Porotos granados/ Tartalmas chilei ragu

Hugh Fearnley-Whittingstall Veg Every Day! (Zöldséget minden napra!) című könyvében találtam ezt a remek receptet. Sokszor említettem már, most is megteszem: Hugh a kedvenc szakácsom, a példaképem és bár több könyvét is megvettem már, ez az a könyv, amit mindenkinek ajánlok, hogy szerezze be és főzzön belőle.

Az étel egy tradícionális chilei étel. Egy ragu, de rákerestem az interneten, megnézegettem a képeket és azt láttam, van, aki rövid lével, van, aki szinte levesszerűen készíti. Én is kicsit több lével főztem. Nekem nagyon ízlett az étel, alig vártam már, hogy ebédidő legyen.

Hagyományosan "cranberry beans"-ből készítik az ételt, ami nagy meglepetésemre a mi kertünkben is termő borlotto babra hasonlít. Ebbe az ételbe most került többféle fejtett bab, ugyanis az enyhe ősznek köszönhetően még mindig tudtam egy jó adagot babot szedni a kertben. Mindegyik fajtán, ami még megmaradt, találtam néhány babhüvelyt, így kijött egy ebédre való adag.

Hozzávalók: 
- 2 evőkanál olaj,
- 1 közepes vöröshagyma, aprítva,
- 2 gerezd fokhagyma, aprítva,
- 1 teáskanál őrölt, édes, füstölt paprika,
- friss oregánó vagy majoranna, aprítva,
- kisebb méretű bab, lásd bevezetőben (a recept 10 dkg szárazbabot ír, melyet éjszaka áztatni kell, majd másnap megfőzni, vagy 40 dkg konzerv babot ajánl, amit csak le kell szűrni...nálam frissen szedett és fejtett bab volt),
- 1 liter alaplé (nálam szárított zöldségmix vízben felfőzve),
- 1 babérlevél,
- 75 dkg sütőtök, hámozva, kimagozva, felkockázva,
- 20 dkg zöldbab, darabolva,
- 2 cső kukorica, a kukoricaszemek leszedve (nekem volt nyáron eltett, fagyasztott),
- só,
- bors,
- férjem tett a saját adagjába egy kis csípős paprikát..

Elkészítés: 

1. Zsiradékot melegítünk, majd a vöröshagymát elkezdjük párolni. Mikor kész, mehet bele a finomra vágott fokhagyma is. Néhány keverés után a paprikát is beleszórhatjuk és az oregánót is (1 evőkanálnyit ír a recept, de én ennél azért kevesebbet tettem bele). Kevergetjük egy percig, majd jöhet a bab.

2. A recept azt ajánlja, hogy az előzőleg beáztatott szárazbabot szűrjük le, majd adjuk az alaplé kíséretében az oregánós hagymához. Tegyünk bele egy babérlevelet is. Lassú tűzön főzzük. (Konzerv esetében elég a végén hozzáadni a leszűrt babot, hisz azt csak kicsit össze kell főzni a többi zöldséggel.)

3. Mikor szinte már teljesen puha a bab, adjuk hozzá a sütőtököt, majd a zöldbabot is. Ezek hamar, 10-15 perc alatt megfőnek. Sózzuk, borsozzuk is. A legvégén megy bele a kukorica.

4. Mikor kész a leves, minden puha és megfőtt, adhatunk hozzá még egy kis oregánót, majd pár perc pihentetés után lehet is fogyasztani.

Granola (sült müzli), egyszerűen

Korábban soha nem ettem és még csak nem is készítettem granolát. A granola tulajdonképpen sült müzlit jelent, amiben zabpehely, olajos magvak és aszalványok találhatók, de láttam már olyat is, ahol csoki vagy éppen fahéj került bele.

Nem szeretem túlcukrozni az ételeket, nem szeretem a túlságosan édes ízeket (meg nem is tartom egészségesnek a túlzásba vitt cukorfogyasztást), így a legegyszerűbb megoldást választottam, azaz a zabpelyhet összekevertem darabolt dióval, mogyoróval, tökmaggal, szórtam hozzá szezámmagot és napraforgómagot, majd az egészet egy nagy, sütőpapírral bélelt tepsire szórtam. Kevés mézzel meglocsoltam és 150 fokos sütőbe toltam. Gyakran megkevertem, és mikor egyenletesen megpirult (figyelni kell, mert gyorsan, hirtelen pirul), akkor kivettem a sütőből. Sok édesítés tehát nem került bele, helyette az aszalt gyümölcsök adják az édes ízt.

Teljesen kihűtjük és ekkor keverjük csak hozzá az apróra darabolt aszalványokat (szerencsére idén is sikerült rengeteg gyümölcsöt aszalni a napkollektoros aszalóban, így volt miből válogatnom). A csokit is ilyenkor kell hozzákeverni, ha valaki azt szeretne tenni bele.

Jól zárható üvegbe tesszük és hűvös, száraz helyen tároljuk.

Joghurttal szoktam fogyasztani. A képen a saját készítésű, ház joghurtom látható. Jelenleg tehéntejből készítem, mikor azonban "tejszezon" van, akkor kecskéink tejéből készül a joghurt és a sajtok is.

Mézes keksz (azaz mese keksz házilag)

Néhány éve készítettem már egy fajta mézes kekszet, de most kipróbáltam ildi KOKKI receptjét is. Nagyon finom, omlós, ropogós kekszeim lettek. Pontosan ilyet szerettem volna. Egy kisebb problémám volt csak, mégpedig, hogy nekem túl édes volt a keksz, pedig cukrot nem is tettem bele, igaz, a méz mennyiségét kicsit növeltem (családom szerint nem volt vészesen édes). Az alját nem mártottam étcsokiba. (Nekem nincs sütinyomdám, de hátha másnak fontos információ: ez a tészta jól tartja a formát, sütipecséttel, sütinyomdával szépen lehet vele dolgozni.)

Hozzávalók (20-25 db nagyobb formához):
- 16 dkg liszt,
- 5 dkg porcukor (nem tettem bele, helyette kicsit több, azaz 7 dkg mézet kevertem a tésztába),
- 4 dkg méz,
- 7 dkg hideg vaj (nálam most egy része zsírral helyettesítve),
- 1 tojássárga (nem tettem bele, lányom tojásallergiás),
- 1 csipet só,
- 1 teáskanál vaníliakivonat (nálam egy kevés őrlemény),
- 2 teáskanál mézeskalács fűszerkeverék vagy helyette 2 púpos teáskanál őrölt fahéj (nálam kevesebb) + 1 csapott teáskanál kardamom (nem volt) + 1 nagy csipet őrölt szegfűszeg + 1 kis csipet szerecsendió,
- a bevonáshoz 10 dkg étcsoki (nem vontam be az alját csokival).

Elkészítés: 

1. A lisztet, a cukrot, a sót és a fűszereket összekeverjük, majd belemorzsoljuk a hideg vajat. A mézet egy kicsit megolvasztjuk és így gyúrjuk a tésztához. Gyorsan egy sima tésztát gyúrunk, majd zacskóba csomagoljuk és egy éjszakát pihentetjük a hűtőben (én most nem pihentettem ennyi ideig).

2. Másnap 3-5 mm vastagra nyújtjuk a tésztát (ropogós kekszre vágytam, ezért én a vékonyabb tésztát választottam).

3. Ez a tészta alkalmas nyomdázáshoz. Azt javasolja Ildi, hogy érdemes a nyomdázót sűrűn lisztbe mártani, így nem ragad bele a tészta.

4. A kekszeket egy sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk és minimum 2 órát hűtőben pihentetjük (figyelmetlen voltam, ezért nálam ez a pihentetés elmaradt, rögtön sütöttem...legközelebb majd kipróbálom úgy is).

5. 170-180 fokra előmelegített sütőben 8-10 perc alatt készre sütjük. A kekszek szélei éppen csak barnuljanak, tovább nem szabad sütni. Ha 8 perc körül vesszük ki, akkor puhább kekszeket kapunk, ha 10-12 perc körül, akkor ropogós kekszeket (továbbá sok múlik a sütőn is, az enyém pl. lassabban, gyengébben süt). A lényeg, hogy 8 perc körül már figyelgessük a kekszeket, mert egyik pillanatban még úgy tűnik, nincs kész, a másik pillanatban meg hirtelen barnulni kezd. Maximum a széle kezdjen barnulni, legfeljebb a széle kaphat színt.

6. Sima felületen kihűtjük a kekszeket, majd olvasztott csokiba mártjuk az alját (én ettől most eltekintettem).

Habos isler

Nagyon szeretem az islert, de eddig a legtöbbünk által jól ismert lekváros változatot kóstoltam csak. Tudtam, hogy létezik a habos változat, de mivel nem kedvelem a túl édes sütiket, ezért soha nem vonzott, hogy kipróbáljam (másrészt, mivel lányom tojásallergiás, nem is használhatok a süteményekhez tojást). Most azonban, hogy a gyerekek elutaztak 2 napra, gondoltam, most vagy soha, de ki kell próbálnom, mert nagyon kíváncsi voltam már rá. A Gasztroangyalban látottak szerint készítettem el a süteményt. Természetesen csak fél adagot sütöttem, mert ennyi is sok nekünk sütiből, főleg ilyen tömény, édes fajtából.

Hogyan értékelte férjem a sütit? Azt mondta, nagyon finom, de egy-két darab bőven elég belőle, mert a hab miatt igencsak édes (legalábbis mi egyébként az átlagnál sokkal kevesebb cukrot fogyasztunk). Nekem hogy tetszett? Finom, de én maradok a lekváros változatnál, mert nekem különösen jól esik a savanykás lekvár, a linzer és az étcsoki egyvelege. A receptet mindenképp leírom, mert tényleg finom ez a süti, nem is bonyolult elkészíteni, egyszerűen csak nekünk túl édes. (Nem minden karikához maradt hab, azokat ribizlilekvárral kentem meg. :))

A habos isler egyébként magyar találmány és úgy tudom, egyedül Szolnokon készítik ezt a fajta islert. Hegedűs László szolnoki cukrász álmodta meg ezt a süteményt.

"A habos isler receptjét Szolnok a véletlennek és Hegedűs László találékonyságának köszönheti. Hiszen úgy készült legelső alkalommal, hogy a mester, sajnálván a megmaradt tojásfehérjét, felverte habbá, forró cukorsziruppal édesítette, és egy csöppnyi ecettel stabilizálta, majd legelőször vajas tésztába töltötte. Ez a tészta viszont hamar megkeményedett, ezért legközelebb már fahéjjal ízesített omlós linzertésztába töltötte a finom habot.

A szolnoki isler ezen kívül számos változtatáson ment keresztül, míg elnyerte mai formáját. Volt kakaóhabos változata is, egy időben a csokis bevonattal is kísérleteztek. Végül a karamellel ízesített, színezett fondant bevonatnál maradtak. Apró trükköket is bevetnek, hogy még szebb és ízesebb legyen az édesség. A csokis bevonat alá forró baracklekvárt tesznek, a tésztába pedig finomra őrölt diót kevernek. Mindezeknek a fogásoknak a különböző változataival készül ma is a szolnoki isler, a legfontosabb ismertetőjegye, a hab azonban soha nem maradhat el belőle."  Idézet innen. 

Hozzávalók a tésztához (én ennek a felét készítettem csak el):
- 30 dkg liszt,
- 20 dkg nagyon hideg vaj,
- 10 dkg porcukor (kevesebbet tettem bele),
- 1 tojás sárgája,
- vanília (nálam őrlemény),
- kevés citromhéj (kezeletlen citrom héja, nekem nem volt itthon citrom),
- (ehhez diót nem írt a recept, így én sem tettem bele).

Hozzávalók a habhoz: 
- 6 tojásfehérje,
- (por)cukor (a tojásfehérje súlyának kétszerese).

Hozzávalók a bevonáshoz:
- 3 tábla jó minőségű, magas kakaótartalmú étcsoki (kevesebb is elég lesz, ha csak a tetejét vonjuk be és nem az egész sütit).

Elkészítés: 

1. A lisztet, a porcukrot, a vaníliát és a citromhéjat összekeverjük, majd elmorzsoljuk a vajjal. A tojást egy villával elkeverjük, majd a tésztához adjuk. Gyorsan dolgozzunk, gyorsan gyúrjuk össze, nehogy megolvadjon a vaj a kezünktől. Ha összeállt, már tehetjük is zacskóba és pihentessük a hűtőben (legalább 1-2 órát, de lehet egy éjszakát is).

2. A pihentetett tésztát lisztezett felületen kinyújtjuk (a recept fél cm vastagságot ír, nálam inkább csak 3 mm lehetett).

3. Közepes méretű karikákra kiszaggatjuk, majd zsírozott-lisztezett vagy sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük a linzereket. 180 fokra előmelegített sütőben készre sütjük (figyelni kell, hamar megsül, ha a széle elkezd pirulni, vegyük is ki, ne várjuk meg, hogy a teteje színesedjen, a sütési idő sütőfüggő 6-10 perc). Kihűtjük a linzereket.

Nekem jobban bevált a mini, falatni habos isler. Nem kell egyszerre akkora adag tömény sütit megennie senkinek. ;) 

4. A habot a műsorban másképp verték fel a cukrászok, mint ahogy azt általában szokás. A hagyományos eljárás szerint cukorszirupot kell főzni (150 ml víz, 40 dkg porcukor, 5 tojásfehérje, 2 evőkanál citromlé) és azt kell majd hozzáadni a tojásfehérjéhez, majd gőz fölött felverni a kemény habot. Láttam már olyan receptet is, hogy a tojásfehérjét feltették gőz fölé, elkezdték felverni és menet közben ment hozzá a 40 dkg (valakinél 48 dkg) porcukor és a 2 evőkanál citromlé. Én inkább azt az utat választottam, amit a műsorban mutattak, mert ez egy gyorsabb, ugyanakkor több figyelmet igénylő eljárás.

5. A Gaszroangyalban tehát így készítették és én is ezt igyekeztem kivitelezni. A tojásfehérjét lemérjük és kétszer annyi kristálycukrot öntünk hozzá. Lassú tűzön, folyamatos, gyors keverés mellett kell melegíteni. Arra nagyon kell figyelni, hogy a tojás ne melegedjen fel hirtelen és túl magas hőmérsékletre, különben kicsapódik és rántotta lesz belőle. Korábban így még nem készítettem habot, ezért nekem is újdonság volt ez. Kevergetés közben néha levettem a tűzről az edényt. A legkisebb rózsán főztem, amin még egy betét is volt. Mikor elég melegnek ítéltem a cukros tojást (az ujjamat beledugtam), akkor levettem a tűzről és gyorsan elkezdtem felverni habnak (géppel). Keményedett, habosodott, de nem volt az igazi. Féltem, hogy tönkremegy a hab, így gyorsan odatettem a tűzre egy kisebb edényt, arra egy vékony falú keverőtálat, beleöntöttem a habot, és tovább vertem a habverővel. Ahogy melegedett, szépen meg is keményedett, elkészült a hab (ha kicsit körülményesen is, de még mindig gyorsabban, mint a hagyományos módszerrel). Tanulság: máskor még egy kicsit tovább kell majd főznöm a cukros tojásfehérjét. (Másodszor elkészítve hasonlóan jártam, de még így is pikk-pakk kész lett a hab, nem ment el sok időm a gőzön való főzéssel.)

A video itt megtekinthető, 43:43-tól kezdődik.

6. A kemény habot betöltöttem a csillagcsöves betéttel ellátott habkinyomóba és a kihűlt korongokra nyomtam belőle egy adagot (állítólag nem kell sajnálni, lehet jó magas is. Én azért egy kicsit takarékosabb voltam első alkalommal, másodszor kisebb átmérőjű köröket szaggattam, így mehetett a hab is magasabbra.)

7. Vízgőz felett megolvasztjuk a csokit. Ha bevonjuk az egész sütit, akkor előbb rátesszük a habra a másik linzerkarikát és azzal együtt mártjuk meg, ha csak a tetőt szeretnék bevonni, akkor előbb a linzerkarikákat mártjuk csokiba, majd, miután lecsöpögött és megszáradt rajta a csoki, rátesszük a habhalomra.

Ha csak a kalapot szeretnénk bevonni csokival, akkor először mártsuk csokiba a linzerkarikákat és mikor megszáradtak, akkor készítsük el a habot és nyomjuk rá a halmokat az alsó linzerekre, különben megszárad  a cukorhab és nem tapad hozzá a kalap a habhoz. Ha az egész islert szeretnénk bevonni csokival, akkor viszont jó, ha egy kicsit hagyjuk állni az összeillesztett islereket, hogy ne essenek szét mártogatás közben (persze van, aki rácsra állítja őket és leönti, akkor nem muszáj várni.)

A linzerek másik felét házi ribizlilekvárral ragasztottam össze. Nekem még mindig ez a változat ízlik jobban.

Ricottás aprósütemény (olasz karácsonyi aprósütemény)

Kis kihagyás után újra készítek tejtermékeket (sajtot, joghurtot, túrót) a családnak. Ha sajtkészítés, akkor szinte mindig készül orda, azaz más néven ricotta is. Ennek a sajtféleségnek a jótékony hatásairól korábban már többször is írtam, például ITT. Sokoldalúan felhasználható az orda kezdve a hagyományos kapros ordás palacsintától az olasz tésztákig, desszertekig, de a legtöbb esetben tehetjük bármibe, amibe egyébként túrót tennénk (zárójelben megjegyzem, hogy azért a két termék nem ugyanolyan, mert egyrészt a készítésük teljesen más, de az ízük is eltérő, a ricotta édeskés, a túró savanykás). Én a hétvégén két süteményt készítettem ricottából. Ezt az olasz aprósüteményt és egy fahéjas-sütőtökös süteményt, melyet egy másik bejegyzésben mutatok majd.

Ez a sütemény puha, könnyű és többféle ízben is elkészíthető. Én most kezeletlen narancshéjat reszelte a sütibe és daraboltam egy kis étcsokit is bele. Egy részére került narancshéjas cukormáz, míg nagy része natúr maradt. Készíthetjük citromosan vagy akár fűszeresen is, a tetejét lehet díszíteni például olvasztott étcsokival is. A cukormázat egyébként apró színes cukorral szokták megszórni, de mivel én nem kedvelem az ilyesmit, a felét megszórtam mákkal, a többi maradt üresen.

Hozzávalók egy kisebb adaghoz:
- 22 dkg liszt,
- cukor ízlés szerint (nálam 3 dkg, aki édesebben szereti a sütiket, tegyen bele többet),
- 1 tojás (én nem tettem bele),
- vaníliakivonat vagy vaníliaőrlemény,
- 21 dkg ricotta,
- 1 púposabb mokkáskanál szódabikarbóna,
- 11 dkg puha vaj,
- 5-6 kiskanál natúr joghurtot is kevertem a tésztába, mert nem használok tojást,
- ízesítés nálam: kezeletlen narancs héja és nagyon apróra tört étcsoki (3 dkg), de lehet citromosan is ízesíteni, vagy fűszeresen (pl. ánizs),
- tetejére: cukormáz vagy étcsoki vagy hagyjuk natúr (lásd 6. és 7. pont).

Elkészítés: 

1. A puha vajat kikeverjük a cukorral és hozzáadjuk a vaníliát is. Én az átlagnál kevesebb cukrot használok, így aki jobban szereti a nagyon édes sütiket, tegyen a tésztába több cukrot (habár, a tetejére megy még a cukormáz, így az is édesíteni fog jócskán). A lényeg, hogy a vaj és a cukor legyen kikeverve alaposan, jó habosra, levegősre!

2. Ezután mehet bele a tojás is (aki használ, én nem tettem, mert lányom tojásallergiás), majd a ricotta. Jól kihabosítjuk ezekkel is. Én joghurtot tettem tojás helyett, azzal hígítottam a tésztát.

3. A lisztet összekeverjük a szódabikarbónával, és a kihabosított vajas ricottához keverjük. A tészta állaga nem folyós, de nem is kemény, hanem lágy, ragacsos. Láttam olyan videót, ahol csak két kanál segítségével tudták megformázni a golyókat, vagy olyat is, ahol fagyis kanállal adagolták ki a tepsire a golyókat (lágy a massza, de a tepsin tartja a gömb formát). Én nedves kézzel formáztam meg a sütit. Itt található példának egy video, ahogy kanalazza a tésztát (5:35-nél indul).

4. A legvégén keverjük hozzá a narancshéjat és az étcsokit.

5. A tésztából kb. nagyobb főtt tojássárga nagyságú golyókat formázunk (vagy ízlés szerinti méretűt, a videókon nagyobb volt, nekem a kicsik jobban tetszenek, gyerekkézbe valóbbak) és sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk őket (vagy kizsírozott-lisztezett tepsire). Hagyjunk annyi távolságot, hogy kicsit nőni, esetleg terülni tudjanak a golyók, de túlzottan azért nem fognak megnőni.

6. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 8-10-12 perc alatt sülnek meg, de ez sütőfüggő és sütiméretfüggő is. Akkor van kész, ha az alja már barnul (a tetejének nem kell színesedni). Rácsra szedjük, kihűtjük (!), majd bevonjuk cukormázzal vagy olvasztott csokival becsíkozzuk a tetejét vagy natúr hagyjuk (így a legegészségesebb, de a legkevésbé mutatós). A cukormázat megszórhatjuk apró színes cukorkákkal is (én mákkal szórtam meg, mert a mák, igaz, kevésbé mutatós, de természetesebb és egészségesebb, így én kerülöm a színes cukorkákat).

7. Cukormáz: porcukrot kikevertem annyi tejjel (nagyon kevés kell, szinte cseppenként adagoljuk), hogy egy sűrű, sűrűn folyó, de jól kenhető masszát kapjak és adtam hozzá reszelt narancshéjat is.

Fügés-sütőtökös pite

Kedvelem a sós pitéket. A blogon számtalan változata megtalálható már, de igazából, szerintem, recept sem kell hozzá, mert éppen az a jó a sós pitében, hogy bármit belesüthetünk: maradék zöldségeket, sajtokat, húsféléket, kinek, mi van otthon, ki mit szeret. Jól szállíthatók, nem szükséges evőeszköz a fogyasztásukhoz és hidegen, melegen egyaránt finomak, másnap is élvezhetők.

Hozzávalók a tésztához: 
- 20 dkg liszt (nálam mindig teljes kiőrlésű tönkölyliszt),
- 10 dkg vaj,
- aki szeretne, tegyen bele 1 tojást, én nem szoktam,
- kevés só,
- annyi víz (vagy tejföl/joghurt), amennyitől egy nem ragacsos, de nem is száraz, töredező, hanem egy jól nyújtható tésztát kapunk.

Hozzávalók a töltelékhez (szabadon variálható, ami éppen van otthon, abból tegyünk bele): 
- 20 dkg krémsajt,
- 10 dkg feta jellegű sajt,
- 10-15 dkg ricotta (orda),
- 10 dkg natúr joghurt a krém lazításához (helyette lehet tejfölt, tejszínt, tojást)
- 16 dkg sütőtök (előző nap sütöttem, abból maradt, azt kockáztam fel),
- só,
- néhány szem füge (nálam saját aszalású fügeszeletek, de a friss is jó lesz),
- 6-8 zsályalevél, finomra aprítva,
- egy kevés friss bazsalikomlevél, finomra aprítva (elhagyható)

Elkészítés: 

1. A krémsajtot, a feta sajtot, a ricottát és a joghurtot kikeverjük. Ha nincs otthon egyik vagy másik, lehet helyettesíteni pl. tejföllel, tejszínnel, reszelt sajttal és tojást is keverhetünk a krémbe (lányom tojásallergiás, ezért én kerülöm a tojást). Ízesítjük sóval, aprított zöldfűszerekkel.

2. A tésztához a lisztet összekeverjük a sóval, majd a lisztet elmorzsoljuk a hideg vajjal. Ezután annyi folyadékot (vagy tejfölt) adunk hozzá, amennyitől jól nyújtható, nem száraz és nem is ragacsos tésztát kapunk. Gyorsan dolgozzunk, hogy a vaj ne olvadjon meg túlságosan a kezünk melegétől. Egy zacskóba tesszük a tésztagombócot és hűtőben pihentetjük egy órát, de lehet egy éjszakát is.

3. A pihentetett tésztát kinyújtjuk és kibéleljük vele a piteformát. Tetejét megszurkáljuk és 180-200 fokra előmelegített sütőben elősütjük (nem kell, hogy színe legyen, félig megsütjük).

4. A felkockázott sütőtököt nagyon óvatosan belekeverjük a krémbe (igyekezzünk, hogy ne törjük szét a tököt). A krémet az elősütött tésztára kanalazzuk, elegyengetjük. A tetejére helyezzük a felszeletelt fügét (kicsit nyomkodjuk a krémbe). Mehet a sütőbe és készre sütjük (180 fokon).

Szultán tekercs/sultan sarmasi

Ez egy török édesség, amit korábban egy közösségi oldal főzős csoportjában nagyon sokan elkészítettek. Én nem próbáltam ki akkor, mert valamiért azt gondoltam, hogy nem lehet túl finom ez a desszert. A pudingot egyébként sem kedvelem, így aztán el is felejtkeztem róla. Nemrég valahol újra belefutottam ebbe a receptbe. Mivel sok tej volt itthon, amit szerettem volna most már felhasználni, gondoltam, itt a vissza nem térő alkalom, próbáljuk ki. A siker elsöprő volt, ami a családot illeti. Nem jellemző rám, hogy hétköznap édességet készítsek a családomnak, de kivételesen engedtem a nyomásnak és 2 nap múlva újra elkészítettem. Mindkétszer szinte harcok folytak azért, hogy ki ehet még egy tekercset és kié lesz az utolsó tekercs.

A süteménynek nem pont így kell kinéznie, ahogy az enyém (nálam jócskán kibuggyan az oldalán a tejszín, míg az eredeti receptekhez csatolt képeken szépen látszik a csigavonal, ahogy tekeredik a "tészta"). Több tejszínt tettem bele, mint kellett volna, de itt, nálunk, a tejszínnek nagy szerepe van, mert a gyerekek imádják, így nem szerettem volna csökkenteni az adagon.

Azt még el kell mondjam, nekem nagy nehézséget okozott mindkétszer a tészta feltekerése, ugyanis hajlamos volt törni. Éppen ezért azt javaslom, ha vendégeknek készítenénk, előtte tegyünk egy főpróbát, készítsünk el egy próbaadagot a családnak, hogy kitapasztaljuk, hogyan kell bánni a tésztával. Egyébként nagyon finom, kellemesen csalódtam, könnyű desszert, ami "eteti" magát. Az biztos, hogy fogok még kísérletezni vele, mert az elmúlt időszak egyik legnépszerűbb desszertje volt náluk.

Hozzávalók a pudinghoz (ez lesz a "tészta"): 
- 1 liter tej,
- cukor (eredeti recept szerint 15 dkg, nálam csak 4-5 dkg),
- 10 dkg étkezési keményítő,
- 7 dkg liszt,
- 3 dkg kakaópor,
- vaníliakivonat/ őrlemény,/vanília kikapart belseje, kinek mi van otthon,
- vaj (némely recept 5 dkg-ot, míg más 10 dkg-ot ír, én mindkettőt kipróbáltam, így is-úgy is jó, de talán több vajjal finomabb, krémesebb volt),
- van recept, ami szerint kerül bele 10 dkg étcsoki is akkor, amikor a vajat teszi a pudingba, de én étcsokival még nem próbáltam,
- 20 dkg kókuszreszelék (felesleges ennyi, nem vesz fel ennyi kókuszt a tészta, másodszor már kevesebbet használtam).

Hozzávalók a krémhez: 
- 2 dl tejszín (nálam 2,5 dl, mert a gyerekek szeretik, ha sok benne a tejszín, de van, aki csak 1,5 dl-t tesz bele),
- porcukor ízlés szerint.

Elkészítés: 

1. Egy nagy gáztepsibe szórjuk és egyenletesen elosztjuk benne a kókuszreszeléket. Eredetileg 20 dkg kókuszt írnak a receptek, de szerintem ez sok, ennyit nem vesz fel a puding. Másodszorra már kevesebbet, 10-15 dkg-ot használtam csak. (Igaz, gáztepsi és gáztepsi között is van különbség, egy ideje tudom, ugyanis van két tűzhelyem, mindegyik 60 cm széles, de az egyiknek jóval kisebb a sütőtere és így a tepsije is. Én ehhez a recepthez a kisebb gáztepsit használtam, de legközelebb kipróbálom a nagyobbal is.)

2. A kakaóport, a cukrot, a lisztet és a keményítőt csomómentesen (!) kikeverjük 3 dl tejjel. A maradék tejet feltesszük forrni a vaníliával (vigyázzunk, nehogy odakapjon, odaégjen az edény aljára a tej).

3. Mikor felforrt a tej, valamennyit hozzáöntünk a kakaós tejhez, gyorsan átkeverjük, majd az egészet, folyamatos keverés mellett visszaöntjük a felforralt tejhez.

4. Lassú tűzön, állandó keverés mellett besűrítjük a pudingot.

5. Ha kész, elzárjuk a tüzet és hozzákeverjük a vajat is.

6. Ezt a kakaós pudingot ráöntjük a kókuszreszelékre (ne egy helyre öntsük, hanem öntsünk belőle mindenhova), majd gyorsan eligazgatjuk, hogy mindenhol egyenletes vastagságú legyen (hamar "köt" a puding, ezért kell igyekezni). Kihűtjük (van, aki hűtőben pihenteti 1 órát).

7. Ha kihűlt, felverjük a tejszínt a porcukorral (én tettem bele egy negyed zacskó habfixálót is, biztos, ami biztos, mivel nem növényi tejszínt használok) és rákenjük a kihűlt pudingra.

8. Most jön a neheze, a feltekerés. Késsel felcsíkozzuk a tésztát. Rengeteg videot megnéztem, volt, ahol csak 8 részre, volt, ahol 10-12 csíkra osztották fel a süteményt. Szerintem szerencsésebb, ha több részre vágjuk. (A puding felcsíkozása úgy néz ki, hogy a hosszabbik oldallal párhuzamosan a tésztát félbe vágjuk, majd erre merőlegesen, azaz a rövidebb oldallal párhuzamosan felcsíkozzuk a sütit, mint pl. itt is látható, 5 perc 10 másodperctől kezdődően: https://www.youtube.com/watch?v=lNnJ2Ga6Rz0 ).

9. Feltekerjük (óvatosan) az első tekercset. Esetleg egy tortalapátot is használhatunk, azzal segítve a felcsavarást és a tányérra helyezést. Ha tudjuk, felcsavarás után még meg lehet hempergetni a kókuszreszelékben, ha nem, mert mondjuk túl lágy vagy nagyon törik a puding, akkor majd a tányéron megszórjuk még egy kis kókuszreszelékkel a tetejét és az oldalát. Fogyasztásig hűtőben tároljuk, de rögtön is fogyasztható.

Rengeteg videót található az interneten, én is csatolok egyet (Sultan sarmasi a süti neve, ezt kell beírni és rengeteg találat feljön majd), itt tekinthető meg.