Rántani való patisszon télire, üvegben

Régen úgy tettem el a rántani való patisszont, hogy a szokásos módon bepaníroztam, megsütöttem, majd tálcára helyezve betettem a mélyhűtőbe. Mikor megfagytak, akkor zacskóztam őket. Télen csak kivettem a zacskóból és kiolvasztás nélkül forró zsiradékba dobtam, kicsit újra átsütöttem. Már évek óta nem teszek el így patisszont, mert egyre kevésbé szeretem a mélyhűtőben tartósított zöldségeket, gyümölcsöket. Nem ízlenek.

Mivel rengeteg patisszon terem nálunk, 2 éve kerestem és találtam egy receptet, ami szerint üvegben kell tartósítani a patisszont. A receptet ITT találtam.

Erre a célra érdemes nagyra nőtt, kemény héjú patisszont használni.

A zöldséget megpucoljuk, magját kiszedjük, ízlés szerinti méretűre vágjuk.

Egy 7 dl-es üveg aljára tegyünk egy kiskanálnyi (teáskanálnyi) 10 %-os ecetet (2 évvel ezelőtt, mikor először kipróbáltuk anyuval, mindketten kicsit ecetesnek találtuk a végeredményt, igaz, mindketten 20 %-os ecetet használtunk akkor. Most próbáltunk mindketten odafigyelni, hogy tényleg keveset használjunk, de elegendő ecet kerüljön bele, hiszen muszáj savasítani a fertőzés elkerülése érdekében). Beletesszük a felszeletelt patisszont. Felöntjük felforralt, majd visszahűtött vízzel. Van, aki sózza, én nem sóztam, mert a receptíró sem szokta.

Kidunsztoljuk. Automatában 100 fokon 45 percig. Hagyományos módon, fazékban: felforraljuk a vizet, majd teljes forrástól számított 45 percig főzzük. Ha letelik az idő, kivesszük a vízből, mert megpuhul. (Én nem mindegyik adagnál vettem ki, volt, amit benne hagytam a dunsztban másnapig.)

Kovászos spárga

Tavaly elmaradt, de idén sikerült! Spárgát kovászoltam. Szerencsés vagyok, mert terem a kertemben, így igazán frissen, szedés után rögtön el is tudtam tenni üvegbe a spárgasípokat.

Több receptet átnéztem, majd ez lett belőle. Aki szereti a spárgát, feltétlenül próbálja ki a kovászolt spárgát is.

Hozzávalók: 
- frissen szedett spárga (nálam zöld),
- ahány liter víz, annyi evőkanál só,
- 10 szem feketebors,
- 2-3 gerezd fokhagyma,
- egy kevés petrezselyemzöld, de lehet helyette kapor is (én most petrezselyemmel próbáltam ki),
- kenyér (a legjobb, ha igazi kovászos kenyér).

Elkészítés: 

1. A spárgát megtisztítjuk, alsó, fás részét letörjük. Ha kell, meghámozzuk.

2. A kovászos uborka készítéséhez hasonlóan a vizet először felforraltam, majd visszahűtöttem, közben a sót is elkevertem benne.

3. A spárgát és a fűszereket hosszúkás üvegbe rendezzük. Nekem nem volt időm lemenni a pincébe üvegért, így normál befőttes üvegbe tettem (a spárgasípokat ezért félbe kellett vágnom, hogy beleférjenek).

4. Felöntjük a sós lével és a tetejére tesszük a kenyeret.

5. Letakarjuk az üveget egy tálkával és meleg helyre tesszük (ne a tűző napra). Ugyanúgy érleljük, ahogy az uborkát szokás kovászolni.

6. Mikor kész, azaz savanykás a lé, átjárta a zöldséget is az íz, de még roppanós a spárga, akkor kiszedjük a kenyeret és hűtőbe tesszük fogyasztásig az üveget.

Aszalt birsalma

Egy kis létszámú Facebookos csoport kedves tagjától kaptam ezt a receptet. Nem gondoltam, hogy birsalmát is lehet és fogok is aszalni. Éppen szerencsém volt, mert néhány napig szépen sütött a nap és megszáradtak az almakarikák a napkollektoros aszalóban. Az eredeti receptet átalakítottam, de ide leírom azt is, hátha valaki éppen úgy szeretné kipróbálni. Köszönöm a receptet, Judit. :)

Hozzávalók: 
- cukor: az eredeti recept szerint 1 liter vízhez 1 kg cukor kell. Én ezt lecsökkentettem 30 dkg cukorra, mert nem ehetek és nem is bírom az édes ízeket,
- birsalma.

Elkészítés: 

1. A birsalmát megmossuk, ha van még rajta, akkor a bolyhos részeket ledörgöljük róla. Daraboljuk, vékonyra vágjuk.

2. A cukrot összekeverjük a vízzel, felforraljuk. A birsalamaszeleteket ebbe a forró cukros vízbe tesszük és eredeti recept szerint fél percig, én 1-1,5 percig tartottam ebben a vízben az almát. Leszűrjük, lecsepegtetjük.

3. Ezután mehet az aszalóba (nálam napkollektoros aszalóba, lásd a másik oldalunkon, ITT).

4. A cukros vizet, amiben a birsalmát főztük, ne dobjuk ki, mert nagyon finom. Mi hígítva isszuk majd télen, mert nekünk túl édes magában.

Kiegészítés: 
Az eredeti recept szerint leforrázzuk a birsalmát vagy felforraljuk a vizet és abban hagyjuk kicsit állni az almákat. Ezután kell szeletelni és főzni cukorszirupban fél percig.

Birsalmasajt/birsalmabőr/"gumicukor" birsalmából

Még mindig birsalma. Rengeteget leszedtünk és még mennyi van a fákon! Tettem el többféle lekvárt, aszaltam is, ettük tortában, süteményben, párolt káposztával, szószként vagy csak úgy, megsütve.

Évekkel ezelőtt nagyon népszerű volt az úgynevezett "gyümölcsbőr", ami nem jelentett mást, mint a gyümölcs pépesítését, majd tepsin való vékony szétterítését és valamilyen módon való megszárítását. Akkoriban nem próbálkoztam ilyesmivel, azt gondoltam, túl macerás. Most, hogy ennyi birsalmánk van, kutakodni kezdtem az interneten, mit is készíthetnék még ebből a gyümölcsből, amit ráadásul a gyerekeim is megesznek (és az is fontos szempont számomra, hogy legyen azért valamennyire egészséges, ne legyen tele cukorral sem). A birsalmasajtot nem szeretem, másrészt a sok cukor miatt nem is akarom elkészíteni. No, de rátaláltam egy receptre, ami azt ígérte, minimális cukor hozzáadásával egy finom, gumicukorszerű finomságot kapunk. Rögtön neki is láttam, hogy kipróbáljam, de eltértem a recepttől, majd jelzem hol és miben. A receptet itt találtam.

Hozzávalók:
- birsalma (vagy más gyümölcs, láttam már szilvásat, epreset, almásat),
- cukor (ez ízlés kérdése, én tényleg csak nagyon keveset, néhány laposan mért evőkanálnyit tettem egy hatalmas adag birshez, ha édes gyümölcsből készíteném, lehet, hogy nem is tennék bele cukrot).

Elkészítés: 

1. A birsalmát megmossuk, ha van rajta bolyhos rész, azt ledörgöljük. Nem kell meghámozni. Kis kockákra vágjuk (magházat, hibás részeket eltávolítjuk).

2. A következő lépésnél eltértem az eredeti recepttől. Ő edénybe tette a gyümölcsöt, felöntötte annyi vízzel, amennyi éppen ellepi és addig főzte, míg megpuhult az alma. Majd leszűrte. Az ő birsalmája így világosabb színű lett.

3. Én viszont sütőben sütöttem, cserépedényben, lefedve, saját levében, vizet nem is adtam hozzá. Így elkészítve nekem jobban ízlik a birsalma és még mintha édesebb is lenne (igaz, a színe sötétbarna lesz, nem világos sárga). Ha azonnal fogyasztom, még cukrot sem teszek hozzá, mert kellemesen édeskés-savanykás íze lesz így az almának.

4. Akárhogy is puhítottuk meg az almát, a következő lépés, hogy botmixerrel krémesre mixeljük, majd a cukorral összekeverve felforraljuk.

5. Ezután jön a szárítás. Mióta elkészítettem az első adagot ebből az édességből, sikerült elolvasnom más recepteket is. A lényeg, hogy sütőpapírt terítünk egy (vagy több tálcára vagy tepsire attól függően, mennyi az alapanyagunk és milyen módon fogjuk szárítani). A lényeg, hogy vékonyan kell elteríteni a masszát, olyan 2 mm vastagra.

6. Van, aki a levegőn szárítja, van, aki sütőben, van, aki aszalóban. Nekem nincs aszalóm, így maradt a sütő. A recept azt írja, hogy 180 fokos sütőben sütjük 10 percig, majd lekapcsoljuk a sütőt és hagyjuk fél napot bent állni a gyümölcsöt. Ezután ismét meleg sütőbe teszi 10 percre és ott hagyja hűlni, száradni. Ezután, elvileg, száradt már annyit, hogy könnyen lejön a massza és egy új sütőpapírra lehet áthelyezni úgy, hogy az az oldala, ami eddig alul volt, most felülre kerüljön. Ismét be kell tenni a sütőbe 180 fokra, 10 percre.

7. Én a fentiek szerint készítettem, de nekem ennyi idő nem volt elég, hogy teljesen megszáradjon a gyümölcslap. Több napot és több sütőben töltött időt igényelt.

8. Közben aztán olvastam, hogy mások 50-80 fokos sütőbe tolják és ott szárítják órákon át (az ajtót néha kinyitva, hogy a gőz távozzon). Aztán tegnap a Gasztroangyalban éppen készítettek egy hasonló szárított gyümölcslapot, amit nem a sütőben, hanem levegőn, egy héten át szárítottak (mondjuk, abban a cukor is több volt).

9. Ha megszáradt a gyümölcslap, tetszőleges méretre, formára lehet vágni és fogyasztani. Olvastam valahol, hogy üvegbe zárva sokáig eláll. Erről még nem tudok nyilatkozni, de kipróbálom egy tesztadaggal. Frissítés: 1 év múlva is tökéletes, tényleg eláll, ha megfelelően ki van szárítva.

Megjegyzés: habár a recept azt ígérte, olyan mint a gumicukor, azért nem teljesen így van, mert annál kicsit keményebb és nem olyan ruganyos. Legalábbis az enyém nem olyan (valószínűleg jobban kiszárítottam, mint kellett volna). A gyerekek viszont így is szerették.

Gyümölcslé télire

Sokan készítenek gyümölcslevet télire (legalábbis az internetet olvasva nekem úgy tűnik), de nekem még újdonság. Soha nem tettem el korábban és most is csak a gyerekeim miatt próbáltam ki. Idén rengeteg nyári alma lett, nagy részét megettük illetve rengeteget aszaltam, de mivel még mindig maradt, ezért most tettem egy próbát és gyümölcslevet is főztem be.

Az almához tettem sárgarépát, de, ha lett volna érett, akkor őszibarack is ment volna hozzá. Végül 7,5 liter lé lett. Tervezek még őszibarackosat és körtéset is készíteni. Mustot már évek óta teszek el, de az már tényleg olyan édes (nekem), hogy én csak szörpként tudom meginni.

Hozzávalók: 
- alma, én nem hámoztam,
- sárgarépa,
- esetleg őszibarack (ezt hámoznám), körte de bármilyen más gyümölccsel próbálkozhatunk pl. sárgabarack, szilva, körte, eper stb.

A hozzávalók arányát úgy alakítjuk, ahogy nekünk tetszik, illetve, amennyi hozzávalóból gazdálkodhatunk. Bármilyen gyümölcsből elkészíthetjük.

Elkészítés: 

1. A sárgarépát megtisztítjuk, majd durvára reszeljük vagy kisebb darabokra vágjuk. Kevés vízzel feltesszük főni (fedő alatt, lassú lángon). Mikor már majdnem puha, mehet hozzá a többi gyümölcs is. Teszünk még hozzá vizet. Itt már nem tettem fedőt.

2. Addig főzzük, míg minden megpuhul. Ezután botmixerrel nagyon pépesre aprítjuk és felöntjük annyi vízzel, amennyi az ízlésünknek megfelelő. Én most sűrűbbre hagytam inkább, majd télen hígítjuk, ha kell. Cukrot nem tettem bele, mert nekünk elég édes a gyümölcs. Főzzük még 10 percig, kiforraljuk és alaposan fertőtlenített üvegekbe töltjük, majd száraz dunsztban hagyjuk 1-2 napot, míg kihűl. Tartósítószert nem teszek semmibe, az interneten található receptek sem írták elő ehhez a gyümölcsléhez, de, ha valaki nem bízik magában, inkább tegyen bele.

Ónabóna (mirabolán) lekvár

Ónabóna (más néven mirabolán, potyóka, fosóka szilva) lekvárt főztem be. Idén nem termett olyan sok gyümölcs a kertben, amennyi a korábbi években, ezért minden lehetőséget kihasználok, hogy befőzzem, ami csak az utamba kerül. Ónabónát eddig még soha nem tettem el télire, ez az első próbálkozásom. Van egy ónabóna fa a kertünkben, amit már évek óta ki akarunk vágni (nem is tudom, miért). Odáig el is jutottunk, hogy az ágait levágjuk, de aztán a fatörzs kiszedése mindig elmaradt. A fa (szerencsére) élni akart, így az ágait folyton újranövesztette. A fa él, virul, igaz, a csonkítás miatt csúnyácska, de én most már nem engedem kivágni. 

Láttam már sárga, sötétlila és világoslila ónabónát. Nekünk az utóbbi terem a kertben, de a lekvárt most nem ebből (mert még nem érett), hanem a munkahelyünkön található fa terméséből főztem. Az a szilva sötétlila. 

A lekvár finom lett, sűrű lett, azonban aki a nagyon édes ízeket szereti, annak valószínűleg nem ízlene, mert eléggé savas, savanykás. Kevéske cukrot mi is tettünk bele, pedig mi egyébként nem szeretjük a túl édes ízeket, de ebbe nekünk is kívánkozott egy kis édesítés. Azt olvastam, ha a gyümölcs héja nem kerül a lekvárba, akkor édesebb lesz a lekvár. Én beletettem, mert gondoltam, az is sűrít majd. Legközelebb azért kipróbálom majd héj nélkül is, de így is finom és különleges ízű lett. 

Hozzávalók: 
- ónabóna,
- cukor, ízlés szerint.

Elkészítés: 

1. A szilvát megmossuk. Egy edénybe tesszük és lassú tűzön főzni kezdjük. Kb. 30 perc múlva szétfő, a magja így majd könnyen eltávolítható.

2. A szilvát szűrőbe tesszük és átpasszírozzuk egy kanál segítségével. Így a magját el tudjuk távolítani. Én a héját is beletettem a lekvárba. Ez úgy sikerült gyorsan, hogy egy sajtkészítéshez való szűrőben passzíroztam, aminek a lyukain átment a gyümölcshéj is.

3. Az átpasszírozott szilvát feltesszük főni. Lassú tűzön főzzük, míg a kívánt állagot elérjük. Kevés cukorral ízesítjük a végén.

4. Tiszta üvegekbe töltjük a kész lekvárt és száraz dunsztba tesszük.

Kovászolt egres

Egy internetes fórumon kérdezte valaki, ki ismeri a kovászolt egres receptjét. Senki nem ismerte, én sem. Még csak nem is hallottam róla. Mivel nagyon kísérletező hajlamú vagyok, gondoltam elkészítem a kovászos uborka és kovászos káposzta mintájára. Ma már a reggelihez ettem pár szemet, igaz, nem sült húshoz, csak házi kecskesajthoz. Készítek még, mert különleges, finom csemege.

Hozzávalók: 
- egres,
- ahány liter víz, annyi csapott evőkanál só,
- friss kapor,
- 2 gerezd fokhagyma, pucolva, egészben hagyva,
- a képen, amit a fórumtag kitett, babérlevél is látszódott, de én azt nem tettem bele,
- 1 szelet igazi kovászos kenyér.

Elkészítés: 

1. A vizet felforraljuk, majd elkeverjük benne a sót.

2. Egy üveg aljára tesszük a kaprot és a fokhagymát. Erre jön a megmosott egres. A két végét óvatosan ollóval le is vághatjuk. Én elkezdtem, de, mikor a felénél jártam, felébredt a kisfiam és sietnem kellett a konyhai műveletekkel.

3. Forrón öntöttem az egresre a sós vizet. Féltem, nem rontom-e el, hogy nem kihűtve öntöttem rá (úgy, ahogy az uborkára szoktam), de jó lett.

4. Tetejére megy a kenyér, majd egy kistányér az üvegre és kivisszük az udvarra, félárnyékos helyre. Pár nap alatt elkészül.

Zöld dió befőtt

2014-ben készítettem először zöld dióból befőttet, majd újra tettem el néhány üveggel 2015-ben is. Tavaly, 2016-ban elmaradt, de nem is volt baj, mert maradt annyi üveggel a korábbi évekből, mely elég nekünk a következő szezonig. Sűrűn nem fogyasztjuk, egy ideig nem is kívántam, de most, a sült kacsához nagyon finom volt. Lányom most evett belőle először és annyira ízlett neki, hogy ő ette meg az én részem is. Mivel ennyire ízlik neki, ezért jobbnak láttam lejegyezni a készítési módot.

Leginkább az Így főz anyátok nevű blog leírása alapján szoktam készíteni ezt a különlegességet. Sült húsokhoz, kacsához, libához, vadhúshoz, májhoz, sajttálak mellé, gyümölcstálakba, fagylaltokhoz, gyümölcskenyérbe, krémsajtos sütikbe ajánlják. Állítólag jelentős vastartalommal bír és vértisztító, fertőtlenítő hatású. A levét el lehet használni szörpnek vagy rácsorgatni pl. fagyira.

Zöld dióból a befőttön kívül lehet készíteni lekvárt, ecetes savanyúságot és likőrt is. Én eddig csak a befőttet próbáltam ki.

A zöld dió gyűjtése:
Június elejétől lehet figyelgetni a diót (kb. Medárd napjától) és legkésőbb június 20-ig kell leszedni (azt is mondják, hogy László napig). Legjobb, ha próbát végzünk. Az a jó, ha minél nagyobb a dió, de még nem csontos. Ha egy kötőtűt (vagy horgolótűt, hústűt) beleszúrunk egy-két dióba és átmegy rajta a tű, akkor jó, szedhető.

A zöld dió előkészítése:
Tehát, mikor éppen megfelelő a zöld dió, akkor szedjük, megmossuk, végül jól megszurkáljuk. Vigyázat! A dióból kifolyó lé nagyon fog (spriccel is), ezért vigyázzunk bútorra, függönyre, ruhánkra és a kezünkre is. Nekem az vált be, hogy egy vízzel teli edényben, a víz alatt szurkálom a diószemeket. Időnként cseréljük a vizet. Minden diót többször, minden irányból szurkáljunk át. Van, aki levágja a diószemek két végét, én nem szoktam.

A zöld dió áztatása:
A fentiek szerint előkészített zöld diókat áztatni kell 10-15 napig (az ideje függ a mennyiségtől, hőmérséklettől). Addig áztatjuk, míg a diószemek feketék nem lesznek (mindegyik) és a leve már nem keserű. Minden reggel és este cserélni kell a vizet (ez nagyon fontos!). Én elmosom az üveget (egy nagy, kb. 5-7 literes üveget használok erre a célra, amiben a kovászos uborka is készül), amiben ázik a dió, átmosom egy másik edényben a diókat is és csak ezután teszem vissza a diót a nagy üvegbe, majd felöntöm friss vízzel. Letakarom. A spájzban szoktam tárolni az áztatás ideje alatt.

Zöld dió szirupban
Az utolsó áztatás után jól átöblítjük a megfeketedett zöld diót. Lábasba tesszük, felöntjük vízzel. Ahány liter vízzel öntöttük fel, annyi evőkanál 10 %-os ecetet keverjünk hozzá. 10-15 percig főzzük ebben az ecetes vízben a diót. Most fog igazán befeketedni minden egyes szem. Ha kész, leszűrjük, esetleg le is öblíthetjük. Lemérjük a kifőzött diót és kiszámoljuk, mennyi cukor szükséges.

Tehát:
- 1 kg dió,
- kb. 5 dl víz (nekem legutóbb ez kevésnek bizonyult, legközelebb többet, mondjuk úgy 7 dl-t számítok),
- 80-100 dkg cukor (ízlés szerint, de vigyázat, ha túl kevés cukrot használunk, nem lesz olyan ízletes a zöld dió, tapasztalat, úgyhogy inkább legyen több a cukor, úgysem eszünk minden nap zöld diót, néha belefér a cukros étel is az étrendbe),
- fűszerek (fahéj, szegfűszeg, narancshéj, citromhéj, vanília--->nálam csak fahéj, szegfűszeg kerül bele).

A vizet beleöntjük egy lábasba. Dobunk bele néhány szem szegfűszeget. Ne sokat, mert túl intenzív lesz tőle az íze. Teszünk hozzá még egy-két darabka fahéjat. Szoktak tenni bele citromhéjat, narancshéjat és vaníliát, de én ezeket nem, csak szegfűszeget és fahéjat. Hozzáadjuk a cukrot.

Feltesszük főni és közben a diót is hozzáadjuk. Gyöngyözve főzzük addig, míg a dió megpuhul (egy késsel ellenőrizhetjük). Kb. 20 perc, de inkább ellenőrizzük le. Ekkor elzárjuk a tüzet, fedővel letakarjuk a diót, hűvös helyre tesszük és másnapig állni hagyjuk, hogy jól átjárja a fűszeres szirup a diót.

Következő nap ugyanígy, lassú tűzön főzzük kb. 10 percig. Lefedjük és visszavisszük a hűvös spájzba.

Harmadik nap megint főzzük kb. 10-20 percig. Legyen jó forró a dió és a szirup is.

Alaposan fertőtlenített befőttes üvegekbe töltjük a diót. Én 3-3,5 dl-es üvegekben szeretem eltenni, mert így felbontáskor biztosan el is fogy egy adag. Az időközben esetleg meghűlt szirupot felforraljuk és gyorsan felöntjük vele a dióval telepakolt üvegeket. Lezárjuk és mehetnek a száraz dunsztba (vastag kabátok, plédek közé takarva) néhány napra, majd a kamrapolcra.

Cukrozott narancshéj 2. (gyorsított változat)

Van már egy cukrozott (kandírozott) narancshéj recept a blogon itt, de idén később jött a narancsszállítmány (kezeletlen héjú!) és én is megcsúsztam időben a gyerekek és a magam betegsége miatt. Kipróbáltam hát Stahl Judit receptjét, ami sokkal gyorsabb, mint a korábbi készítési mód. Annyit változtattam rajta, hogy a végén én nem szórtam meg újabb adag cukorral a héjakat és egyébként is kevesebb cukrot adtam a héjhoz a főzés során. Nekünk így pont jó, nem szeretjük a túlzott cukros ízeket. A gyors változattal is ugyanolyan finom lesz a narancshéj.

Hozzávalók nálam:
- 20 dkg megtisztított, fehér részektől megszabadított narancshéj,
- 20 dkg cukor (vagy több, ha tényleg jó édesen szeretnénk és további 20 dkg, ha még cukorba is szeretnénk forgatni a főzés után. Én ezeket kihagytam inkább.)

Elkészítés:

1. A narancsokat meghámoztam (néhány nap alatt gyűjtögettem össze ennyi héjat), majd egy nagyon éles késsel könnyedén levágtam a narancs felső, sárga részét és ügyeltem, hogy a fehér, keserű rész ne kerüljön rá.

2. Egy nagy edénybe tettem a héjat. Felöntöttem bőven vízzel. Felforraltam és még 1-2 percig hagytam főni. Leszűrtem és újra felöntöttem hideg vízzel, újra forraltam. Összesen négyszer kell ezt elvégezni. Én utána még önszorgalomból kétszer átöblítettem hideg vízzel.

3. Ezután elmostam az edényt, majd visszaöntöttem a héjakat, felöntöttem annyi vízzel, amennyi éppen ellepi, kevertem hozzá 20 dkg kristálycukrot. Nagyon alacsony lángon főztem addig, míg a héj szinte áttetsző, üveges lett (néha megkevertem). Én szeretem elfőzni a levét, így nem kellett semmit leszűrnöm (Stahl Judit 1 óra főzést javasolt, majd leszűrte, nekem viszont nagy mennyiségű héjam volt, így tovább főztem és elfőztem a levét teljesen).

4. Sütőpapírral bélelt tálcára terítjük és 1-2 nap alatt megszárítjuk. Az eredeti recept szerint itt még meg kellett volna hempergetni kristálycukorban a héjakat (egyesével), de én ettől eltekintettem, mert mi nem eszünk annyi cukrot.

Két éve kipróbáltam xukorral is, de azzal nem lett finom, így maradunk a hagyományos elkészítési módnál.

Törkölyben eltett paprika

Valamikor 2015 elején a Gasztroangyal című műsorban Györkönyt és környékét mutatták be. Ott láttam egy savanyúságot, amit számomra addig nem ismert módon, törkölyben tettek el. El is kértem Borbás Marcsitól a receptet és tavaly (2015-ben) kipróbáltam, amint megérett a paprika és kaptam törkölyt is. Decemberben bontottuk fel a hordót és meglepődve tapasztaltuk, tényleg finom lett a savanyúság. Idén újra elkészítettem. Ebben az évben nem csak sárga és zöld paprika került bele, hanem piros is. Idén valahogy túl gyorsan értek a paprikáink és mire megkaptam a törkölyt, nagyon sok bepirosodott. December 7-én bontottuk fel a hordót, mert szerettünk volna ajándékozni belőle. Idén még finomabb, még törkölyösebb ízű lett a savanyúság, azonban a piros színű paprikák némelyike megpuhult. A tapasztalat tehát számunkra most az, hogy jövőre inkább  csak zöld és sárga paprikát teszünk a hordóba. Kicsit kevesebb ecetet, sót és cukrot tettem bele, mint azt az eredeti recept írja. Zárójelben jelzem, én milyen arányokkal dolgoztam, de ez ízlés kérdése.

Próbáltam az interneten utánaolvasni ennek az eltevési módnak, de nem sok információ áll rendelkezésre. Azt olvastam, hogy régen ecetet sem tettek bele, de több recept meg írja az ecetes felöntőlevet. Mivel nagyon száraz a törköly, amit kapunk, ezért biztosabbnak láttam, ha teszek bele felöntőlevet, viszont kicsit kevesebb ecettel, sóval és cukorral keverem ki.

Hozzávalók: 
- pepperoni (esetleg kosszarvú) paprika (nekünk zölden/sárgán vált be, lásd fent) vagy más, nem lédús paprika, mosva, a szárát ne szedjük le!,
- törköly,
- 10 liter víz, ha sokat teszünk el, akkor arányosan emeljük a víz, az ecet, cukor és só mennyiségét,
- 1 kg adalékmentes, nem jódozott só (nálam 68 dkg, ennyi sikerült, ezért nem kerek a szám :) ),
- 1 liter 20 %-os ecet (nálam 8 dl),
- 1 kg cukor (nálam 80 dkg).

Elkészítés: 

1. Amikor kijön a présből a törköly, tegyük zsákba, akasszuk ki a napra és várjuk meg, míg elkezd erjedni. Így szólt az eredeti recept. Mi mindkét évben zsák helyett étkezési célra szánt műanyag hordóba tettük a törkölyt.

2. Mikor már elkezd erjedni a törköly, akkor kezdhetjük az eltevést. Egy étkezési célra szánt hordó aljába törkölyt szórunk. Erre jön egy réteg paprika, majd megöntözzük a felöntőlével, amihez a vizet összekeverjük a sóval, cukorral, ecettel. Ezután ismét törköly jön, majd egy sor paprika és felöntőlé. Addig folytatjuk a rétegezést, míg az összes paprika elfogy.

3. A tetejére törköly kerüljön. Annyi lé legyen végül a hordóban, hogy a törköly tetejére helyezett nehezék a lé alá nyomja a paprikát. Mi a pincében tároltuk a törkölyös-paprikás hordót. Kb. 2-3 hónapig érleljük, utána fogyasztható.

4. Mivel mi nem tettünk el túl sok paprikát, ezért, mikor úgy éreztük, elkészült a savanyúság, 7 dl-es befőttes üvegekbe szedtük, levét leszűrtük és felöntöttük vele a paprikát Így tettük a hűtőbe illetve a pincébe. Nálunk készült csípős és csemege paprikából is savanyúság. Egyikből sem túl sok, ezért egy hordóba tettük mindkettőt. Alulra a csípőset, felülre a csemegét. Nem lett csípős a csemege.

Kovászolt, káposztával töltött almapaprika

Ha lehet kovászolni káposztát és uborkát (meg zöldbabot, céklát és más zöldséget), akkor miért ne lehetne kovászolni káposztával töltött almapaprikát. Kipróbáltam, majd néhány nap múlva izgatottan szedtem ki az üvegből az elkészült savanyúságot. Sejtettem, hogy nem lesz rossz, de hogy ennyire finom lesz, azt nem gondoltam volna. Végre nem kell ecetes lével készítenem gyerekkorom kedvenc savanyúságát sem. A felét megpróbálom télire eltenni. Néhány hónap múlva majd beszámolok a tapasztalataimról. Korábban már írtam, hogy két éve nem készítek hordós savanyúságot és más, ecettel eltett zöldséget, mert nem szeretem az ecet erős ízét. Számomra sokkal kellemesebb a kovászolás során kialakult enyhébb savanykás íz.

Hozzávalók:
- káposzta, vékony szálakra gyalulva,
- almapaprika, magház kiemelve,
- néhány szem egész bors,
- néhány gerezd fokhagyma, pucolva,
- só a káposzta elősózásához,
- só a felöntőléhez (ahány liter víz, annyi evőkanál só),
- 1-2 szelet kenyér (jó, ha igazi kovászos kenyeret használunk),
- néhány gyöngyhagyma (csak azért tettem bele, mert éppen volt).

Elkészítés:

1. A vizet a sóval felforraljuk, majd visszahűtjük.

2. A káposztát besózzuk, 30 percet állni hagyjuk, majd kinyomkodjuk a levét.

3. A paprikát megtöltjük a káposztával, utána egy nagy befőttesüvegbe tesszük. Dobunk mellé fokhagymát, egész borsot. Felöntjük az alaplével és a tetejére tesszük a kenyérszeletet.

4. Az üveg tetejére kistányért helyezünk, és meleg helyen néhány napig érleljük. Ha elkészült, levét leszűrjük és egy tiszta edénybe öntjük. Beletesszük a paprikákat és hűtőben tároljuk.

5. Én a felét eltettem télire kísérletképp. Meglátjuk, sikerül-e. A levét leszűrtem, felforraltam. Sterilizált befőttesüvegekbe tettem a paprikákat, felöntöttem a felforralt lével, lezártam az üvegeket és száraz dunsztba tettem.

Rózsalekvár

Nem vagyok híve semmilyen cukros ételnek, de most kivételt tettem, mert a kíváncsiság előrébb való volt azon a reggelen. Mondjuk, ha legközelebb készítem, akkor biztosan még kevesebb cukrot teszek bele, mert így nekem rettenetesen édes. A színe gyönyörű lett. Nem főztem sokáig, ahogy a recept is javasolja, ezért nem barnult meg. A képek nem is tudják igazán visszaadni, milyen szép rózsaszín. Az állaga kissé sűrűre sikeredett, ezen is javítani kell legközelebb. Nem is lekvár, inkább dzsem lett belőle. A receptet Palócprovance-nál találtam. Még nem tudom, mire fogom használni, azt sem, készítek-e máskor is ilyet. Ez egy kísérlet volt, de gondoltam, leírom a tapasztalataimat, hátha más is elkészítené.

Hozzávalók (kb. 3,5 dl lesz belőle):
- 6 dkg vegyszermentes, konyhakész rózsaszirom,
- kb. 8-10 dkg cukor (eredetileg 30 dkg, én 15 dkg-ot tettem bele, de így is nagyon édes),
- fél citrom leve,
- 3 dl víz (én kb. 2 dl-t tettem bele, így kihűlés után igen sűrű lett),
- 1 kiskanál pektin (eredetileg 2 púpos teáskanállal tettem bele, ami utólag nézve soknak bizonyult, mert dzsem lett a lekvárból, Kaldeneker pektint használtam),
- 1 evőkanál rózsavíz (nem tettem bele, mert nekem olyan nincs itthon).

Elkészítés:

1. Szedjük ki a rózsaszirmok alsó, fehér részét, mert az kesernyés ízt adhat a lekvárnak. Ezután pépesítsük a szirmokat a cukorral (robotgép, turmix, botmixer). Ez a rózsacukor állítólag megszárítva hosszabb ideig eltartható és felhasználható más célokra is.

2. A vizet felforraljuk, beletesszük a rózsacukrot, citromlevet, a pektint és 10-15 percig főzzük. A legvégén hozzáöntjük a rózsavizet, ha van.

3. Még forrón üvegekbe töltjük. Száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.

Sárgabarack chutney

Rengeteg eső esett az elmúlt két napban, ami nagyon jól jött némelyik zöldségünknek, de annál rosszabbul a sárgabaracknak. Én úgy szeretem befőzni a gyümölcsöket, ha jó érett, így cukor nélkül is finom, édes íze lesz a lekvárnak. Most viszont félig éretten megrepedtek a rengeteg csapadéktól a barackok. Egy részéből chutney-t készítettem, az érettebbekből lekvárt főztem be. A fa még mindig tele van, úgyhogy egyelőre nem tudom, mi lesz a többi gyümölcs sorsa. Mindenesetre egy jó adag chutney már a száraz dunsztban pihen, így fel tudtam használni a kevésbé érett darabokat is.

Hozzávalók:
- kb. 5 kg sárgabarack, maggal mérve (nem baj, ha nem túl érettek),
- fahéj,
- őrölt gyömbér vagy friss gyömbér reszelve,
- őrölt chili,
- pár szem szegfűszeg,
- pár löttyintésnyi fehér borecet (én nem szeretem, ha túl ecetes),
- 2 nagy fej vöröshagyma, aprítva,
- 3-4 gerezd fokhagyma, aprítva,
- egy evőkanál zsiradék,
- 4 darab alma, kisebb kockákra vágva
- pár kiskanál barnacukor,
- só,
- bors.

Elkészítés:

1. A barackot megmossuk, kimagozzuk. Én nem daraboltam, mert gondoltam, úgyis szétfő majd (és így is lett).

2. A zsiradékon megpároljuk a vöröshagymát, majd hozzáadjuk a fokhagymát. Keverünk rajta párat és beleöntjük a barackot. Fűszerezzük ízlés szerint. Beleöntjük az ecetet és ízesítjük cukorral. Lassú tűzön, időnként kevergetve főzzük kb. 2 órán át.

3. Mikor már jó sűrű, akkor fertőtlenített (jó, ha kicsi, 1-2 dl-es) üvegekbe töltjük és száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.

Tárkony télire

Habár egy-két éve tárkony is nő a fűszerkertünkben, még soha nem tettem el télire. Idén erre is sor került. Leírom, hogyan készítettem, aztán majd télen beszámolok róla, sikerült-e.

A szárát levágtam úgy, hogy kb. 10 cm maradjon a földfelszín felett. A leveleket leszedegettem, majd megmostam.

Jól kimosott üvegbe rétegeztem sóval, végül leöntöttem borecettel. Lezártam már mehet is a spjázba.

Zöldbabkrém (kenyérre)

Minden évben újítok befőzés terén. Évről-évre kitalálok valami újdonságot, amit korábban még nem főztem be. Szeretek kísérletezni. Idén az egyik újdonság a zöldségkrémek tartósítása lesz, úgy érzem. Egyik nap paradicsomos zöldbabot főztem, mert szedtem egy jó adagot a kertben. Hirtelen jött az ötlet, mi lenne, ha zöldségkrémet is készítenék belőle. Rákerestem a neten, vannak-e fenn receptek. Nem találtam, viszont egy bio zöldbabkrém terméket találtam az egyik webáruházban. Szerencsére az összetevők listáját feltüntették, így azt felhasználva megalkottam ezt. Mikor másnap megkóstoltam reggelire, nagyon meglepődtem, ugyanis igen finom! Kipróbáltam friss, kovászos házi kenyérre kenve (ez látható a képen) és pár nap múlva melegszendvics krémnek is. Úgy is jól szerepelt. Eldöntöttem, teszek el pár kisebb üveggel.

Hozzávalók: 
- zöldbab, pucolva, darabolva,
- sűrű házi paradicsomlé vagy friss paradicsom, lehéjazva,
- 1 fej vöröshagyma, apróra vágva,
- egy darab TV paprika vagy bármilyen paprika,
- fűszerpaprika,
- fokhagyma, apróra vágva,
- oregánó,
- bazsalikom,
- majoranna,
- só,
- bors,
- egy evőkanál zsír/olaj, ki mit használ.

Elkészítés: 

1. A vöröshagymát megpároljuk a zsiradékon, majd hozzákeverjük a fokhagymát és a pirospaprikát. Gyorsan elkeverjük és mehet bele a zöldbab és a paradicsom(lé). Fűszerezzük. Fedő alatt lassú tűzön puhára főzzük. Ha szükséges, pótoljuk a folyadékot vízzel.

2. Mikor megfőtt, botmixerrel pürésítjük. Ha télire tesszük el, akkor kiforraljuk és sterilizált üvegekbe töltjük, a fedőt jól rácsavarjuk és száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.

Fenyőrügy szirup

Még soha nem próbáltam. azt sem tudtam eddig, hogy pontosan mikor van itt az ideje a fenyőrügy szirup eltevésének. Aztán május elején, egy délelőtt gondoltam egy nagyot és utánaolvastam. Gyorsan ki is mentem a kertbe és szedtem egy adag fenyőrügyet.

Bármilyen fenyő alkalmas ehhez a sziruphoz. Fontos azonban megjegyezni, hogy a tiszafa rügyét soha ne szedjük, mert az mérgező!

Frissen töltve

Néhány naposan

Én úgy készítettem, hogy a fenyőrügyet rétegezve raktam le a cukorral egy üvegben, azaz egy sor fenyőrügy, egy sor cukor. Lefedve állni hagytam kb. másfél hétig. Néhány nap múlva az üvegbe pakolt fenyőrügy a felére esik össze. Mikor már a cukor leült az aljára és a rügy is megbarnult, akkor edénybe tettem, egyet forraltam rajta, szűrő segítségével tiszta üvegekbe töltöttem. Vastag kabátokba bugyoláltam és így, száraz dunsztban hagytam kihűlni. A fenyőrügyet se dobjuk ki. Sütőpapírra sorakoztatva, majd megszárítva, végül becsomagolva eltehetjük és teát főzhetünk belőle később.

Ezt a szirupot köhögésre, köptetőnek használják a népi gyógyászatban.

Frissítés egy év múlva, 2017 májusában: télen nagyon jól elállt a szirup, a gyerekek szerették (még szép). Mikor köhögtek, akkor adtam nekik naponta egyszer-kétszer.

Idén megpróbálkozom úgy is eltenni, hogy nem forralok a szirupon (bízva abban, hogy így több vitamin megmarad benne). Nem az egész adaggal kísérlem ezt meg, csak egy részével. Többen ugyanis úgy teszik el, hogy miután a rügy megbarnult és a cukor megolvadt, egyszerűen csak leszűrik, üvegbe töltik és mehet a helyére (hűtőbe vagy hűvös kamrába). Jövőre majd beszámolok, hogy működött-e nekem ez a módszer. Egy másik megoldás lehet a kigőzölés (azaz egy edénybe víz, bele a leszűrt sziruppal töltött üvegek lezárva, lassú tűzön addig főzni, míg a szirup is gyöngyözni kezd, végül ebben a vízben hagyjuk kihűlni az üvegeket).

Ha nem olvad meg a cukor, de a rügyek már megbarnultak, akkor esetleg enyhe melegítéssel el lehet olvasztani a cukrot. Javasolják azt is, hogy, ha még így sem működik, akkor fél dl vizet öntsünk hozzá.

Spenót télire

Minden évben teszek el jó sok spenótot. Ősszel vetjük el a magokat, tavasz elején pedig már ehetünk friss bébispenótot zöld turmixban vagy salátának. Áprilisban aztán készül néhány spenótos főétel, majd a maradék spenótlevelet elteszem télire.

A spenótleveleket leszedem, alaposan megmosom. Vizet forralok és egy-két percre beleteszem a spenótot. Nem kell megfőzni, éppen csak essen össze kicsit. Ezután szűrővel kiszedem, lecsepegtetem, hűlni hagyom, majd késsel nagyon finomra, apróra vágom. Zacskóba adagolom és mélyhűtőbe teszem. Újabban már rakok el egész spenótleveleket is. Ebben az esetben is forró vízben főzöm egy-két percig a leveleket, de kiszedés után nem darabolom össze, hanem mikor kihűlt, akkor már zacskózom is és teszem a mélyhűtőbe.

Télen felhasználás előtt kiolvasztom a spenótot. Ha olyan ételt készítek, ahova amúgy is kell majd folyadék (pl. szószok tésztára), akkor nem, de ha pl. gnocchit főzök, akkor kiolvadás után enyhén kinyomom a levét.

Ecetes-fokhagymás szilva télire

Két éve főztem be sok-sok üveg ecetes-fokhagymás szilvát. Nagyon finom lett, sült húsokhoz kitűnő. Tavaly nem készült, mert nem volt olyan nagy a termés, másrészt maradt még előző évről. Most azonban tettem el nyolc üveggel.

Hozzávalók:

- besztercei szilva (érett, de még nem túl puha),
- ízlés szerint fokhagyma, de ez el is hagyható, van, hogy én sem teszek bele,
- néhány fahéjdarab,
- kevés szegfűszeg,
- 10 %-os ecet,
- cukor.

Arány: 1 liter vízhez 20 dkg cukor és 2 dl 10 %-os ecet szükséges. Régen így találtam a receptet, de én már nem teszek bele ennyi ecetet, hanem csak kb. 1,5 dl-t az 1 literhez, de ez ízlés dolga is. Láttam már, ahol 1 dl-t tesznek a liter vízhez, van, ahol 1,2-1,5 dl körül, van, aki 2 dl-t.

1. A szilvát kiválogatjuk, megmossuk, kimagozzuk.

2. Tiszta üvegekbe tesszük a szilvákat. Felöntjük hideg vízzel a gyümölccsel teli üvegeket. Megjegyezzük, mennyi vizet öntöttünk ki összesen.

3. A vizet egy edénybe töltjük, hozzáadjuk az ízesítőket a szükséges víznek megfelelő arányban, felforraljuk és forrón ismét a szilvákra öntjük. 10 percet állni hagyjuk, majd a vizet visszaöntjük az edénybe és újra felforraljuk azt.

4. Közben minden üvegbe dobunk egy kis fahéjdarabkát, pár szem szegfűszeget és ízlés szerint pucolt fokhagymát.

5. Amikor felforrt a víz, felöntjük vele az üvegeket, a tetőt mindegyikre jól rácsavarjuk és mehetnek is a száraz dunsztba egy-két napra.

Ha túl nagyok a szilvák, akkor nem kétszer, hanem háromszor öntöm fel az üvegeket. Fontos, hogy a szilváknak teljesen át kell melegedniük, így aki biztosra akar menni, inkább 3-szor is ismételje meg a forró leves felöntést.