Hajdinás-mákos szilvamálé és nyár végi sós pite szilvával. VKF! 80. forduló.

Négy éve már annyi szilvám sem termett a kertben, hogy legalább egy üveggel eltegyek belőle, mert sajnos a mi két szépen termő besztercei szilvafánk is elkapta az ún. mozaikvírust. A fákat ki kellett vágni, ősszel újakat telepítünk majd. A négy éve befőzött szilvalekvárom utolsó darabja idén elfogyott, így most már tényleg kénytelen voltam szilvát szerezni valahonnan. Kaptam is 30 kg-ot egyik este, így éjszaka hozzáláttam a munkának. Ennek egy nagy részéből lekvárt főztem (szokás szerint sütőben), egy kisebb részét a sörkollektoros aszalóba tettem, eszegettünk is belőle bőven és készült két szilvás étel is. Ezekkel indulok a VKF! 80. játékán, melynek Zsuzsi (Táncoló fakanál) a házigazdája és a szilva a témája.

A hajdinás-mákos szilvamálé receptjének ötlete a Gasztroangyal oldalról származik, de ezt egy kicsit átalakítottam, mert mindenképp szerettem volna mákot is enni a szilvához. Nekem nem volt itthon elég aludttejem, így egy részét joghurttal pótoltam. Külön előnye a süteménynek, hogy tojás-, és gluténmentes is.

Hozzávalók egy közepes tepsihez:
- 30 dkg hajdinaliszt (eredeti recept szerint 5 dl)
- 20 dkg aludttej vagy kefír, 6 dkg tejföl, 18 dkg joghurt (nekem ennyi hozzávalóm volt, azért variáltam a mennyiségekkel),
--->eredetileg 450 g aludttej vagy kefír és 150 g 20 %-os tejföl kell az 5 dl hajdinaliszthez,
- 2 evőkanál kókuszcukor (ha valaki édesebben szereti a süteményeket, tegyen többet),
- 1 kiskanál szódabikarbóna,
- egy nagy tál szilva, magozva, darabolva vagy helyette szilvalekvár (nekem lekvárral jobban ízlik)
- fahéj ízlés szerint,
- 5 dkg darált mák (elhagyható, nem mindig teszek bele és az eredeti recept sem tartalmazza),
- kevés zsír a tepsi kikenéséhez,
- 4-5 evőkanál tejföl (vagy több, ízlés szerint) és
- 2 evőkanál tej a tetejére.

Elkészítés:

1. Összekeverjük a hajdinalisztet egy evőkanál cukorral és a szódabikarbónával, majd az egészet kikeverjük a tejföllel, aludttejjel és joghurttal. Egy önthető, de jó sűrű tésztát kapunk (ha annyira sűrű, hogy nem lehet önteni, tegyünk hozzá több tejterméket, ha nagyon híg, akkor lisztet). Ne kevergessük sokáig, éppen csak álljon össze a tészta.

2. Egy közepes tepsit kizsírozunk. Csak az alját, az oldalát ne. Beleöntjük a tésztát. Fakanállal eligazítjuk.

3. A darabolt szilvát összekeverjük fahéjjal, darált mákkal és egy evőkanál cukorral, majd kirakjuk vele a sütemény tetejét. Szilva helyett szilvalekvárt is tehetünk a tetejére és a mákot elhagyhatjuk. Nekem lekvárral jobban ízlik.

4. A tejfölt kikeverjük a tejjel és megpöttyözzük vele a sütemény tetejét.

5. 200 fokra előmelegített sütőben kb. 20-30 percig sütjük. Ne süssük túl, mert akkor kiszárad. Csak langyosan, frissen jó, úgy, mint a kukoricamálé is.

Frissítés: Közben elkészítettem úgy is, hogy a hajdinalisztből 5 dkg-ot darált mákkal és 10 dkg-ot cirokliszttel helyettesítettem, a tetejére pedig szilvalekvárt pöttyöztem friss gyümölcs helyett. Így is finom, sőt, nekem talán még jobban is ízlett.

Ez a nyár végi sós pite úgy készült, hogy nem tudtam, mit főzzek másnap ebédre. Kimentem hát a kertbe, szedtem ezt-azt és végül úgy döntöttem, belesütöm az egészet egy pitébe. Igazi nyár végi-őszi pite lett padlizsánnal, paradicsommal, céklával és szilvával. A feta sajt nagyon illik hozzá sós ízével, a dió pedig adott hozzá egy kis ropogósságot.

Hozzávalók a tésztához:
- 20 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt,
- 10 dkg vaj,
- kevés só,
- annyi tejföl, hogy rugalmas, nyújtható tésztát kapjunk.

Hozzávalók a feltéthez:
- 2 közepes cékla, hámozva, vastagra karikázva
- 4-5 nagy paradicsom, hámozva, kockázva,
- 2 közepes padlizsán, hámozva, kockázva,
- 1 nagy fej vöröshagyma, aprítva,
- 2 evőkanál zsiradék,
- só,
- bors,
- kb. 8 dkg feta sajt,
- kb. 10-15 szem szilva, magozva, felezve vagy negyedelve,
- 1-2 marék dió, durvára vágva.

Elkészítés:

1. A lisztet elkeverjük a sóval majd elmorzsoljuk a vajjal. Hozzáadunk annyi tejfölt, mellyel rugalmas, jól nyújtható tésztát kapunk. Ne gyúrjuk sokáig, éppen álljon össze. Csomagoljuk be zacskóba vagy fóliába és tegyük a hűtőbe legalább 30 percre.

2. A hámozott, darabolt céklát egy hőálló kerámiaedénybe tesszük, pici vizet öntünk alá, lefedjük és 180 fokos sütőben puhára sütjük. Tepsiben is süthetjük, alufóliával lefedve, de nekem a kerámiatálban való sütés jobban bevált. Gyorsabban megsül és nem kell alá sok víz. Ha kész, kihűtjük és apró kockákra vágjuk.

3. A vöröshagymát zsiradékon megpároljuk, majd hozzáadjuk a kis kockára vágott padlizsánt. Gyakran kevergetve sütjük. Közben sózzuk, borsozzuk. Mikor majdnem kész, belekeverjük a paradicsomot is és együtt sütjük, míg a paradicsom leve kicsit elpárolog, besűrűsödik a szósz.

4. A tésztát kinyújtjuk, piteformába simítjuk, villával megszurkáljuk és 180 fokra előmelegített sütőben elősütjük. Addig kell sütni, míg a tészta teteje kissé megkeményedik, megszárad, de színe ne legyen (kb. 5-10 perc).

5. Kivesszük a sütőből és elrendezzük rajta az apróra vágott céklát. Erre öntjük a padlizsános-paradicsomos szószt. A tetejét kirakjuk szilvával, rámorzsoljuk a feta sajtot és megszórjuk durvára vágott dióval. Visszatoljuk a sütőbe és készre sütjük.

Ez pedig az én jutalmam volt a sok munkáért cserébe. Vajas kenyér házi kovászos kenyérrel és (tepsiben sült) frissen készült szilvalekvárral:

Vegán (tojásmentes) rántott patisszon. VKF! 79.

A 79. VKF! (Vigyázz, Kész, Főzz!) témája "Egy nyár, egy történet, egy recept", melyet Ági rendez. Eddig még soha nem mertem benevezni egy játékra sem. Most viszont egyszerre láttam meg véletlenül a kiírást és próbáltam ki egy gyerekkori nyári kedvencem tojásérzékeny kislányom diétájára átalakított változatát, melynek receptje a történet végén olvasható.

Nekem a nyárról igen egyszerű gyerekkori ételek jutnak eszembe, hisz abban az időben nem volt ideje szüleimnek a konyhában időzni a sok állat és gyümölcsös miatt, ráadásul az anyagi lehetőségek is szerények, szűkösek voltak.

Mindig bevillan a sok befőttesüveg képe, ahogy sorakoznak a kabátok, pokrócok alatt erre-arra a házban. A paradicsom és a zsíros kenyér tipikus reggelink vagy vacsoránk volt, csakúgy mint a sós, ecetes, fűszerpaprikás vöröshagyma. Anyu mindig felszeletelte magának a paradicsomot és megsózta mindegyik szeletet. Soha nem értettem, miért kell megsózni, miért nem jó magában. Nagy kedvencem volt még nyár végén a zsíros kenyér szőlővel és természetesen a görögdinnye. De nem ám a hatalmas, hosszúkás, csíkos, hanem az a gömbölyű, sötétzöld fajta, amit mostanában alig lehet kapni és a fél országot be kell utazni érte (idén már inkább vetettünk mi magunknak). És persze a narancssárga szódásszifont sem felejtem soha, mellette a nagy üveg szörppel (ma már inkább maradunk a sima víznél).

Később, mikor elköltöztünk a tanyáról egy kisvárosba, akkor némileg változtak az étkezési szokásaink. Nagy nyári kedvencem lett a rántott patisszon. Valamiért anyuék soha nem vetettek, pedig azon kívül minden volt a kertben, így minden évben alig vártam, hogy nyáron a szomszéd néni heti rendszerességgel hozzon át nekünk egy-egy tányér rántott csillagtököt.

Jöttek a gimis és főiskolás évek. Arról az időszakról nem sok étkezéssel kapcsolatos emlékem van, mert akkor más volt a fontos. Aztán, mikor újra "megjött az eszem", ismét fontossá vált számomra az étel. Évek óta a paradicsom a nyár szimbóluma számomra, mert csak akkor eszünk paradicsomot, ha érik a kertünkben. Télen nem veszünk. Ilyenkor reggeltől estig csipegetek a bokrokról és készítem a kedvenc salátámat, a görög salátát, valamint főzöm be télire a sűrű házi paradicsomlevet, amiből mindig annyi készül, hogy a következő szezonig kitart. Ha az időjárás engedi, akkor még napon is szárítok egy jó adagot. A másik, nyárral összeköthető finomság nálunk a kovászos uborka, melyet néhány éve már a téli hónapokba is be tudok csempészni azzal, hogy egyszerűen elteszem (tartósítószer nélkül).

Most már vannak gyerekeink is. Igyekszem minél több élményt nyújtani nekik az ételek világában is, onnan kezdve, hogy elvetjük együtt a magokat a kertben.

Eddig tartott az én történetem, most pedig következik az első tojásmentes rántott patisszonunk meséje.

Mióta rájöttem, hogy Panni tojásérzékeny, kissé nehezebb feladat megoldani a főzést. Eddig is kihívás volt mondjuk, mert követelmény, hogy legyen egészséges, mindig tartalmazzon zöldséget úgy, hogy azt a gyerekek is megegyék (magyarán ne mindig ismerjék fel, hogy mit esznek), legyen finom, illeszkedjen azért az én diétámhoz is (IR diéta/160 g CH), a kertünkben termesztett zöldségekből készüljön nagyobb részt, hisz boltban csak azt vesszük, amit mi magunk nem tudunk termeszteni, illetve legyen viszonylag gyors és ne túl drága. Lassan fél éve pedig a tojásmentesség is megjelent a fenti listán. Azóta van, hogy úgy főzöm az ételeket, hogy egyszerűen kihagyom a tojást, ha ez nem megoldható, akkor próbálom a tojást lenmaggal, chia maggal, útifű maghéjjal, keményítővel vagy más trükkel helyettesíteni, és persze vannak ételek, melyek egyszerűen kimaradnak az étrendünkből. Ilyen volt eddig a rántott/bundázott csillagtök is, ami klasszikus nyári finomság nálam. Nem készítem minden héten, nem feltétlenül a legegészségesebb étel (habár, sok salátával még akár az is lehet), de azért nyaranta néhányszor mégis sütök. Nem tudtam belenyugodni, hogy Panni ebből kimarad, így kutatni kezdtem az interneten. Szerencsére rátaláltam Vegagyerek oldalán a vegán panírra. Tegnap délután volt a főpróba. Nagyon jól vizsgázott. Olyan lett, akár a "normál" bunda: szép a színe, ropog és ízre sem különbözik tőle, csak akkor, ha nem frissen fogyasztjuk.

Eredetileg csicseriborsólisztbe kellett volna forgatni a szeleteket, de nekem az nem volt itthon. Gondoltam egy merészet, és megmostam egy adag vöröslencsét, kitettem a napra száradni, majd kávédarálón lisztté őröltem.

Hozzávalók:
- csicseriborsólisz, de ha éppen nincs kéznél, akkor /sárgaborsóliszt/vöröslencseliszt,
- étkezési keményítő,
- zsemlemorzsa,
- só,
- zsiradék a sütéshez (ki mit használ pl. kókuszzsír, olajok, disznózsír, ha nem vagyunk vegánok, mint ahogy mi sem).

Elkészítés:

1. A patisszont (vagy más zöldséget) megtisztítunk, felszeleteljük. Sózzuk.

2. Beleforgatjuk csicseri-/sárgaborsó-/vöröslencselisztbe.

3. Ezután beleforgatjuk vízzel kevert keményítőbe. Azt még nem tudom, milyen a legideálisabb állag, de nálam most kb. tejszínsűrűségű volt. Kicsit lejött a vöröslencseliszt itt-ott, de nem volt vészes. A végén sűrűbb lett a keményítős víz, na, az már teljesen leszedte a vöröslencsés réteget, úgyhogy ebből gondolom, nem kell olyan sűrűnek lennie.

Frissítés: nekem végül úgy vált be az évek során legjobban, ha folyékonyra, tejszínnél kicsit hígabbra keverem ki a keményítőt a vízzel. A rántani valót gyorsan megforgatom benne, nem áztatom, vigyázok, ne jöjjön le a csicseriborsólisztes réteg, majd gyorsan dobom is a zsemlemorzsába.

4. Következik a zsemlemorzsába forgatás, majd a forró zsiradékban való kisütés. Frissen pont úgy néz, akár a tojásos változat, ropog is és az ízén sem lehet nagyon érezni a különbséget. Ha már nem friss, ha sütés után eltelt jó pár óra, akkor már jobban érezni a csicseriborsó ízét.