Paradicsomos cukkinikrém télire

 Évek óta, minden nyáron készítek ilyen szószt, mert a gyerekek szeretik, másrészt így legalább megeszik a cukkinit. A cukkini, a sárgarépa fel sem tűnik senkinek, beleturmixolom a paradicsomszószba. 

A receptet itt találtam, de mindig eltérek az eredeti leírástól. Lent jelzem az eredeti eljárást és a saját változatomat is. 

Hozzávalók nálam:

- cukkini,

- sárgarépa,

- paradicsom(lé),

- só,

- cukor,

- vöröshagyma,

- zsiradék (zsír vagy olaj). 

Pontos arányokat nem tudok írni a magam változatához, mert soha nem mérem. Amennyi cukkinim van éppen, annyit főzök a szószba. Répából és hagymából is találomra kerül bele. A paradicsomot pedig frissen passzírozom. 

Legutóbb 4,5 liter frissen passzírozott, jó sűrű házi paradicsomléhez ment néhány fej vöröshagyma, 4-5 nagyobb cukkini, néhány nagy sárgarépa, némi só és cukor csak nagyon kevés. Fűszerek meg ízlés szerint (lehet pl. olaszosan is készíteni.)

(Az eredeti recept arányai pedig a következők: 

- 3 kg cukkini vagy tök,

- 500 g sárgarépa,

- 500 g kaliforniai paprika,

- 5 gerezd fokhagyma, 

- 2,5 teáskanál csípős pirospaprika,

- 100 g cukor, 

- 2 evőkanál só,

- 200 ml olaj.)

Elkészítés: 

Az eredeti recept szerint minden hozzávalót le kell darálni, majd a csípős paprika kivételével közepes tűzön 40 percig főzni. Ezután adja hozzá a csípős paprikát és még 10 percig főzi és üvegbe tölti. 

~~~~

Nálam viszont úgy készül, hogy a hagymát felaprítom. Zsiradékon megpárolom (nem pirítom). Ezután hozzáadom a durvára reszelt répát, a darabolt cukkinit. Sózom és pár percig kevergetem közepes tűzön. Felöntöm a paradicsomlével. Kedvem szerint ízesítem vagy hagyom így és majd télen ízesítem, ahogy éppen szeretném. Mikor megpuhult minden zöldség és a paradicsomlé is viszonylag sűrű, akkor botmixerrel krémesre töröm. Így is főzöm, végül pici cukorral ízesítem. Üvegbe töltöm és száraz dunsztba teszem. 

Télen tésztaszószként (reszelt sajttal megszórva) vagy pizzaszószként fogyasztjuk. Van, aki pirítósra kenve szereti. 

Birsalma chutney (csátni, fűszeres lekvár)

Idén megint jó a birsalmatermés, ezért teszek el belőle télire is, amennyit csak tudok. Készült rengeteg befőtt, lekvár, sajt és chutney is.

A birsalmát megmostam, kis kockákra vágtam. Zsiradékon néhány apróra vágott lilahagymát megpároltam. Hozzátettem a birsalmát, cukrot, kis sót, fehérborecetet, aszúecetet és a fűszereket (néhány szem szegfűborsot, szegfűszeget, egy darab fahéjat, kis gyömbért finomra reszelve vagy szárítottan és 1-2 gerezd fokhagymát). Kevéske vizet öntöttem alá és lassú tűzön készre pároltam. Vigyázni kell, ne legyen az egész pépes, maradjanak benne birsalmadarabkák. Közben kóstolni kell, ha szükséges, igazítsunk a fűszereken, ízesítőkön. A chutney eredetileg egy édes-savanyú, jó fűszeres lekvár, én azonban módjával használtam az ecetet és így a cukrot is. Sokan chilit is tesznek a chutney-ba, de a gyerekek miatt kihagytam belőle.

Pontos arányokat most nem tudok írni, mert nem mértem semmit, csak nekiálltam főzni. Ha legközelebb készítem, akkor felírom, miből mennyit tettem bele.

Sült húsok, kolbászok, sajtok, tehát sós ételek mellé fogyasztjuk.

Rántani való patisszon télire, üvegben

Régen úgy tettem el a rántani való patisszont, hogy a szokásos módon bepaníroztam, megsütöttem, majd tálcára helyezve betettem a mélyhűtőbe. Mikor megfagytak, akkor zacskóztam őket. Télen csak kivettem a zacskóból és kiolvasztás nélkül forró zsiradékba dobtam, kicsit újra átsütöttem. Már évek óta nem teszek el így patisszont, mert egyre kevésbé szeretem a mélyhűtőben tartósított zöldségeket, gyümölcsöket. Nem ízlenek.

Mivel rengeteg patisszon terem nálunk, 2 éve kerestem és találtam egy receptet, ami szerint üvegben kell tartósítani a patisszont. A receptet ITT találtam.

Erre a célra érdemes nagyra nőtt, kemény héjú patisszont használni.

A zöldséget megpucoljuk, magját kiszedjük, ízlés szerinti méretűre vágjuk.

Egy 7 dl-es üveg aljára tegyünk egy kiskanálnyi (teáskanálnyi) 10 %-os ecetet (2 évvel ezelőtt, mikor először kipróbáltuk anyuval, mindketten kicsit ecetesnek találtuk a végeredményt, igaz, mindketten 20 %-os ecetet használtunk akkor. Most próbáltunk mindketten odafigyelni, hogy tényleg keveset használjunk, de elegendő ecet kerüljön bele, hiszen muszáj savasítani a fertőzés elkerülése érdekében). Beletesszük a felszeletelt patisszont. Felöntjük felforralt, majd visszahűtött vízzel. Van, aki sózza, én nem sóztam, mert a receptíró sem szokta.

Kidunsztoljuk. Automatában 100 fokon 45 percig. Hagyományos módon, fazékban: felforraljuk a vizet, majd teljes forrástól számított 45 percig főzzük. Ha letelik az idő, kivesszük a vízből, mert megpuhul. (Én nem mindegyik adagnál vettem ki, volt, amit benne hagytam a dunsztban másnapig.)

Lekvár sárgabarackból

Érik a sárgabarack! Nagy öröm ez nekünk, mert utoljára 2 éve, azaz 2016-ban tudtunk szedni a fáról gyümölcsöt (mindig rosszkor jött a tavaszi fagy). Ami lepotyog, azt már lehet enni, finom, illatos, puha, édes. Mint a lekvár. :)Minden napra jut mindannyiunknak tízóraira és uzsonnára.

A fa déli oldalán már találhatók olyan barackok is, melyeket aszalni tudok. Ezek most már a napkollektoros aszalóban várják sorsukat. De jó lesz télen tízóraira/uzsonnára! ( A házilag aszalt barack nem olyan világos, mint a bolti, hanem megbarnul, de legalább nem kénezett.) A tapasztalatom az, hogy az érett, de nem túl érett barack a legjobb az én napkollektoros aszalómhoz. Lekvárhoz viszont a nagyon érett barackokat preferálom.

Hogyan főzöm a baracklekvárt? Leírom, bár szerintem mindenkinek megvan a saját, jól bevált receptje. Akinek meg nincs, kísérletezze ki a sokféle variáció közül azt a változatot, amelyik legjobban ízlik neki és családjának. :)

Mivel nekem van saját barackfám, megtehetem, hogy mindig csak a legérettebb barackokat főzöm be. Ezek már nagyon puhák, édesek, zamatosak. Szinte lekvár már a fán.
Van, aki leszedi a barack héját, van, aki nem. Régen én is leszedtem, de mióta 3 kisgyerekem van, rájöttem, hogy jelentős különbség nincs, ha rajta marad a héj, így nem vesződöm már a héj eltávolításával (Ha viszont nem túl érett, vásárolt barackból kellene befőznöm, akkor valószínűleg inkább lehúznám a héját.). Van, aki az előkészített barackot ledarálja, van, aki nem darálja le, de éjszakára lecukrozva állni hagyja, van, aki edénybe teszi a megtisztított gyümölcsöt, cukrot tesz rá, majd rögtön elkezdi főzni, de láttam már olyat is, hogy először a cukrot olvasztotta meg és aztán tette hozzá a barackot.

Nálam úgy készül, hogy a megmosott, kimagozott barackot (héj marad) edénybe teszem és elkezdem főzni. Lassú tűzön, cukor nélkül. Mindig kis adagokban főzöm a baracklekvárt, kis edényekben. Az érés ütemében, azaz minden nap vagy másnap egy-két kisebb edényben és csak a jó éretteket. Lassú tűzön addig főzöm, míg a kívánt állagot el nem érem. A héj, mivel jó érett a gyümölcs, szétfő. Mikor felteszem, hamarosan levet ereszt a barack, akkor nem kell folyamatosan ott állni mellette, de később, mikor már párolog a gyümölcslé, akkor már érdemes gyakran figyelni rá, nehogy leégjen. Nem turmixolom, nem passzírozom, nem darálom, hanem hagyom, hogy magától szétessen és besűrűsödjön a lekvár.

Nagyon alaposan elmosott, fertőtlenített üvegekbe töltöm a kész lekvárt. Azonnal lezárom az üvegeket. Itt gyakran kérem férjem segítségét. Aztán egy nagyon jó száraz dunsztba teszem az üvegeket. Olyanba, ahol napok alatt hűl ki, szépen, lassan, fokozatosan. Sokáig eláll a lekvár, tavasszal bontottam pár 2016-os szériát. Semmi bajuk, finomak. :) Én egyébként csak a bogyós gyümölcsökhöz teszek cukrot. Nemsokára főzöm a ribizlilekvárt. Na, abba azért nekünk is kell cukor. :)

Nálam így készül a baracklekvár. Mindenkinek sok finom, érett gyümölcsöt kívánok, hogy sok lekvárt tudjon befőzni, mert azt gondolom és azt tapasztaltam, hogy a házi lekvárnak nincs párja. 

Aszalt birsalma

Egy kis létszámú Facebookos csoport kedves tagjától kaptam ezt a receptet. Nem gondoltam, hogy birsalmát is lehet és fogok is aszalni. Éppen szerencsém volt, mert néhány napig szépen sütött a nap és megszáradtak az almakarikák a napkollektoros aszalóban. Az eredeti receptet átalakítottam, de ide leírom azt is, hátha valaki éppen úgy szeretné kipróbálni. Köszönöm a receptet, Judit. :)

Hozzávalók: 
- cukor: az eredeti recept szerint 1 liter vízhez 1 kg cukor kell. Én ezt lecsökkentettem 30 dkg cukorra, mert nem ehetek és nem is bírom az édes ízeket,
- birsalma.

Elkészítés: 

1. A birsalmát megmossuk, ha van még rajta, akkor a bolyhos részeket ledörgöljük róla. Daraboljuk, vékonyra vágjuk.

2. A cukrot összekeverjük a vízzel, felforraljuk. A birsalamaszeleteket ebbe a forró cukros vízbe tesszük és eredeti recept szerint fél percig, én 1-1,5 percig tartottam ebben a vízben az almát. Leszűrjük, lecsepegtetjük.

3. Ezután mehet az aszalóba (nálam napkollektoros aszalóba, lásd a másik oldalunkon, ITT).

4. A cukros vizet, amiben a birsalmát főztük, ne dobjuk ki, mert nagyon finom. Mi hígítva isszuk majd télen, mert nekünk túl édes magában.

Kiegészítés: 
Az eredeti recept szerint leforrázzuk a birsalmát vagy felforraljuk a vizet és abban hagyjuk kicsit állni az almákat. Ezután kell szeletelni és főzni cukorszirupban fél percig.

Gyümölcslé télire

Sokan készítenek gyümölcslevet télire (legalábbis az internetet olvasva nekem úgy tűnik), de nekem még újdonság. Soha nem tettem el korábban és most is csak a gyerekeim miatt próbáltam ki. Idén rengeteg nyári alma lett, nagy részét megettük illetve rengeteget aszaltam, de mivel még mindig maradt, ezért most tettem egy próbát és gyümölcslevet is főztem be.

Az almához tettem sárgarépát, de, ha lett volna érett, akkor őszibarack is ment volna hozzá. Végül 7,5 liter lé lett. Tervezek még őszibarackosat és körtéset is készíteni. Mustot már évek óta teszek el, de az már tényleg olyan édes (nekem), hogy én csak szörpként tudom meginni.

Hozzávalók: 
- alma, én nem hámoztam,
- sárgarépa,
- esetleg őszibarack (ezt hámoznám), körte de bármilyen más gyümölccsel próbálkozhatunk pl. sárgabarack, szilva, körte, eper stb.

A hozzávalók arányát úgy alakítjuk, ahogy nekünk tetszik, illetve, amennyi hozzávalóból gazdálkodhatunk. Bármilyen gyümölcsből elkészíthetjük.

Elkészítés: 

1. A sárgarépát megtisztítjuk, majd durvára reszeljük vagy kisebb darabokra vágjuk. Kevés vízzel feltesszük főni (fedő alatt, lassú lángon). Mikor már majdnem puha, mehet hozzá a többi gyümölcs is. Teszünk még hozzá vizet. Itt már nem tettem fedőt.

2. Addig főzzük, míg minden megpuhul. Ezután botmixerrel nagyon pépesre aprítjuk és felöntjük annyi vízzel, amennyi az ízlésünknek megfelelő. Én most sűrűbbre hagytam inkább, majd télen hígítjuk, ha kell. Cukrot nem tettem bele, mert nekünk elég édes a gyümölcs. Főzzük még 10 percig, kiforraljuk és alaposan fertőtlenített üvegekbe töltjük, majd száraz dunsztban hagyjuk 1-2 napot, míg kihűl. Tartósítószert nem teszek semmibe, az interneten található receptek sem írták elő ehhez a gyümölcsléhez, de, ha valaki nem bízik magában, inkább tegyen bele.

Ónabóna (mirabolán) lekvár

Ónabóna (más néven mirabolán, potyóka, fosóka szilva) lekvárt főztem be. Idén nem termett olyan sok gyümölcs a kertben, amennyi a korábbi években, ezért minden lehetőséget kihasználok, hogy befőzzem, ami csak az utamba kerül. Ónabónát eddig még soha nem tettem el télire, ez az első próbálkozásom. Van egy ónabóna fa a kertünkben, amit már évek óta ki akarunk vágni (nem is tudom, miért). Odáig el is jutottunk, hogy az ágait levágjuk, de aztán a fatörzs kiszedése mindig elmaradt. A fa (szerencsére) élni akart, így az ágait folyton újranövesztette. A fa él, virul, igaz, a csonkítás miatt csúnyácska, de én most már nem engedem kivágni. 

Láttam már sárga, sötétlila és világoslila ónabónát. Nekünk az utóbbi terem a kertben, de a lekvárt most nem ebből (mert még nem érett), hanem a munkahelyünkön található fa terméséből főztem. Az a szilva sötétlila. 

A lekvár finom lett, sűrű lett, azonban aki a nagyon édes ízeket szereti, annak valószínűleg nem ízlene, mert eléggé savas, savanykás. Kevéske cukrot mi is tettünk bele, pedig mi egyébként nem szeretjük a túl édes ízeket, de ebbe nekünk is kívánkozott egy kis édesítés. Azt olvastam, ha a gyümölcs héja nem kerül a lekvárba, akkor édesebb lesz a lekvár. Én beletettem, mert gondoltam, az is sűrít majd. Legközelebb azért kipróbálom majd héj nélkül is, de így is finom és különleges ízű lett. 

Hozzávalók: 
- ónabóna,
- cukor, ízlés szerint.

Elkészítés: 

1. A szilvát megmossuk. Egy edénybe tesszük és lassú tűzön főzni kezdjük. Kb. 30 perc múlva szétfő, a magja így majd könnyen eltávolítható.

2. A szilvát szűrőbe tesszük és átpasszírozzuk egy kanál segítségével. Így a magját el tudjuk távolítani. Én a héját is beletettem a lekvárba. Ez úgy sikerült gyorsan, hogy egy sajtkészítéshez való szűrőben passzíroztam, aminek a lyukain átment a gyümölcshéj is.

3. Az átpasszírozott szilvát feltesszük főni. Lassú tűzön főzzük, míg a kívánt állagot elérjük. Kevés cukorral ízesítjük a végén.

4. Tiszta üvegekbe töltjük a kész lekvárt és száraz dunsztba tesszük.

Kovászolt egres

Egy internetes fórumon kérdezte valaki, ki ismeri a kovászolt egres receptjét. Senki nem ismerte, én sem. Még csak nem is hallottam róla. Mivel nagyon kísérletező hajlamú vagyok, gondoltam elkészítem a kovászos uborka és kovászos káposzta mintájára. Ma már a reggelihez ettem pár szemet, igaz, nem sült húshoz, csak házi kecskesajthoz. Készítek még, mert különleges, finom csemege.

Hozzávalók: 
- egres,
- ahány liter víz, annyi csapott evőkanál só,
- friss kapor,
- 2 gerezd fokhagyma, pucolva, egészben hagyva,
- a képen, amit a fórumtag kitett, babérlevél is látszódott, de én azt nem tettem bele,
- 1 szelet igazi kovászos kenyér.

Elkészítés: 

1. A vizet felforraljuk, majd elkeverjük benne a sót.

2. Egy üveg aljára tesszük a kaprot és a fokhagymát. Erre jön a megmosott egres. A két végét óvatosan ollóval le is vághatjuk. Én elkezdtem, de, mikor a felénél jártam, felébredt a kisfiam és sietnem kellett a konyhai műveletekkel.

3. Forrón öntöttem az egresre a sós vizet. Féltem, nem rontom-e el, hogy nem kihűtve öntöttem rá (úgy, ahogy az uborkára szoktam), de jó lett.

4. Tetejére megy a kenyér, majd egy kistányér az üvegre és kivisszük az udvarra, félárnyékos helyre. Pár nap alatt elkészül.

Zöld dió befőtt

2014-ben készítettem először zöld dióból befőttet, majd újra tettem el néhány üveggel 2015-ben is. Tavaly, 2016-ban elmaradt, de nem is volt baj, mert maradt annyi üveggel a korábbi évekből, mely elég nekünk a következő szezonig. Sűrűn nem fogyasztjuk, egy ideig nem is kívántam, de most, a sült kacsához nagyon finom volt. Lányom most evett belőle először és annyira ízlett neki, hogy ő ette meg az én részem is. Mivel ennyire ízlik neki, ezért jobbnak láttam lejegyezni a készítési módot.

Leginkább az Így főz anyátok nevű blog leírása alapján szoktam készíteni ezt a különlegességet. Sült húsokhoz, kacsához, libához, vadhúshoz, májhoz, sajttálak mellé, gyümölcstálakba, fagylaltokhoz, gyümölcskenyérbe, krémsajtos sütikbe ajánlják. Állítólag jelentős vastartalommal bír és vértisztító, fertőtlenítő hatású. A levét el lehet használni szörpnek vagy rácsorgatni pl. fagyira.

Zöld dióból a befőttön kívül lehet készíteni lekvárt, ecetes savanyúságot és likőrt is. Én eddig csak a befőttet próbáltam ki.

A zöld dió gyűjtése:
Június elejétől lehet figyelgetni a diót (kb. Medárd napjától) és legkésőbb június 20-ig kell leszedni (azt is mondják, hogy László napig). Legjobb, ha próbát végzünk. Az a jó, ha minél nagyobb a dió, de még nem csontos. Ha egy kötőtűt (vagy horgolótűt, hústűt) beleszúrunk egy-két dióba és átmegy rajta a tű, akkor jó, szedhető.

A zöld dió előkészítése:
Tehát, mikor éppen megfelelő a zöld dió, akkor szedjük, megmossuk, végül jól megszurkáljuk. Vigyázat! A dióból kifolyó lé nagyon fog (spriccel is), ezért vigyázzunk bútorra, függönyre, ruhánkra és a kezünkre is. Nekem az vált be, hogy egy vízzel teli edényben, a víz alatt szurkálom a diószemeket. Időnként cseréljük a vizet. Minden diót többször, minden irányból szurkáljunk át. Van, aki levágja a diószemek két végét, én nem szoktam.

A zöld dió áztatása:
A fentiek szerint előkészített zöld diókat áztatni kell 10-15 napig (az ideje függ a mennyiségtől, hőmérséklettől). Addig áztatjuk, míg a diószemek feketék nem lesznek (mindegyik) és a leve már nem keserű. Minden reggel és este cserélni kell a vizet (ez nagyon fontos!). Én elmosom az üveget (egy nagy, kb. 5-7 literes üveget használok erre a célra, amiben a kovászos uborka is készül), amiben ázik a dió, átmosom egy másik edényben a diókat is és csak ezután teszem vissza a diót a nagy üvegbe, majd felöntöm friss vízzel. Letakarom. A spájzban szoktam tárolni az áztatás ideje alatt.

Zöld dió szirupban
Az utolsó áztatás után jól átöblítjük a megfeketedett zöld diót. Lábasba tesszük, felöntjük vízzel. Ahány liter vízzel öntöttük fel, annyi evőkanál 10 %-os ecetet keverjünk hozzá. 10-15 percig főzzük ebben az ecetes vízben a diót. Most fog igazán befeketedni minden egyes szem. Ha kész, leszűrjük, esetleg le is öblíthetjük. Lemérjük a kifőzött diót és kiszámoljuk, mennyi cukor szükséges.

Tehát:
- 1 kg dió,
- kb. 5 dl víz (nekem legutóbb ez kevésnek bizonyult, legközelebb többet, mondjuk úgy 7 dl-t számítok),
- 80-100 dkg cukor (ízlés szerint, de vigyázat, ha túl kevés cukrot használunk, nem lesz olyan ízletes a zöld dió, tapasztalat, úgyhogy inkább legyen több a cukor, úgysem eszünk minden nap zöld diót, néha belefér a cukros étel is az étrendbe),
- fűszerek (fahéj, szegfűszeg, narancshéj, citromhéj, vanília--->nálam csak fahéj, szegfűszeg kerül bele).

A vizet beleöntjük egy lábasba. Dobunk bele néhány szem szegfűszeget. Ne sokat, mert túl intenzív lesz tőle az íze. Teszünk hozzá még egy-két darabka fahéjat. Szoktak tenni bele citromhéjat, narancshéjat és vaníliát, de én ezeket nem, csak szegfűszeget és fahéjat. Hozzáadjuk a cukrot.

Feltesszük főni és közben a diót is hozzáadjuk. Gyöngyözve főzzük addig, míg a dió megpuhul (egy késsel ellenőrizhetjük). Kb. 20 perc, de inkább ellenőrizzük le. Ekkor elzárjuk a tüzet, fedővel letakarjuk a diót, hűvös helyre tesszük és másnapig állni hagyjuk, hogy jól átjárja a fűszeres szirup a diót.

Következő nap ugyanígy, lassú tűzön főzzük kb. 10 percig. Lefedjük és visszavisszük a hűvös spájzba.

Harmadik nap megint főzzük kb. 10-20 percig. Legyen jó forró a dió és a szirup is.

Alaposan fertőtlenített befőttes üvegekbe töltjük a diót. Én 3-3,5 dl-es üvegekben szeretem eltenni, mert így felbontáskor biztosan el is fogy egy adag. Az időközben esetleg meghűlt szirupot felforraljuk és gyorsan felöntjük vele a dióval telepakolt üvegeket. Lezárjuk és mehetnek a száraz dunsztba (vastag kabátok, plédek közé takarva) néhány napra, majd a kamrapolcra.

Kovászolt, káposztával töltött almapaprika

Ha lehet kovászolni káposztát és uborkát (meg zöldbabot, céklát és más zöldséget), akkor miért ne lehetne kovászolni káposztával töltött almapaprikát. Kipróbáltam, majd néhány nap múlva izgatottan szedtem ki az üvegből az elkészült savanyúságot. Sejtettem, hogy nem lesz rossz, de hogy ennyire finom lesz, azt nem gondoltam volna. Végre nem kell ecetes lével készítenem gyerekkorom kedvenc savanyúságát sem. A felét megpróbálom télire eltenni. Néhány hónap múlva majd beszámolok a tapasztalataimról. Korábban már írtam, hogy két éve nem készítek hordós savanyúságot és más, ecettel eltett zöldséget, mert nem szeretem az ecet erős ízét. Számomra sokkal kellemesebb a kovászolás során kialakult enyhébb savanykás íz.

Hozzávalók:
- káposzta, vékony szálakra gyalulva,
- almapaprika, magház kiemelve,
- néhány szem egész bors,
- néhány gerezd fokhagyma, pucolva,
- só a káposzta elősózásához,
- só a felöntőléhez (ahány liter víz, annyi evőkanál só),
- 1-2 szelet kenyér (jó, ha igazi kovászos kenyeret használunk),
- néhány gyöngyhagyma (csak azért tettem bele, mert éppen volt).

Elkészítés:

1. A vizet a sóval felforraljuk, majd visszahűtjük.

2. A káposztát besózzuk, 30 percet állni hagyjuk, majd kinyomkodjuk a levét.

3. A paprikát megtöltjük a káposztával, utána egy nagy befőttesüvegbe tesszük. Dobunk mellé fokhagymát, egész borsot. Felöntjük az alaplével és a tetejére tesszük a kenyérszeletet.

4. Az üveg tetejére kistányért helyezünk, és meleg helyen néhány napig érleljük. Ha elkészült, levét leszűrjük és egy tiszta edénybe öntjük. Beletesszük a paprikákat és hűtőben tároljuk.

5. Én a felét eltettem télire kísérletképp. Meglátjuk, sikerül-e. A levét leszűrtem, felforraltam. Sterilizált befőttesüvegekbe tettem a paprikákat, felöntöttem a felforralt lével, lezártam az üvegeket és száraz dunsztba tettem.

Rózsalekvár

Nem vagyok híve semmilyen cukros ételnek, de most kivételt tettem, mert a kíváncsiság előrébb való volt azon a reggelen. Mondjuk, ha legközelebb készítem, akkor biztosan még kevesebb cukrot teszek bele, mert így nekem rettenetesen édes. A színe gyönyörű lett. Nem főztem sokáig, ahogy a recept is javasolja, ezért nem barnult meg. A képek nem is tudják igazán visszaadni, milyen szép rózsaszín. Az állaga kissé sűrűre sikeredett, ezen is javítani kell legközelebb. Nem is lekvár, inkább dzsem lett belőle. A receptet Palócprovance-nál találtam. Még nem tudom, mire fogom használni, azt sem, készítek-e máskor is ilyet. Ez egy kísérlet volt, de gondoltam, leírom a tapasztalataimat, hátha más is elkészítené.

Hozzávalók (kb. 3,5 dl lesz belőle):
- 6 dkg vegyszermentes, konyhakész rózsaszirom,
- kb. 8-10 dkg cukor (eredetileg 30 dkg, én 15 dkg-ot tettem bele, de így is nagyon édes),
- fél citrom leve,
- 3 dl víz (én kb. 2 dl-t tettem bele, így kihűlés után igen sűrű lett),
- 1 kiskanál pektin (eredetileg 2 púpos teáskanállal tettem bele, ami utólag nézve soknak bizonyult, mert dzsem lett a lekvárból, Kaldeneker pektint használtam),
- 1 evőkanál rózsavíz (nem tettem bele, mert nekem olyan nincs itthon).

Elkészítés:

1. Szedjük ki a rózsaszirmok alsó, fehér részét, mert az kesernyés ízt adhat a lekvárnak. Ezután pépesítsük a szirmokat a cukorral (robotgép, turmix, botmixer). Ez a rózsacukor állítólag megszárítva hosszabb ideig eltartható és felhasználható más célokra is.

2. A vizet felforraljuk, beletesszük a rózsacukrot, citromlevet, a pektint és 10-15 percig főzzük. A legvégén hozzáöntjük a rózsavizet, ha van.

3. Még forrón üvegekbe töltjük. Száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.

Sárgabarack chutney

Rengeteg eső esett az elmúlt két napban, ami nagyon jól jött némelyik zöldségünknek, de annál rosszabbul a sárgabaracknak. Én úgy szeretem befőzni a gyümölcsöket, ha jó érett, így cukor nélkül is finom, édes íze lesz a lekvárnak. Most viszont félig éretten megrepedtek a rengeteg csapadéktól a barackok. Egy részéből chutney-t készítettem, az érettebbekből lekvárt főztem be. A fa még mindig tele van, úgyhogy egyelőre nem tudom, mi lesz a többi gyümölcs sorsa. Mindenesetre egy jó adag chutney már a száraz dunsztban pihen, így fel tudtam használni a kevésbé érett darabokat is.

Hozzávalók:
- kb. 5 kg sárgabarack, maggal mérve (nem baj, ha nem túl érettek),
- fahéj,
- őrölt gyömbér vagy friss gyömbér reszelve,
- őrölt chili,
- pár szem szegfűszeg,
- pár löttyintésnyi fehér borecet (én nem szeretem, ha túl ecetes),
- 2 nagy fej vöröshagyma, aprítva,
- 3-4 gerezd fokhagyma, aprítva,
- egy evőkanál zsiradék,
- 4 darab alma, kisebb kockákra vágva
- pár kiskanál barnacukor,
- só,
- bors.

Elkészítés:

1. A barackot megmossuk, kimagozzuk. Én nem daraboltam, mert gondoltam, úgyis szétfő majd (és így is lett).

2. A zsiradékon megpároljuk a vöröshagymát, majd hozzáadjuk a fokhagymát. Keverünk rajta párat és beleöntjük a barackot. Fűszerezzük ízlés szerint. Beleöntjük az ecetet és ízesítjük cukorral. Lassú tűzön, időnként kevergetve főzzük kb. 2 órán át.

3. Mikor már jó sűrű, akkor fertőtlenített (jó, ha kicsi, 1-2 dl-es) üvegekbe töltjük és száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.

Tárkony télire

Habár egy-két éve tárkony is nő a fűszerkertünkben, még soha nem tettem el télire. Idén erre is sor került. Leírom, hogyan készítettem, aztán majd télen beszámolok róla, sikerült-e.

A szárát levágtam úgy, hogy kb. 10 cm maradjon a földfelszín felett. A leveleket leszedegettem, majd megmostam.

Jól kimosott üvegbe rétegeztem sóval, végül leöntöttem borecettel. Lezártam már mehet is a spjázba.

Zöldbabkrém (kenyérre)

Minden évben újítok befőzés terén. Évről-évre kitalálok valami újdonságot, amit korábban még nem főztem be. Szeretek kísérletezni. Idén az egyik újdonság a zöldségkrémek tartósítása lesz, úgy érzem. Egyik nap paradicsomos zöldbabot főztem, mert szedtem egy jó adagot a kertben. Hirtelen jött az ötlet, mi lenne, ha zöldségkrémet is készítenék belőle. Rákerestem a neten, vannak-e fenn receptek. Nem találtam, viszont egy bio zöldbabkrém terméket találtam az egyik webáruházban. Szerencsére az összetevők listáját feltüntették, így azt felhasználva megalkottam ezt. Mikor másnap megkóstoltam reggelire, nagyon meglepődtem, ugyanis igen finom! Kipróbáltam friss, kovászos házi kenyérre kenve (ez látható a képen) és pár nap múlva melegszendvics krémnek is. Úgy is jól szerepelt. Eldöntöttem, teszek el pár kisebb üveggel.

Hozzávalók: 
- zöldbab, pucolva, darabolva,
- sűrű házi paradicsomlé vagy friss paradicsom, lehéjazva,
- 1 fej vöröshagyma, apróra vágva,
- egy darab TV paprika vagy bármilyen paprika,
- fűszerpaprika,
- fokhagyma, apróra vágva,
- oregánó,
- bazsalikom,
- majoranna,
- só,
- bors,
- egy evőkanál zsír/olaj, ki mit használ.

Elkészítés: 

1. A vöröshagymát megpároljuk a zsiradékon, majd hozzákeverjük a fokhagymát és a pirospaprikát. Gyorsan elkeverjük és mehet bele a zöldbab és a paradicsom(lé). Fűszerezzük. Fedő alatt lassú tűzön puhára főzzük. Ha szükséges, pótoljuk a folyadékot vízzel.

2. Mikor megfőtt, botmixerrel pürésítjük. Ha télire tesszük el, akkor kiforraljuk és sterilizált üvegekbe töltjük, a fedőt jól rácsavarjuk és száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.

Fenyőrügy szirup

Még soha nem próbáltam. azt sem tudtam eddig, hogy pontosan mikor van itt az ideje a fenyőrügy szirup eltevésének. Aztán május elején, egy délelőtt gondoltam egy nagyot és utánaolvastam. Gyorsan ki is mentem a kertbe és szedtem egy adag fenyőrügyet.

Bármilyen fenyő alkalmas ehhez a sziruphoz. Fontos azonban megjegyezni, hogy a tiszafa rügyét soha ne szedjük, mert az mérgező!

Frissen töltve

Néhány naposan

Én úgy készítettem, hogy a fenyőrügyet rétegezve raktam le a cukorral egy üvegben, azaz egy sor fenyőrügy, egy sor cukor. Lefedve állni hagytam kb. másfél hétig. Néhány nap múlva az üvegbe pakolt fenyőrügy a felére esik össze. Mikor már a cukor leült az aljára és a rügy is megbarnult, akkor edénybe tettem, egyet forraltam rajta, szűrő segítségével tiszta üvegekbe töltöttem. Vastag kabátokba bugyoláltam és így, száraz dunsztban hagytam kihűlni. A fenyőrügyet se dobjuk ki. Sütőpapírra sorakoztatva, majd megszárítva, végül becsomagolva eltehetjük és teát főzhetünk belőle később.

Ezt a szirupot köhögésre, köptetőnek használják a népi gyógyászatban.

Frissítés egy év múlva, 2017 májusában: télen nagyon jól elállt a szirup, a gyerekek szerették (még szép). Mikor köhögtek, akkor adtam nekik naponta egyszer-kétszer.

Idén megpróbálkozom úgy is eltenni, hogy nem forralok a szirupon (bízva abban, hogy így több vitamin megmarad benne). Nem az egész adaggal kísérlem ezt meg, csak egy részével. Többen ugyanis úgy teszik el, hogy miután a rügy megbarnult és a cukor megolvadt, egyszerűen csak leszűrik, üvegbe töltik és mehet a helyére (hűtőbe vagy hűvös kamrába). Jövőre majd beszámolok, hogy működött-e nekem ez a módszer. Egy másik megoldás lehet a kigőzölés (azaz egy edénybe víz, bele a leszűrt sziruppal töltött üvegek lezárva, lassú tűzön addig főzni, míg a szirup is gyöngyözni kezd, végül ebben a vízben hagyjuk kihűlni az üvegeket).

Ha nem olvad meg a cukor, de a rügyek már megbarnultak, akkor esetleg enyhe melegítéssel el lehet olvasztani a cukrot. Javasolják azt is, hogy, ha még így sem működik, akkor fél dl vizet öntsünk hozzá.

Spenót télire

Minden évben teszek el jó sok spenótot. Ősszel vetjük el a magokat, tavasz elején pedig már ehetünk friss bébispenótot zöld turmixban vagy salátának. Áprilisban aztán készül néhány spenótos főétel, majd a maradék spenótlevelet elteszem télire.

A spenótleveleket leszedem, alaposan megmosom. Vizet forralok és egy-két percre beleteszem a spenótot. Nem kell megfőzni, éppen csak essen össze kicsit. Ezután szűrővel kiszedem, lecsepegtetem, hűlni hagyom, majd késsel nagyon finomra, apróra vágom. Zacskóba adagolom és mélyhűtőbe teszem. Újabban már rakok el egész spenótleveleket is. Ebben az esetben is forró vízben főzöm egy-két percig a leveleket, de kiszedés után nem darabolom össze, hanem mikor kihűlt, akkor már zacskózom is és teszem a mélyhűtőbe.

Télen felhasználás előtt kiolvasztom a spenótot. Ha olyan ételt készítek, ahova amúgy is kell majd folyadék (pl. szószok tésztára), akkor nem, de ha pl. gnocchit főzök, akkor kiolvadás után enyhén kinyomom a levét.

Szőlőbefőtt

Két évvel ezelőtt tettem el először szőlőt befőttnek. Az íze borzalmas lett, mert kioldódott a szőlőből az íz (sima vízzel öntöttem fel és úgy főztem meg). Most ősszel azonban máshogy tettük el. Víz helyett mustban. Így remek íze lett a befőttnek. Idén még többet rakok el, mert átment a próbán.

Hozzávalók: 
- szőlő (nálam most fehér szőlő),
- must (ennek a szőlőnek a mustja).

Elkészítés: 

1. A szőlőt alaposan megmossuk. leszemezzük, még egyszer átmossuk (ne áztassuk).

2. A szőlőszemeket kisebb üvegekbe rakjuk, felöntjük a musttal, majd szorosan lezárjuk az üvegeket.

3. Egy nagyobb edénybe (amiben elfér egyszerre az összes befőtt) állítjuk az üvegeket, felöntjük vízzel. A víz az üvegeket ne fedje el, a kupakot ne érje már víz. Lassú tűzön melegítsük addig, míg az üvegekben buborékokat nem látunk felfele jönni. Ez után még kb. 10 percig főzzük, majd az edényt lefedve hagyjuk, így hűtjük ki a befőttet (ez a nedves dunszt).

Ribizli chutney

Sült húsokhoz, sajtokhoz jó kísérő lehet. Most készítettem először, még nem tudom, milyen íze lesz télen.

Hozzávalók: 
- ribizli,
- só,
- balzsamecet,
- őrölt fahéj,
- szerecsendió,
- semleges ízű méz vagy édesítő vagy cukor,
- őrölt kardamom,
- őrölt gyömbér,
- 1-2 nagy fej vöröshagyma,
- ha csípősre szeretnénk, akkor chili,
- de lehet még tenni bele őrölt borsot, koriandert, szegfűszeget, aprított fokhagymát.

Elkészítés: 

1. A hagymát felaprítjuk, a ribizlit leszemezzük, megmossuk.

2. Edénybe tesszük az összes hozzávalót, kivéve a mézet és sűrűre főzzük. A mézet a vége fele tenném bele. Kóstoljuk, ha jó fűszeres, mehet kicsi üvegekbe, majd 2 napra száraz dunsztba.

Meggylekvár és étcsokis meggylekvár

Rájöttem, hogy még nem írtam be a recepttárba, én hogyan készítem a meggylekvárt.

A ribizli kivételével semmilyen lekvárba nem teszek édesítőt vagy cukrot.

A meggyet kimagozom, majd egy edénybe teszem. Lassú tűzön főzöm. Időnként megkeverem. Először sok levet enged, de nem öntöm le róla, hanem jól elfőzöm. Nem kell teljesen elfőzni, de ne maradjon sok alatta. Ezután botmixerrel kicsit pürésítem. Nem teljesen, mert szeretem, ha maradnak benne kisebb-nagyobb darabok. (Újabban már nem is botmixerezem, hanem krumplitörővel töröm át a jó puhára főtt gyümölcsöt.) Ezután még addig főzöm, míg a kívánt állagot el nem éri. Üvegbe töltöm és mehet a száraz dunsztba.

Az étcsokis változat: amikor úgy látjuk, kész a lekvár, akkor lehúzzuk az edényt a tűzről, belekeverjük és beleolvasztjuk az étcsokit. Ezután üvegekbe töltés és száraz dunszt következik. Egy-másfél kg lekvárba egy tábla (10 dkg) csokit tettem.

Meggy chutney (rozmaringos) és fokhagymás sült csirke

Tavaly nyáron készült ez a chutney, de csak most, tavasszal bontottuk fel az első üveget. Fokhagymás sült csirkéhez ettük. Nagyon finom volt.

Sajnos nem emlékszem már, milyen recept alapján készült ez a chutney, ugyanis éppen akkor érte villámcsapás a házunkat, amikor meggyszezon volt. Egy-két hétig nem volt internet a házban, így a receptet anyuval diktáltattam le telefonon. A papírt persze nem tudom, hova tettem. Tavaly nyáron amúgy is káosz uralkodott nálunk az állandó villámlás, zivatar miatt, meg Panni is pici volt még, így nagyon nehézkesen ment a befőzés is (de azért mindent befőztem, ami tervben volt).

Talán Kaldeneker György receptje szerint jártam el a chutney készítése során. Idén újra elkészítem és majd pontosítok. Íme a recept:

Hozzávalók:
- 1,5 kg meggy,
- 20 dkg vöröshagyma (vagy lilahagyma),
- 1 csomag mazsola,
- 30 dkg cukor (biztos, hogy nem tettem bele ennyit),
- 2,5 dl málnaecet (talán borecetet használtam és biztos, hogy jóval kevesebbet),
- 1-2 szál friss rozmaring,
- 2 teáskanál őrölt gyömbér,
- só.

De láttam olyan receptet is, ahol tettek bele:

- 1 teáskanál őrölt fahéj,
- 2 teáskanál őrölt koriander,
- 2 evőkanál balzsamecet,
- 2-3 gerezd fokhagyma,
- szegfűszeg,
- szerecsendió
- ha csípősre szeretnénk, akkor chili, erős paprika.

A lényeg, hogy jó fűszeres legyen. Főzés közben kóstolni kell és ha túl savanyú, akkor édesítünk, ha nem elég fűszeres, akkor teszünk hozzá fűszert. Sült húsokhoz nagyon jól illik.

Elkészítés:

A nagyobb kockára vágott hagymát, a kimagozott meggyet a fűszerekkel, mazsolával, ecettel, cukorral feltesszük főni. Mikor jó sűrű már (45 perc), akkor forrón az előkészített (fertőtlenített) kis üvegekbe töltjük, majd száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.

A csirke receptje nagyon egyszerű:

Besózzuk, borsozzuk a csirkecombot és szárnyat (egy közepes tepsit jó szorosan telepakoltam). Kb egy fej fokhagymát lereszelünk és rákenjük a húsra. A másik fej fokhagymát gerezdekre szedjük, kissé megnyomkodjuk a gerezdeket és a hús köré szórjuk. Felöntjük az egészet egy kevés fehérborral, lefedjük és lassú tűzön (160 fok) megsütjük. A végén levesszük a fóliát és megpirítjuk a húsokat.