Kenyérfelfújt, zöld dióval, kéksajttal

Maradt az előző sütésből kb. 20 dkg kenyér. Ételt nem dobunk ki, ezért ilyenkor vagy krémlevest főzök, amibe vajon pirított kenyérkockákat szórunk tálaláskor vagy ilyen kenyérfelfújtat készítek. Van már a blogon édes és sós kenyérfelfújt, ez itt a következő variáció. Ha már zöld dió napot tartottunk, akkor természetesen ebbe is került néhány.

Hozzávalók: 
- kb. 20 dkg szikkadt kenyér,
- 4-4,5 dl tej,
- 2 tojás,
- só,
- bors,
- szerecsendió,
- zöld dió befőtt, elhagyható (kb. 8 darab),
- 2 gerezd fokhagyma, reszelve,
- 5 dkg igazi kéksajt (többet nem tennék bele, ha jóféle kéksajtot használunk, mert nagyon erős íze lesz az ételnek),
- 3 dkg bármilyen sajt reszelve.

Hozzávalók a tetejéhez: 
- 1 evőkanál zsemlemorzsa,
- egy maréknyi apró szemű zabpehely,
- egy szűk maréknyi dió vagy mogyoró aprítva,
- 2-3 dkg sajt, reszelve,
- 2-3 dkg vaj, olvasztva.

Elkészítés: 

1. Egy habverővel összekeverjük a tejet a tojásokkal. Ízesítjük sóval, borssal, szerecsendióval. Morzsolunk bele kéksajtot, belekeverjük a reszelt sajtot, az apróra vágott zöld diót (ez el is maradhat) és a reszelt fokhagymát.

2. A kenyeret apró kockákra vágjuk és a fenti tejes-sajtos öntettel leöntjük. Jól összekeverjük és egy kicsi, de mély formába öntjük (nálam egy szokásosnál rövidebb püspökkenyérforma volt). Kanál hátuljával simára nyomkodjuk a tetejét. Néhány órát állni hagyjuk hűvös helyen vagy a hűtőben.

3. Sütés előtt megolvasztjuk a vajat és összekeverjük az összes hozzávalóval. A felfújt tetején elosztjuk, majd 180 fokra előmelegített sütőben készre sütjük. A teteje szép piros, ropogós legyen. Kb. 45-50 perc, de figyeljük, mert minden sütő másképp süt. Frissen magas, majd, ahogy hűl, kissé összeesik.

Zöld diós kecskekrémsajt pirítóson

Az ötletet a Goldenfood oldalán találtam. Nekem nagyon ízlik, úgyhogy máskor is elkészítem. Izgalmas, ahogy az édes és a sós íz találkozik egymással. A vadkovászos kenyeret én sütöttem, a zöld diót én tettem el a nyáron (saját dióból, a recept ITT található), a feta sajtot és a krémsajtot én készítettem kecskéink tejéből, úgyhogy ez most aztán tényleg házi.

Hozzávalók:
- 20 dkg krémsajt (eredeti recept szerint juhtúró, nálam kecsketejből készült krémsajt),
- 15-20 dkg feta sajt,
- kb. 1 dl tejföl (nálam házi joghurt, annyi, amennyivel a megfelelő állagot elérjük),
- bors,
- só, de csak akkor, ha szükséges, vigyázat, a sajt is sós!,
- zöld dió befőtt (kb. 5 db, de ez függ a dió méretétől is, kóstolgassuk, hogy ízlik jobban), apróra vágva,
- egy csokor petrezselyem, aprítva,
- fél dl extra szűz olívaolaj (én nem tettem bele).

Elkészítés: 

1. A juhtúrót/krémsajtot a feta sajttal krémesre keverjük (én ezt egy botmixerrel oldottam meg). Ha szükséges, tegyünk bele tejfölt vagy natúr joghurtot (krémes állagú legyen, de ne folyós).

2. Ízesítsük borssal, ha kell sóval, de valószínűleg az nem kell bele. Aki tesz bele olajat, azt is most keverje bele. Beleforgatjuk az apróra vágott zöld diót is.

3. A krémet friss pirítósra kenjük, tetejét zöld dió szeletkékkel díszítjük.

Zöld dió-falatok levelestészta ágyon

Tegnap sajtos rudat kellett sütnöm Panninak, hogy ő is azt ehesse, amit a többi gyerek, csak tojásmentes változatban. Korábban készítettem egy nagy adag vajas leveles tésztát, azt fagyasztottam le kisebb adagokban. Egy csomagot tehát reggelre kiolvasztottam, feléből készült sajtos rúd. A másik feléből kakaós csigát akartam sütni a gyerekeknek, de mivel elmentek a nagymamához hétvégére, ezért kettőnknek valami egészen mást gondoltam ki. Már régóta készülök kipróbálni a Vidék Íze újságban található egyik receptet. Igaz, nem volt itthon hozzá gorgonzolám, de megoldottam a házi, érlelet kecskesajtommal. Nagyon jó lett így is, máskor is elkészítem. Akár vendégvárónak is el tudom képzelni. Az eredeti recept itt található. A leveles tészta receptje ITT, a másik bejegyzésemnél (búrkiflit sütöttem belőle elsőként), a sajtos rúd receptje pedig ITT olvasható.

Hozzávalók (sokkal kisebb adagot készítettem, de ide az eredeti recept mennyiségeit írom):
- 1 csomag leveles tészta (nálam házi vajas leveles tészta, receptje ITT található),
- 1 üveg zöld dió befőtt (nekem van házi, receptje ITT található),
- 20 dkg sajtkrém,
- 25 dkg mascarpone,
- 25 dkg gorgonzola (nem volt itthon, helyette házi, érlelt kecskesajtot reszeltem bele és tettem hozzá egy kis sót),
- tetejére tojásfehérje vagy tej.

Mivel én egy pici adagot készítettem, az összes tészta belefért a legkisebb tepsimbe, ezért nálam a krém úgy alakult, hogy 15 dkg mascarpone, 4 dkg reszelt érlelt kecskesajt, kevés só. Ez pont elég lett a mini adagomhoz (sajnos a tészta súlyát nem mértem le sütés előtt).

Elkészítés: 

1. A tésztát kinyújtjuk néhány mm vastagra, ha boltit használunk, az ki is van nyújtva. Tetszőleges méretű négyzetekre vagy téglalapokra vágjuk (eredeti recept szerint 4X6 cm, de én ennél kisebbre vágtam).

2. Tetejét lekenjük tojásfehérjével vagy egy kis tejjel (én tejsavóval). Ha sósabb falatkákat szeretnénk, akkor szórjuk meg kevés sóval (esetleg még leheletnyi borssal is) a négyzetek tetejét.

3. Jó forró sütőben készre sütjük (nálam 220 fokos sütőben sültek, mert az én sütőm gyenge). Hamar elkészül, figyeljük.

4. Krémesre keverjük a mascarponét és a sajtokat. Fűszerezést nem igényel. Mivel én nem gorgonzolát használtam, ezért picit megsóztam a krémet.

5. Ha megsültek és kihűltek a leveles tésztalapok, akkor nyomózsákba tesszük a krémsajtot, rányomunk valamennyit mindegyik négyzetre és karikára vágott zöld dióval díszítjük. Eredetileg úgy kellett volna, hogy alul egy tészta, rá a krém, arra egy zöld dió szelet és megint tészta, krém és zöld dió. Szerintem egy rétegben bőven elég, mert igen laktató, tömény így is.

Egészben sült kacsa, lassan sütve

Nagyon finom lett ez a lassan sült kacsa. A fűszerezés most nem az én érdemem, hanem férjemé.

Hozzávalók:
- 1 egész kacsa,
- 1 nagy gerezd fokhagyma,
- 1-1 ág friss kakukkfű, rozmaring,
- néhány friss levél zsálya,
- 1 nagy alma, amit megtűzdelünk szegfűszeggel,
- 1 dl bor,
- só,
- bors.

Elkészítés:

1. A kacsának a háját bevagdossuk. Kívül-belül sózzuk, borsozzuk. A vágásokba egész fokhagymagerezdeket dugdosunk. A kacsa belsejébe pedig a zöldfűszereket és a szegfűszeges almát tesszük.

2. Egy nagy kacsasütő jénaiba tesszük a kacsát, mellével lefele. A belsejébe helyezzük a zöldfűszereket és a szegfűszeges almát. Aláöntjük a bort.

3. Lefedjük a jénait és 150 fokos sütőben, tehát elég alacsony hőfokon készre sütjük. Időnként meglocsolgatjuk. Mikor már majdnem kész, óvatosan, hogy ne essen szét, megfordítjuk és most már fedő nélkül sütjük tovább. Ha kész, vegyük ki a jénaiból. A zsírt szűrjük le. Kenyérre kenve nagyon finom lesz.

4. Sült vegyes zöldséget készítettem hozzá úgy, hogy a jénaiból kiöntöttem és leszűrtem egy edénybe a zsírt, telepakoltam a jénait a pincéből összeszedett gyökérzöldségekkel és csicsókával, sóztam és meglocsoltam azzal a zsírral, ami a kacsából sült ki. Lefedtem a jénait és 180 fokos sütőben puhára sütöttem a zöldségeket. Zöld dió befőttel kínáltam (recept ITT).

Zöld dió befőtt

2014-ben készítettem először zöld dióból befőttet, majd újra tettem el néhány üveggel 2015-ben is. Tavaly, 2016-ban elmaradt, de nem is volt baj, mert maradt annyi üveggel a korábbi évekből, mely elég nekünk a következő szezonig. Sűrűn nem fogyasztjuk, egy ideig nem is kívántam, de most, a sült kacsához nagyon finom volt. Lányom most evett belőle először és annyira ízlett neki, hogy ő ette meg az én részem is. Mivel ennyire ízlik neki, ezért jobbnak láttam lejegyezni a készítési módot.

Leginkább az Így főz anyátok nevű blog leírása alapján szoktam készíteni ezt a különlegességet. Sült húsokhoz, kacsához, libához, vadhúshoz, májhoz, sajttálak mellé, gyümölcstálakba, fagylaltokhoz, gyümölcskenyérbe, krémsajtos sütikbe ajánlják. Állítólag jelentős vastartalommal bír és vértisztító, fertőtlenítő hatású. A levét el lehet használni szörpnek vagy rácsorgatni pl. fagyira.

Zöld dióból a befőttön kívül lehet készíteni lekvárt, ecetes savanyúságot és likőrt is. Én eddig csak a befőttet próbáltam ki.

A zöld dió gyűjtése:
Június elejétől lehet figyelgetni a diót (kb. Medárd napjától) és legkésőbb június 20-ig kell leszedni (azt is mondják, hogy László napig). Legjobb, ha próbát végzünk. Az a jó, ha minél nagyobb a dió, de még nem csontos. Ha egy kötőtűt (vagy horgolótűt, hústűt) beleszúrunk egy-két dióba és átmegy rajta a tű, akkor jó, szedhető.

A zöld dió előkészítése:
Tehát, mikor éppen megfelelő a zöld dió, akkor szedjük, megmossuk, végül jól megszurkáljuk. Vigyázat! A dióból kifolyó lé nagyon fog (spriccel is), ezért vigyázzunk bútorra, függönyre, ruhánkra és a kezünkre is. Nekem az vált be, hogy egy vízzel teli edényben, a víz alatt szurkálom a diószemeket. Időnként cseréljük a vizet. Minden diót többször, minden irányból szurkáljunk át. Van, aki levágja a diószemek két végét, én nem szoktam.

A zöld dió áztatása:
A fentiek szerint előkészített zöld diókat áztatni kell 10-15 napig (az ideje függ a mennyiségtől, hőmérséklettől). Addig áztatjuk, míg a diószemek feketék nem lesznek (mindegyik) és a leve már nem keserű. Minden reggel és este cserélni kell a vizet (ez nagyon fontos!). Én elmosom az üveget (egy nagy, kb. 5-7 literes üveget használok erre a célra, amiben a kovászos uborka is készül), amiben ázik a dió, átmosom egy másik edényben a diókat is és csak ezután teszem vissza a diót a nagy üvegbe, majd felöntöm friss vízzel. Letakarom. A spájzban szoktam tárolni az áztatás ideje alatt.

Zöld dió szirupban
Az utolsó áztatás után jól átöblítjük a megfeketedett zöld diót. Lábasba tesszük, felöntjük vízzel. Ahány liter vízzel öntöttük fel, annyi evőkanál 10 %-os ecetet keverjünk hozzá. 10-15 percig főzzük ebben az ecetes vízben a diót. Most fog igazán befeketedni minden egyes szem. Ha kész, leszűrjük, esetleg le is öblíthetjük. Lemérjük a kifőzött diót és kiszámoljuk, mennyi cukor szükséges.

Tehát:
- 1 kg dió,
- kb. 5 dl víz (nekem legutóbb ez kevésnek bizonyult, legközelebb többet, mondjuk úgy 7 dl-t számítok),
- 80-100 dkg cukor (ízlés szerint, de vigyázat, ha túl kevés cukrot használunk, nem lesz olyan ízletes a zöld dió, tapasztalat, úgyhogy inkább legyen több a cukor, úgysem eszünk minden nap zöld diót, néha belefér a cukros étel is az étrendbe),
- fűszerek (fahéj, szegfűszeg, narancshéj, citromhéj, vanília--->nálam csak fahéj, szegfűszeg kerül bele).

A vizet beleöntjük egy lábasba. Dobunk bele néhány szem szegfűszeget. Ne sokat, mert túl intenzív lesz tőle az íze. Teszünk hozzá még egy-két darabka fahéjat. Szoktak tenni bele citromhéjat, narancshéjat és vaníliát, de én ezeket nem, csak szegfűszeget és fahéjat. Hozzáadjuk a cukrot.

Feltesszük főni és közben a diót is hozzáadjuk. Gyöngyözve főzzük addig, míg a dió megpuhul (egy késsel ellenőrizhetjük). Kb. 20 perc, de inkább ellenőrizzük le. Ekkor elzárjuk a tüzet, fedővel letakarjuk a diót, hűvös helyre tesszük és másnapig állni hagyjuk, hogy jól átjárja a fűszeres szirup a diót.

Következő nap ugyanígy, lassú tűzön főzzük kb. 10 percig. Lefedjük és visszavisszük a hűvös spájzba.

Harmadik nap megint főzzük kb. 10-20 percig. Legyen jó forró a dió és a szirup is.

Alaposan fertőtlenített befőttes üvegekbe töltjük a diót. Én 3-3,5 dl-es üvegekben szeretem eltenni, mert így felbontáskor biztosan el is fogy egy adag. Az időközben esetleg meghűlt szirupot felforraljuk és gyorsan felöntjük vele a dióval telepakolt üvegeket. Lezárjuk és mehetnek a száraz dunsztba (vastag kabátok, plédek közé takarva) néhány napra, majd a kamrapolcra.