is, de ez természetesen elmaradhat, csak ki akartam próbálni (mazsolával és mazsola nélkül is finom).

Elkészítés: 

1. Először összekeverjük a lenmagot a vízzel. Addig álljon, míg a többi hozzávalót előkészítjük.

2. A lisztet tálba szitáljuk, hozzákeverjük a fűszereket, a cukrot, a sütőport, sót, vaníliát.

3. Mehet hozzá a sütőtökpüré, olaj és a vízzel kevert lenmag.

4. Összekeverjük (géppel végeztem ezt a részét). Először úgy tűnhet, hogy túl sűrű lesz a tészta. Én is megijedtem, de betartottam a recept utasítását és nem adtam hozzá folyadékot. Nem is kellett, mert tényleg egy sűrű masszává állt össze. Arra nagyon kell figyelni, hogy nem szabad túlkeverni (különben a kisült tészta állaga nem lesz jó, pl. szalonnás lesz). Amikor összeállt a tészta, azonnal hagyjuk abba a keverést. Ez igaz minden más, hasonló kevert tésztára.

Ha mégis nagyon sűrű a tészta, akkor tegyünk bele narancslevet vagy vizet. Nálam ez akkor fordulhat elő, amikor nagydobosi tököt használok és mondjuk szárazabb a tök a megszokottnál (a nagydobosi tök egyébként sem annyira vizes, lédús, mint a kanadai vagy sonkatök). A lényeg, hogy nem kell, hogy folyékony tésztát kapjunk, inkább kenhető az állaga, mint folyós. "The batter will be very thick and this is perfect."

5. A formát előkészítjük. A recept szerint sütőpapírral bélelt formába kell önteni a tésztát, de én nem szeretek sütőpapírt használni, ezért, mivel nálunk senki nem érzékeny a tejre, vajjal kentem ki a formát és megszórtam kevés liszttel (ami nem tapadt rá az oldalára, azt kiszórtam belőle).

6. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 50-60 percig sütjük (ha nagyon pirul, takarjuk le sütőpapírral vagy alufóliával). Figyeljük, nehogy megégjen a sütemény (minden sütő másképp süt, az enyém viszonylag gyengén). Tűpróbával is ellenőrizhetjük a süteményt, hogy elkészült-e már.

7. Ha megsült, rácsra borítjuk és teljesen kihűtjük.

A recept azt ígéri, hogy egy nedves tésztát kapunk (moist) és ez tényleg így van. Nem piskóta állagú a kész sütemény, hanem egy nedvesebb, puhább tészta. Ha jól kevertük, n em lesz szalonnás az alja. Sokszor megsütöttem már ezt a sütit, volt, hogy túlkevertem, akkor egy kicsit szalonnás lett nekem is (azért elfogyott, mert az íze így is fonom volt), ha ügyesen, gyorsan kevertem, akkor szép volt az alja is.

Lehet fogyasztani magában (mi így ettük), de meg lehet kenni például vajjal vagy vegánok, tejérzékenyek növényi margarinnal.