Pecsételhető keksz

Rendeltem a Torkos Porta vendégházunkhoz egy sütipecsétet, amit aztán gyorsan ki is próbáltam, csak a receptet felejtettem el leírni a blogba. Most pótlom. Először tojásmentes receptekkel próbálkoztam, de nem voltam elégedett velük (leginkább azért, mert felpúposodtak a kekszek). Aztán próbáltam olyan receptet, melybe csak a tojássárga kerül. Az már jobb volt, de nem az igaz. Végül fogtam a receptet, amit a pecséthez kaptam ajándékba és kipróbáltam. Tökéletes lett. (Azért szerettem volna tojásmentesen készíteni, mert lányom nem ehet tojást. Fel nem adom, próbálkozom majd még, ha lesz rá egy kis időm.)

Hozzávalók: 
- 35 dkg liszt,
- 15 dkg porcukor (nálam kevesebb),
- 13 dkg hideg vaj,
- 2 tojás,
- fél citrom reszelt héja (nálam nem került bele),
- egy csipet só,
- egy kis vanília.

Elkészítés: 

1. A lisztet összekeverjük a porcukorral, sóval, vaníliával (citromhéjjal). Ezután belereszeljük vagy belekockázzuk a hideg vajat.

2. Gyors mozdulatokkal elmorzsoljuk. Gyorsan kell dolgozni, hogy a vaj ne olvadjon meg. Én ezután a tojást tálba ütöttem, villával enyhén felvertem és így adtam a lisztes vajhoz. Gyorsan összegyúrtam és zacskóba tettem, majd a hűtőbe. Ott pihent a tészta 1-2 órát.

3. Ezután enyhén lisztezett felületen kinyújtjuk a tésztát (kb. 3-4 mm vékonyra). A kiszúrót minden kiszúrás előtt lisztbe kell mártani és a felesleges lisztet kicsit leütögetni a sütipecsétről kiszúrás előtt.

4. Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk a kekszeket. Én ennél a pontnál eltértem a recepttől és nem sütöttem meg azonnal, hanem pár órára betettem tepsistől a kekszeket a hűtőbe.

5. Végül 160 fokra előmelegített sütőben megsütöttem a kekszeket (az eredeti recept 180 fokot ír). Akkor van kész, mikor éppen csak egy kis színt kap a keksz széle (figyelni kell, mert minden sütő másképp süt, de nem menjünk messzire, mert gyorsan elkészülnek a kekszek).

Van, aki szerint akkor jó, ha a keksz alja is éppen csak kezd színeződni, van, aki szerint a teteje is kapjon egy kis színt. Nálam az jött be leginkább, ahol a teteje nem, csak a keksz széle kezdett kicsit színesedni.

Óvatosan rácsra szedjük (még törékeny lehet) és kihűtjük. Kihűlés után mehetnek dobozba a kekszek.

Citromfüves zsendice, tökmagolajjal, lekvárral

A receptet a Sajtfogások című könyvben találtam. Mivel készítettem sajtot és így akkor már zsendicét is (kecskéink tejéből), ezért gondoltam, végre kipróbálom ezt a finomnak ígérkező krémet is. Mit ne mondjak, teljesen lenyűgözött! Igaz, nem volt hozzá minden alapanyag, amit írt az eredeti recept, de így is nagyon finom, egyszerű, de mégis különleges desszert volt.

Előtte ezt a zöldségtálat ettük grillsajttal.

Hozzávalók (3-4 személyre):
- 20 dkg zsendice (nálam házi, kecske tejsavóból készült), kiváltható ordával/ricottával,
- csipet só,
- fél vaníliarúd kikapart belseje,
- porcukor ízlés szerint (nálam 1 kiskanál),
- 5-6 friss citromfű levél,
- egy kevés tökmagolaj,
- 10 dkg lekvár (eredeti recept szerint szomolyai feketecseresznyével, nálam jó érett meggyből készült házi meggylekvárral).

Ezen kívül kellett volna még (de nekem nem volt maltosec, így ezt a részt kihagytam):
- 100 g jó minőségű tökmagolaj,
- 50 g maltosec,
- 1 g só

Elkészítés: 

1. A zsendicét, a sót, a cukrot, a vaníliát krémesre keverjük.

2. A citromfüvet felaprítjuk és a krémes, ízesített zsendicéhez keverjük.

3. Tökmagolajjal, lekvárral kínáljuk.

Zöldségköret kölessel

Az idei grillszezont ezennel megnyitom! Elkészült az idei első grillsajt. Kecskéink már adnak nekünk is annyi tejet, hogy joghurt, lágysajtok, friss sajtok, grillsajt készülhet belőle. Vasárnap olyan gyönyörű időnk volt, hogy a napot kertészkedéssel töltötte az egész család (meg persze a gyerekek nagyokat játszottak odakint). Nem szerettem volna sokat időzni a konyhában, a kertben is egyre több a szedhető, ehető zöldség (mutattam is a Facebook oldalainkon, például a Torkos Portán, ITT), így azt gondoltam, grillsajtot sütök, hozzá pedig sokféle zöldséget kínálok. Hogy laktatóbb legyen, párolt kölest is kevertem a zöldségekhez.

A köret nagyon jól sikerült, így megjegyzem a receptet és máskor is készítek majd ehhez hasonlót. Mivel siettem, ezért nem mértem semmit, hogy miből mennyi használtam, de szerintem ennél az ételnél nem is kell olyan szigorúan ragaszkodni a pontos mennyiségekhez, mindenki készítse saját ízlése szerint.

A desszert ez a citromfüves zsendice volt, tökmagolajjal, házi lekvárral.

Hozzávalók: 

- köles,

- csicseriborsó,

- friss spárga,

- lilahagyma/ újhagyma, 

- egy kevés balzsamecet, nálam tokaji aszú balzsamecet (citromlevet szerettem volna, de nem volt itthon citrom),

- 2-3 kiskanál mustár,

- valamilyen jó minőségű olaj (nálam most olívaolaj),

- só,

- bors,

- kis vaj a spárga megpárolásához,

- egyéb zöldségek, salátalevelek.

Elkészítés: 

1. Először is megpároltam a csicseriborsót (tavaly nyáron tettem el a fagyasztóba). A frissen szedett spárgát felkarikáztam. Egy nagy serpenyőben, kevés vajon megpároltam. A spárgafejeket csak később tettem a serpenyőbe, mikor a többi része már majdnem elkészült. Közben sóztam, borsoztam. 

2. A kölest alaposan meg kell mosni, hogy ne legyen keserű (többször, váltott vízben). Szokásos módon megfőztem a kölest.

3. Mikor minden elkészült, akkor a kölest összekevertem a csicseriborsóval és a spárgával. 

4. A mustárt, balzsamecetet, olajat kikevertem, majd hozzákevertem a zöldséges köleshez. 

5. Egy nagy tál alját kiraktam frissen szedett medvehagymával és rukkolával. Arra halmoztam a kölest, szórtam rá lilahagyma karikákat, daraboltam némi retket, amit szintén akkor szedtem a kertben, és rátettem a kisütött grillsajtot. 

Dobozi borsos lepény (kolbászos)

A vidék Íze legújabb, 2019 áprilisi számában találtam ezt a receptet (húsvétra ajánlják ezt és ezen kívül két másik sós harapnivalót, amivel például a locsolókat is meg lehet kínálni). Én most a lencsefőzelék mellé sütöttem.

Hozzávalók: 
- 50 dkg finomliszt,
- 1,5 dl tej,
- víz (nálam víz ÉS joghurt keveréke),
- 1 tojás (én nem tettem bele),
- 2 dkg élesztő,
- egy kiskanál cukor,
- egy kiskanál só.

Hozzávalók a töltelékhez: 
- 1 hosszú szál jó minőségű füstölt kolbász,
- zsír (a recept nem írja, mennyi kell, így én most elsőre kb. 8 dkg-ot használtam fel),
- só,
- bors.

Elkészítés: 

1. Az élesztőt felfuttatjuk egy kis langyos cukros vízben vagy tejben (én tejben).

2. A lisztet tálba szitáljuk. Adunk hozzá egy teáskanál sót.

3. Beleöntjük a felfuttatott élesztőt, hozzáadjuk a meglangyosított tejet és a tojást.

4. Odakészítjük a langyos vizet és elkezdjük kidolgozni a tésztát (én a víz egy részét házi joghurttal pótoltam). A vizet apránként adjuk hozzá és annyit, amennyitől egy szép lágy, de nem ragacsos tésztát kapunk.

5. Cipót formázunk belőle és letakarva megkelesztjük. A recept 2 órát ír. Én egy órát terveztem, de végül, mivel mást is főztem, másfél óra lett belőle.

6. Ezután egy lisztezett felületen nagyra nyújtjuk a tésztát (a recept pontos szövege szerint "nagyon nagyra").

7. Olvasztott zsírral megkenjük. Sózzuk, borsozzuk. Szokásos módon meghajtogatjuk a tésztát. Egy kicsit állni hagyjuk, majd újra nyújtjuk, zsírral lekenjük, sózzuk, borsozzuk (nálam csak nagyon kevés bors került rá, mert a gyerekek nem szeretik a borsos ételeket). Még kétszer elvégezzük ezt (tehát összesen négyszer hajtogatunk) és az utolsó hajtogatásnál a vékonyra karikázott kolbászt is rászorjuk a tésztára. Legközelebb, hogy egyenletesebb legyen a kolbász eloszlása a tésztában, az utolsó előtti hajtogatásnál is szórok kolbászt és az utolsónál is (magyarán két részletben fogom elosztani a kolbászt a tésztán). Az utolsó hajtogatás után 30 percet állni hagyjuk a tésztát (konyharuhával letakarva). Ezután megint hajtogatunk, de most nem kenjük le semmivel. Kicsit állni hagyjuk.

8. Végül tepsi méretűre nyújtjuk (nálam gáztepsi). A tetejét megkenjük olvasztott zsírral, sózzuk, borsozzuk. Tíz perc pihentetés után 180 fokra előmelegített sütőben készre sütjük. Langyosan a legfinomabb. Kockára vágva tálaljuk.

Karcagi Ferdinánd

Életem első Ferdinándját sütöttem meg, mely a képeken is látható. Férjem névnapjára készültek ezek a csigák. A történet pedig: férjem gyerekkorában sokszor evett ilyen cukros-vajas csigákat a nagymamájánál. Nagyon szerette és szereti a mai napig is. Én azonban soha nem sütöttem, mert a benne lévő rengeteg cukor nem volt túl szimpatikus számomra. Másrészt nem szívesen sütök-főzök olyan ételeket, melyek a nagymamák specialitásai voltak, mert az enyém úgysem lesz olyan.

A lényeg, hogy férjem már évek óta mondogatja, milyen jó lenne enni Ferdinánd tekercset. Gondoltam hát egy merészet és a névnapjára megsütöttem. (Nagyon izgultam, szinte remegett a kezem, mikor kiborítottam a kész süteményt a tálra, mert nemhogy nem sütöttem, de még csak soha nem is ettem ilyen süteményt. Valahogy ez kimaradt az életemből.)

Mielőtt nekifogtam volna, mint mindig, mikor számomra új, ismeretlen ételt próbálok ki, hosszas kutatómunkába fogtam. A rengeteg elolvasott recept után jöjjön a leírás arról, ahogy ezek a csigák készültek. A tésztája puha, nem száraz, alul-felül-oldalt pedig ragacsos, illetve ropogós a karamelltől. Be kell valljam, tényleg finom ez a sütemény, de mondtam férjemnek, nem mostanában sütök ilyen energiabomba édességet, az is biztos.

Hozzávalók: 
- 50 dkg liszt (én mindenhez tönköly fehérlisztet használok),
- (zsíros házi) tej---> amennyit a tészta igényel, van, aki csak 2,5 dl-t tesz bele, van, aki fél litert, nálam kb. 4,5 dl fogyott, de tojást nem tettem a tésztába és tönkölylisztet használok,
- 2-3 tojássárgája (nem tettem bele),
- 2,5 dkg vaj és 2 dkg olaj (de csak azért így, mert van, aki olajat tesz bele, van, aki vajat, van, aki 2,5 dkg vajat, van, aki 5 dkg-ot),
- csipet só,
- 2 dkg élesztő,
- 1 evőkanál cukor.

Hozzávalók a krémhez:
- 20 dkg puha vaj,
- 15-20 dkg porcukor.

Hozzávalók az öntethez:
- 2 dl tejszín,
- 1-2 evőkanál cukor,
- vanília.

Egyéb: 
- puha vaj az edény és a csigaközök kikenéséhez,
- cukor az edény beszórásához.


Elkészítés: 

1. Kevés langyos tejbe morzsoljuk az élesztőt. Megszórjuk a cukorral és felfuttatjuk. A lisztet elmorzsoljuk a vajjal. Hozzáadjuk a sót, az enyhén felvert tojássárgáját, ha használunk.

2. Ha felfutott az élesztő, a liszthez adjuk. Öntünk hozzá valamennyi tejet és elkezdjük kidolgozni a tésztát. A tészta állaga: van, aki fánkszerűt, van, aki rétestészta állagot említ, illetve azt, hogy legyen  lágy a tészta. Van, aki fakanállal dagasztja. Én egy viszonylag lágy tésztát dagasztottam, ami gyönyörű sima, nem ragacsos. Jól ki kell dolgozni. Akkor van kész, ha hólyagok jelennek meg a felszínén. Letakarjuk konyharuhával és kelesztjük. (Az olajat a dagasztás vége fele dolgoztam bele, de legközelebb kihagyom, megnézem, úgy milyen lesz.)

3. A kelesztés idejében is eltérnek a receptek. Van, aki nem keleszt, csak rövid ideig pihentet, van, aki duplájára keleszti a tésztát. Én maradtam most az utóbbinál.

4. Miközben kel a tészta, a vajat habosra keverjük a porcukorral.

5. A megkelt tésztát lisztezett felületre borítjuk és téglalap alakúra nyújtjuk. Nos, hogy mekkorára, milyen vastagra? Itt is megoszlanak a vélemények, így én olyan 5 mm vastagra nyújtottam.

6. Megkenjük a tésztát a vajas porcukorral, majd a hosszanti oldaláról kezdve szorosan feltekerjük.

7. A rudat aztán feldaraboljuk. 5-6 cm hosszú rudakat vágunk egy éles késsel.

8. Miben süssük? Sülés közben nőni fognak a csigák, viszont minden recept azt ajánlja, hogy ne tegyük a csigákat túl szorosan és túl távol sem. Nekem ezt teljesíteni úgy sikerült, hogy 2 edényben sütöttem. Egy 20 cm átmérőjű vasedényben és ennél kicsit kisebb jénaiban. Állítólag az igazi a zománcozott lábas lett volna. A tapasztalatom az, hogy a vasedényben sokkal-sokkal szebben és ropogósabbra sültek a csigák, mint a jénaiban, úgyhogy én a vasedényt javaslom vagy a lábast és csak végső esetben a jénait.

9. A sütőedény alját és oldalát vastagon megkenjük vajjal. Megszórjuk cukorral és mehetnek is bele a csigák a fent leírtak szerint, azaz ne távol, mert azt szeretnénk, hogy felfele nőjenek és ne folyjon ki a vajas töltelék, másrészt ne túl zsúfoltan, mert akkor meg nagyon összesülnek.

10. Letakarva hagyjuk kelni, de előtte olvasztott vajjal kicsit kenjük be a csigák oldalát, hogy könnyebben szét lehessen választani őket sülés után. Itt persze megint mindenki másképp csinálja: van, aki nem keleszt, azonnal süt, van, aki 15 percet pihentet, van, aki megint egy órát hagyja a tésztát. Nálam most kb. 35-40 percet kelt.

11. 180-200 fokra előmelegített sütőben sütjük 20-30 percet. Ezután ráöntjük a felforrósított cukros-vaníliás tejszínt. Tovább sütjük, míg szép barnás, karamelles lesz a teteje (és egyébként az alja és az oldala is). Az, hogy mennyi ideig sül, függ a sütőnktől és az edények számától.

12. Sütés után azonnal ki kell borítani az edényből a csigákat! Vigyázat, nagyon forró az edény és a süti! Én úgy oldottam meg, hogy fogtam egy nagy lapos tányért, rátettem az edény tetejére, amiben a süti volt (kesztyű volt a kezemen!), majd egy határozott, gyors mozdulattal, az edényt és a tányért is fogva, megfordítottam az egészet. Így most a tányéron lévő csigák teteje volt alul. Fogtam egy másik nagy tányért, rátettem a süti tetejére és a két tányért összefogva megint megfordítottam az egészet. Így most újra a csigák teteje lett felül. Langyosan a legfinomabb. Akkor ropog a karamell. Később, mikor kihűl, akkor sem száraz, szerintem így is finom.

Sajtos keksz (kréker)

Az interneten keresgéltem recept után. Olyanra volt szükségem, mely ropogós, krékerszerű, amire a krémsajtomat rá tudom tenni. Találtam egyet. Nagyon egyszerű, finom és ropog. Rozmaringos keksz volt az eredeti leírás szerint, de én a rozmaringot most kihagytam belőle. A recept itt található.

Hozzávalók: 
- 20 dkg liszt,
- 12 dkg hideg vaj,
- 10 dkg reszelt parmezánt ír, én a saját, házi készítésű félkemény sajtomat reszeltem bele, úgyhogy szerintem lehet bármilyen sajt, nem muszáj drága parmezánnal dolgozni,
- 1/2 evőkanál só,
- 4 evőkanál hideg víz,
- tett még bele borsot és rozmaringot, de én ezeket kihagytam.

Elkészítés:

1. A lisztet, vajat, sajtot, sót, összemorzsoljuk (gyors mozdulatokkal, de lehet géppel is, akinek van).

2. Aki szeretné fűszerezni, az most teheti bele azokat is.

3. Most jöhet a hideg víz. Gyorsan összegyúrjuk. Nekem összeállt a tészta ennyi víztől, pedig tönkölylisztet használok. Azt írja, ne ijedjünk meg, ha morzsalékos lesz a tészta, a lényeg, hogy összeálljon.

4. Becsomagoljuk a tésztát, majd hűtőbe tesszük legalább egy órára, hogy pihenjen.

5. Ezután kinyújtjuk a tésztát. Mivel jó vékonyra kell (kb. 2-3 mm), ezért én azt javaslom, két részletben nyújtsuk. Nekem legalábbis így könnyebb volt és biztosan vékony volt mindenhol a tészta.

6. Kiszaggatjuk a kívánt formára, a kívánt mintára és 180 fokra előmelegített sütőben (sütőpapírral bélelt tepsiben) aranybarnára sütjük (10-12 perc).

Cannoli

Évek óta álmodoztam egy készlet sajtosroló-formáról. Természetesen nem olyan elérhetetlen dologról van szó, dehát valamiért mégsem kaptam/vettem. Na, de most már van, így végre elkészíthettem ezt a szicíliai ihletésű édességet.

Rengeteg receptet átnéztem, de ahány recept, annyiféle leírás. Igazából nem is számít, mert úgyis mindig úgy sütöm-főzöm az ételeket, hogy szinte mindegyik receptet átalakítom saját ízlésem és az itthon lévő alapanyagok szerint (főleg, hogy a tojást alapból ki kell hagynom mindenből).

Az biztos, hogy pisztácia, kandírozott gyümölcs és Marsala bor kerül a desszertbe, de ezek közül nekem egyik sem volt itthon, így egyszerűen kihagytam őket. Így is nagyon finom volt. Van, aki tesz kakaóport a tésztába, van, aki nem (sőt, van, aki kávéport is). Van, aki tesz borecetet a tésztába, van, aki nem. Rengeteg ötletem támadt készítés közben, hogy mivel lehetne tölteni ezeket a gyorsan elkészülő, ropogós, omlós rudacskákat. Biztos, hogy jönnek majd még receptek a következő hónapokban. 

Nálam minden héten készül ricotta, hisz sajtokat is készítek, így én házi ricottát használtam. A bolti ricottának nem tudom, milyen az állaga. Ha túl híg, esetleg kicsit csöpögtessük le. 

Leginkább Dolce Vita receptjét követtem a készítés során.

Hozzávalók (nálam ebből 17 rúd lett, Dolce Vitának 10 db, szerintem egy ember 3-nál többet nem tud megenni belőle egyszerre, mert eléggé laktató): 

- 15 dkg liszt,

- 4 dkg cukor (nálam 2 dkg),

- 1 teáskanál méz,

- 2 dkg vaj,

- 1 dkg kakaópor (nálam ennél kevesebb, csak egy púpos mokkáskanálnyit tettem bele, van olyan recept, amelyik nem is tesz bele kakaóport, de pl. láttam olyat is, ahol egy kevéske fahéj és kávé került a tésztába),

- 1 kis tojás (sajnos nem használhatok tojást, így helyette egy kis víz és tejföl került a tésztába),

- nem írja a recept, de mivel vannak, akik fehérborecetet is gyúrnak a tésztába, én öntöttem bele egy kupaknyi tokaji aszúecetet (egy leírás szerint ehhez a mennyiséghez amúgy kb. 20-25 g borecet kellene, de nekem nem volt kedvem méricskélni, így maradt az egy kupaknyi mennyiség). 

Hozzávalók a töltelékhez: 

- ricotta (Dolce Vita 25 dkg ricottát ajánl ehhez a mennyiségű tésztához, és egyébként sokan mások is csak ennyit, de nálunk több fogyott, igaz, nyomtam bőven a krémből :) ),

- porcukor ízlés szerint,

- 5-8 dkg étcsoki, nagyon apróra vágva, de lehet csak gyümölcsöt használni, így a csoki elmaradhat,

- vanília (én ezt kifelejtettem),

- aszalt gyümölcs ízlés szerinti mennyiségben és fajtában (pl. sárgabarack), kandírozott gyümölcs (narancs, citrom),

- darabolt pisztácia (nem pirított) a rudak végére szórni. Nekem nincs itthon pisztáciám, így ilyet nem használtam.

Egyéb: 

- zsiradék a sütéshez,

- fém sajtosroló forma (vagy igazi cannolo forma)

Elkészítés: 

1. A tészta hozzávalóiból egy kemény tésztát gyúrunk. Ha túl lágy, adjunk hozzá lisztet (ha lágy a tészta, nem lesz ropogós a roló). Tegyük félre pihenni (egy zacskóba, hűtőben vagy hűvös helyen), míg elkészítjük a krémet, de egyébként itt is megoszlanak a receptek. Van, aki pihenteti a tésztát akár egy éjszakán át, van, aki nem pihenteti. Én most negyed órát hagytam állni, mert siettem. 

2. Mikor pihent a tészta, lisztezett felületen jó vékonyra kinyújtjuk. Két részletben nyújtottam, így könnyebb volt bánni a tésztával. Nagyon vékonyra kell nyújtani, maximum 2 mm legyen. 

3. Első sütés előtt be lehet olajozni a fém formát, de én nem tettem és így sem ragadt rá a tészta. A többedik sütésnél meg már nem kell, hisz sütés közben úgyis zsíros/olajos lesz a rúd. 

4. A nagyon vékonyra kinyújtott tésztát kiszúrjuk egy kb. 10 cm átmérőjű kerek formával. Nekem ilyen nem volt, így fogtam a legnagyobb bögrémet, aminek 9 cm az átmérője és szaggatás után még enyhén nyújtottam mindegyiken. 

5. A kiszaggatott köröket feltekerjük a formára. Nagyon alaposan nyomjuk össze az illesztésnél, különben sütésnél szétnyílik. Van, aki tojásfehérjével ragasztja össze. Én az illesztésnél nagyon vékonyan bevizeztem a tésztát (éppen csak az ujjammal, amit előzőleg vízbe mártottam, végighúztam azon a részen, ahol illeszkedni fog a két tésztavég), majd jó alaposan összenyomtam a tésztát. 

6. Közepesen forró zsiradékban megsütjük. Nagyon gyorsan sül, figyeljük! Nem érdemes egyszerre 2-3 rolónál többet sütni, mert tényleg olyan gyorsan sül, hogy nem győztem kapkodni kifele a rolókat. Aranyszínűre sütjük, majd kiszedjük és jöhet a következő 2-3 cső sütése. Így tehát elég 3 fémformát használni, nem kell az egész készletet előszedni. A forró zsiradékból úgy szedtem ki legkönnyebben a rudakat, hogy egy desszertesvillát nyomtam a rolóforma vastagabb végébe és azzal emeltem ki (közben ügyeltem, hogy ne maradjon zsír a roló belsejében). Nagyon könnyen, gyorsan ment a sütés. (Az első adag persze szétnyílt, utána már használtam vizet az összeillesztésnél és így rendben volt.)

7. A töltelékhez házi, magam által készített ricottát (ordát) használtam. Ez pont jó állagú volt. A bolti ricotta nem tudom, milyen. Ha túl lágy, akkor érdemes használat előtt lecsöpögtetni egy kicsit. 

8. A krémhez a ricottát habosra keverjük a porcukorral (én botmixerrel kevertem jó krémesre). Az étcsokit apróra daraboljuk és így járunk el az aszalványokkal és/vagy a kandírozott gyümölcsökkel is. Beleforgatjuk ezeket is a krémbe. Én a csokit most nem kevertem a krémbe, csak a rudak végeit szórtam meg vele, mert elsőre így akartam kipróbálni. Legközelebb belekeverem. Lehet csak kandírozott gyümölcsöt is használni, nem muszáj csokidarabokat is keverni bele. 

9. Csak közvetlenül fogyasztás előtt töltsük meg a rudakat (addig tartsuk hűtőben a krémet), különben megpuhulnak. A rudak végébe lehet kandírozott gyümölcsöt vagy csokidarabkákat vagy nem pirított, natúr pisztáciát is szórni. 

Kiegészítés: a megsült rudakat a tejszínhabtól kezdve a csokikrémen át bármivel tölthetjük, nem muszáj ragaszkodni az eredeti recepthez.