Datolyás, zabos répagolyó

Ezt az egyszerű, sütés nélküli energiagolyót a hétvégén készítettem. 

Hozzávalók: 

- 8 db datolya magozva (nem aszalt datolyát használtam, hanem friss Mazafati datolyát),

- 6-8 dkg finom, apró szemű zabpehely, annyi, hogy ne legyen száraz és túl lágy sem a massza,

- egy jó nagy sárgarépa (nem mértem le sajnos), kisebb darabokra vágva,

- 8 dkg mandula,

- 3-4 kiskanál natúr, jó minőségű kakaópor,

- 1 alma, hámozva, finomra reszelve,

- kókuszreszelék a forgatáshoz. 

Elkészítés: 

1. A datolyát, a mandulát, a répát aprítógépben finomra daráltam, majd összegyúrtam a többi hozzávalóval. 

2. Kisebb golyókat formáztam a masszából, végül kókuszreszelékbe forgattam őket. 

Van már egy másik recept a blogon, ITT, mely hasonlít ehhez a kókuszgolyóhoz, de az egyszerűbb, mert csak alma, zab, kakaópor van benne. 

Boldogi nagyrózsa

 Férjem karácsonyra meglepett egy nagyrózsa formával, így most már én is süthetek ilyen gyönyörű fánkokat! A fánksütőhöz való recept sok helyen megtalálható az interneten. 

Hozzávalók: 

- fél liter tej,

- 5 tojás,

- 3 evőkanál cukor,

- 1 késhegynyi szódabikarbóna,

- körülbelül 40 dkg liszt szitálva (nem biztos, hogy ennyi kell, inkább a tészta állagát figyeljük),

- zsiradék a sütéshez,

- fahéjas vagy csak sima porcukor a tálaláshoz. 

Elkészítés: 

1. A tojásokat összekeverjük a cukorral (nem kell habosra, nem szabad sokáig kevergetni). Apránként hozzáadjuk a tejet és a lisztből annyit, hogy palacsintatészta sűrűségű tésztát kapjunk. Közben ne felejtsük a szódabikarbónát is a tésztába keverni. 

Ha sűrűbb tésztát készítünk, akkor a fánk puhább, ha hígabb tésztát, akkor ropogósabb lesz. Nekem ez utóbbi tetszik jobban. 

Ha véletlenül csomós lesz a tészta, szűrjük át!

2. Én mindent zsírban sütök, nem használok soha olajat, de sok recept azt javasolja, hogy aki olajban sütné a fánkot, tegyen az olaj mellé egy nagy kanál zsírt is. Állítólag így jobban, könnyebben lejön majd a formáról a tészta, mások szerint szebbre, pirosabbra sül majd a fánk. 

A lényeg, hogy forrósítsuk fel a zsiradékot és vele együtt a formát is. És jegyezzük meg, hogy a forma mindig legyen előforrósítva, minden egyes fánk sütése előtt. 

Ha túl forró lesz a zsiradék, megég a tészta, ha nem elég meleg, akkor meg magába szívja a zsírt. 

3. A felforrósított formát kiemeljük a zsírból, lerázzuk. Átemeljük a tésztába. Belemerítjük. Vigyázat! Ne teljesen, pár mm maradjon felül, amit nem ér tészta (különben nem tudjuk majd leszedni a fánkot a formáról). 

Kiemeljük a tésztából a formát, kicsit megrázzuk és gyorsan áthelyezzük a forró zsírba. Nem szabad az edény aljára nyomni a tésztát, úgy fogjuk, hogy ne érjen le az aljára. Amikor beletettük a zsírba a tésztát, kicsit mozgassuk a formát föl-le. Ahogy belekerült a tészta a forró zsírba, egyből látnunk kell, hogy a tészta teteje elválik  a formától, kinyílik a virág. 

Nagyon gyorsan megsül, figyeljük. Aranybarnára kell sütni. Ha kész, óvatosan megfordítjuk a formát, hogy a felesleges zsír ki tudjon folyni. Egy tál fölé helyezzük ezután a fánkot egy kis kalapács segítsgével leütjük a fánkot a formáról (nálam klopfolókalapács a fém rész nélkül). 

Porcukorral vagy fahéjas porcukorral kínáljuk. 

Nekem sokat segítettek ezek az anyagok: ITT egy cikk és EZ a videó. 

Sült édes tészta

Vrábel Krisztina Végtelen Spagetti című gyerekszakácskönyvében található a recept. Gyorsan elkészül és nagyon kiadós, rengeteg lesz belőle. 

Az őszi szünet egyik délutánján a gyerekek főzték a vacsorát. Brokkolis-borsós krémlevest borsópuffanccsal, pizzát (hajdinaliszt alappal) és ezt a sült édes tésztát. 

Hozzávalók: 

- 20 dkg liszt,

- 2 tojás,

- csipet só,

- 2-3 dkg porcukor,

- 1 narancs reszelt héja,

- porcukor és fahék a szóráshoz, 

- zsiradék a sütéshez. 

Elkészítés: 

1. Gyúrjunk tésztát a megadott hozzávalókból. Tegyük az összegyúrt tésztát a pultra, takarjuk le az edénnyel, amiben gyúrtuk és pihentessük 20-30 percet. 

2. Ezután a tésztát nyújtsuk ki vékonyra. Ehhez vagy használjunk tésztagépet (mi így tettünk, szélesmetélt vágófejet kell használni) vagy sodrófát. Egészen vékonyra kell nyújtani. 

3. Forró, bő zsiradékban kisütjük a tésztát. Egyszerre keveset tegyünk a zsiradékba, mert nagyra nő a tészta. Ahogy beledobjuk a tésztát a forró zsírba/olajba, először kifehéredik, majd kap egy kis színt. Ekkor már szedhetjük is ki egy lyukacsos spatulával. Tálaláskor fahéjas porcukorral szórjuk meg. Lekvárt is lehet mellé kínálni. Olyasmi, mint a forgácsfánk, csak más a formája. 

Zabos-magvas étcsokis szeletkék

Igyekszem egy héten csak egyszer készíteni süteményt, desszertet (és hétvégére időzíteni ezt). Most viszont, hiába, hogy még csak hétköznap van, gondoltam, ennyi belefér. 

Hozzávalók: 

- 5 dkg dió,

- 5 dkg mandula,

- 11 dkg finom, apró szemű zabpehely,

- 7-10 dkg mazsola,

- 1 kiskanál repceméz, de akár el is maradhatott volna,

- 3 kiskanál cukormentes kakaópor,

- pár kiskanál cukormentes, vegyes gyümölcsből készült lekvár,

- a tetejére kb. egy tábla 75 %-os étcsoki, olvasztva. 

Elkészítés: 

1. Először a magvakat tettem aprítógépbe, majd, mikor finomra őrölte, beletettem a mazsolát is. Ezt követte a zab. Végül elkevertem benne a mézet és a kakaóport is. 

2. Lekvárból annyit tettem hozzá, hogy egy nem száraz, de nem is túl lágy masszát kapjak. Próbáltam belekalkulálni, hogy a zab még biztos szív fel nedvességet a lekvárból. 

3. Sütőpapírral bélelt tepsibe nyomkodtam. Viszonylag vékonyra igazítottam. Hűtőbe tettem fél órára. 

4. Ezután gőz fölött megolvasztottam a csokit és gyorsan a süti tetejére simítottam. Ismét betettem a hűtőbe, majd, kb. 30 perc múlva szépen felszeleteltem. Kicsi kis négyzetekre vágtam. A csoki már megszilárdult a tetején, de nem tört. Nagyon könnyű volt vágni. 

Habár finom, sokat nem lehet enni belőle, hiszen tömény kis édesség. 

Francia hajdinapalacsinta, sósan (Galette de sarrasin)

Ez a finom és mutatós sós hajdinapalacsinta, a galette de sarrasin (kiejtve: gálett dö száráze'n) a gallok és bretonok régi, hagyományos étele, melyet eredetileg forró vaslapon sütnek (én palacsintasütőben készítem). A palacsintát reszelt sajttal, sonkaszelettel és tojással töltik.

Régen úgy tudtam, hogy a galette az egy édes sütemény, mely egy vajas tésztából áll, gyümölccsel van megtöltve, a széleit pedig körben fel kell hajtogatni és így megsütni. Mostanra megtanultam, hogy Észak-Bretagneban a sós hajdinapalacsintát hívják így.

Gluténmentes étel, így az arra érzékenyek is fogyaszthatják (csak arra kell figyelni, hogy garantáltan gluténmentes lisztet használjunk!).

A hajdinapalacsintát készítettem már tejjel, vízzel, tojással és tojás nélkül. Ezt a sós palacsintát, az általam megnézett eredeti francia videókban vízzel készítették, így én is így tettem. Itt írtam még erről a blogon.

Először is készítenünk kell néhány palacsintát hajdinalisztből, azaz 10 dkg hajdinaliszthez kb. 2,5 dl víz vagy tej szükséges, kis só és van, aki egy kiskanál cukrot is tesz hozzá, valamint 1 tojás is kell bele. Sütöttem már tojásmentesen is hajdinapalacsintát, de akkor lenmagliszt is szükséges a tésztához és kicsit nehézkesebbnek találtabb a sütését.

A tésztát jól kikeverjük, habosra, majd hagyjuk állni (letakarva) 1-2 órát (hűvös helyen).

Mikor letelt az idő, újra átkeverjük a tésztát, ha nagyon sűrű, hígítsuk egy kis vízzel.

Ezután egy kis zsiradékot öntünk/kenünk a palacsintasütőbe. A szokásos módon megsütjük a palacsintákat. Minden adag előtt teszek egy kevés zsiradékot a palacsintasütőbe, de elképzelhető, hogy akinek jobb serpenyője van, oda nem szükséges minden palacsinta kisütése előtt zsírozni, olajozni a palacsintasütőt.

Van, aki először kisüti az összes palacsintát és majd csak utána tölti azokat, van, aki megsüti a palacsinta egyik oldalát, megfordítja, majd teszi is rá a tölteléket és készre süti sajttal, sonkával, tojással együtt. Én egyébként az első változat szerint jártam el.

Tehát, mikor megsült a palacsinta egyik fele, megfordítjuk, szórunk rá reszelt sajtot. (Alacsony lángon sütöttem innentől.) Nem az egész palacsintát szórtam meg a sajttal, hanem középen egy kisebb körben úgy, hogy a kör közepe "lyukas" maradjon. Azaz egy kis fészket készítettem a sajtból a palacsinta középső részére. Ebbe ütöttem bele az egy egész tojást. A fehérjét egy fakanállal óvatosan kicsit széthúztam, ráhúztam a sajtra, majd addig sütöttem, míg majdnem megsült a sajt. Ekkor felhajtottam a képen látható módon a palacsintát és addig sütöttem, míg késznek nem nyilvánítottam. A tojássárga folyós legyen, a fehérje viszont süljön meg. Menet közben szórtam sót és frissen őrölt borssal is meghintettem a tojást. 

Eredetileg a sajtra (van, akinél a sajt alá) egy szelet húsos sonka is kerül, de én azt nem nagyon fogyasztok, így nem tettem rá.

Itt és itt látható egy-egy videó (de egyébként ezeken kívül is van rengeteg), arról, hogyan készítik a galette-et. Nem bonyolult, csak leírni, képek nélkül elmagyarázni nehéz.

Mogyorókrém/nutella házilag (diétásabb, tejmentes, vegán)

Nem vagyunk Nutella fogyasztók. A gyerekeim itthon még soha nem ettek, de tudok róla, hogy házon kívül már kaptak (igaz, csak utólag mesélték). Készíteni sem nagyon szoktam mogyorókrémet, mert én nem annyira rajongok érte. A gyerekek kérésére azonban évente egyszer-kétszer mégis nekiállok. Mogyoró terem itthon (többféle is) és szerencsére abból még tudunk szüretelni is, nem úgy, mint dióból és mandulából. Azokat már 2 vagy 3 éve nem szedhetem, mert leszárad, ill. fekete a termés.

A mogyorókrém receptje nagyon egyszerű. Nem teszek bele semmi mást, csak mogyorót, kevés étcsokit, kis mézet, kakaóport, esetleg kis vaníliát, de anélkül is finom, illetve egy kevés olajat. Nem kerül bele tehát vaj, tejpor és túl sok csoki sem (szándékosan hagytam ki ezeket a hozzávalókat). Aki szeretné, tegyen bele nyugodtan sokkal több csokoládét, sőt, az étcsokit és a tejcsokit lehet vegyesen is. Sok receptet átnéztem, legtöbbjük annyi csokit tesz a krémbe, amennyi mogyorót. Én ennyi csokit semmiképp nem szerettem volna elhasználni.

Azt még elmondom, hogy csoki nélkül is nagyon finom a krém. Simán csak a mogyoró, némi mézzel. Magamnak készítve ott már meg is álltam volna és úgy fogyasztottam volna.

A legjobb eredményt (azaz nagyon sima, krémes állagot) akkor érhetjük el, ha van egy nagyon jó, erős aprítógépünk. Nekem ilyen nincs, de kitartó munkával azért sikerült egész jó krémet kikevernem. Nagyon fontos, hogy a gépet időnként hagyjuk pihenni, nehogy leégjen.

Hozzávalók: 
- 20 dkg tisztított mogyoró (nem földimogyoró),
- vanília (elmaradhat, nem mindig teszek bele),
- cukor vagy méz, vagy valamilyen szirup, ízlés szerint, (nálam most repceméz, de vegánok természetesen azzal helyettesítik, amit az étkezési elveik megengednek),
- (ét)csoki (nálam 2,5 dkg, 70 %-os étcsoki, de ahogy fentebb is írtam, lehet többet is tenni bele, ki hogy szeretné, kinek mit enged meg a pénztárcája vagy a diétája, esetleg ízlése),
- 2 dkg kakaópor (helyette mehet csoki is),
- 1 evőkanál olaj (ha van mogyoróolajunk, az is mehet bele).

Elkészítés: 

1. A mogyorót megpirítjuk, majd még forrón egy tiszta konyharuhába öntjük, összefogjuk mint egy batyut. Megpróbáljuk ledörzsölni a mogyoró vékony héját. Tökéletesen nem fog lejönni, de azért igyekezzünk minél jobban leszedni.

2. Ezután, ha nincs egy jó erős aprítónk, akkor először kávédarálóban megdaráljuk a mogyorót és utána próbáljuk esetleg botmixerrel jó krémesre, pépesre darálni. Ezzel a módszerrel rusztikus lesz ugyan a krémünk, darabosabb marad, de még mindig jobb, mint a boltban kapható változat (finomabb és egészségesebb). A recept végén olvasható, miből áll a boltban kapható mogyorókrém.

Nekem sem olyan az aprítóm, ami tökéletesen krémesre, selymesre kikeverné a mogyorót, de azért most elég jó munkát végeztem vele. Addig kevertem, járattam a gépet, többször meg-megállítva, és pihentetve, nehogy leégjen a motor, míg szinte teljesen krémes lett a mogyoró és a mogyoróolaj kicsapódott.

3. Mikor krémes állagú lett a mogyoró, hozzákeverjük az olvasztott csokit és a többi hozzávalót. Ahogy fentebb is írtam, nálam fontos volt, hogy ne használjak el sok csokit, így én csak ennyit tettem bele. Olajat sem szerettem volna túl sokat tenni bele, így én 1 evőkanálnyival tettem hozzá.

4. Mikor szépen összeállt a krém, üvegbe töltjük. Én betettem a hűtőbe, hogy hamarabb dermedjen. Hűvös helyen tároljuk (vagy hűtőben, de fogyasztás előtt vegyük ki, mert kemény).

Végül idemásolom, miből áll a boltban kapható Nutella: Cukor, Pálmaolaj, Mogyoró (13%), Sovány tejpor (8,7%), Zsírszegény kakaópor (7,4%), Emulgeálószer: lecitinek (szója), Aroma (vanillin)

Gombóc (krumplis tésztából), szilvával, barackkal

Ahogy én készítem: 1 kg krumplit megfőzök (nem újkrumplit), majd hámozom, melegen áttöröm. Ha kihűlt (fontos, hogy kihűljön, különben több lisztet igényel a tészta és a végeredmény kemény lesz, ill. ragacsos lesz a tészta, nehéz vele bánni), akkor megy hozzá egy kicsi só, 1 evőkanál búzadara, 3 dkg zsír. Tojást nem teszek bele. Lisztből annyi, amennyivel éppen összeáll a tészta. Nem teszek túl sokat, mert férjem nem szereti a krumplis tésztákat, így a gombócot sem, de így, ahogy én készítem, azt mondta, ilyen puha, könnyű tésztával szereti. Ha sok lisztet gyúrunk a krumplihoz, nagyon kemény lesz a gombóc. Legyen lágy, rugalmas a tészta. Úgyis érezni fogjuk, ha gyúrjuk, mert a kevés liszttel még nem áll össze, akkor egy keveset még tegyünk hozzá. Első körben 8-10 dkg liszttel próbálkozzunk és innen lehet emelni a mennyiséget, de 20-30 dkg-nál több biztos nem kell bele.

Teszek fel vizet, majd összegyúrom a tésztát, alaposan lisztezett felületen azonnal kinyújtom 5 mm vastagra, darabolom, töltöm (a tölteléket meg lehet szórni cukorral, fahéjjal), formázom (négy sarkát összecsippenteni, két tenyérrel gombócot formázni, sehol ne látszódjon ki a töltelék) és már mehet is főni a lobogó vízbe. Kis szűrővel, egyesével szoktam kiszedegetni, mikor feljönnek a víz tetejére (és még onnantól számítva is elszámolok magamban 10-ig) majd nagyon óvatosan, mert ilyenkor még lágy a tészta, pirított zsemlemorzsába forgatom. Nekem nem szokott főzés közben letapadni a gombóc, de, ha nem jönnek fel a gombócok rövid időn belül a víz tetejére, érdemes megrázni az edényt vagy fakanállal óvatosan alányúlni.

Cannoli

Évek óta álmodoztam egy készlet sajtosroló-formáról. Természetesen nem olyan elérhetetlen dologról van szó, dehát valamiért mégsem kaptam/vettem. Na, de most már van, így végre elkészíthettem ezt a szicíliai ihletésű édességet.

Rengeteg receptet átnéztem, de ahány recept, annyiféle leírás. Igazából nem is számít, mert úgyis mindig úgy sütöm-főzöm az ételeket, hogy szinte mindegyik receptet átalakítom saját ízlésem és az itthon lévő alapanyagok szerint (főleg, hogy a tojást alapból ki kell hagynom mindenből).

Az biztos, hogy pisztácia, kandírozott gyümölcs és Marsala bor kerül a desszertbe, de ezek közül nekem egyik sem volt itthon, így egyszerűen kihagytam őket. Így is nagyon finom volt. Van, aki tesz kakaóport a tésztába, van, aki nem (sőt, van, aki kávéport is). Van, aki tesz borecetet a tésztába, van, aki nem. Rengeteg ötletem támadt készítés közben, hogy mivel lehetne tölteni ezeket a gyorsan elkészülő, ropogós, omlós rudacskákat. Biztos, hogy jönnek majd még receptek a következő hónapokban. 

Nálam minden héten készül ricotta, hisz sajtokat is készítek, így én házi ricottát használtam. A bolti ricottának nem tudom, milyen az állaga. Ha túl híg, esetleg kicsit csöpögtessük le. 

Leginkább Dolce Vita receptjét követtem a készítés során.

Hozzávalók (nálam ebből 17 rúd lett, Dolce Vitának 10 db, szerintem egy ember 3-nál többet nem tud megenni belőle egyszerre, mert eléggé laktató): 

- 15 dkg liszt,

- 4 dkg cukor (nálam 2 dkg),

- 1 teáskanál méz,

- 2 dkg vaj,

- 1 dkg kakaópor (nálam ennél kevesebb, csak egy púpos mokkáskanálnyit tettem bele, van olyan recept, amelyik nem is tesz bele kakaóport, de pl. láttam olyat is, ahol egy kevéske fahéj és kávé került a tésztába),

- 1 kis tojás (sajnos nem használhatok tojást, így helyette egy kis víz és tejföl került a tésztába),

- nem írja a recept, de mivel vannak, akik fehérborecetet is gyúrnak a tésztába, én öntöttem bele egy kupaknyi tokaji aszúecetet (egy leírás szerint ehhez a mennyiséghez amúgy kb. 20-25 g borecet kellene, de nekem nem volt kedvem méricskélni, így maradt az egy kupaknyi mennyiség). 

Hozzávalók a töltelékhez: 

- ricotta (Dolce Vita 25 dkg ricottát ajánl ehhez a mennyiségű tésztához, és egyébként sokan mások is csak ennyit, de nálunk több fogyott, igaz, nyomtam bőven a krémből :) ),

- porcukor ízlés szerint,

- 5-8 dkg étcsoki, nagyon apróra vágva, de lehet csak gyümölcsöt használni, így a csoki elmaradhat,

- vanília (én ezt kifelejtettem),

- aszalt gyümölcs ízlés szerinti mennyiségben és fajtában (pl. sárgabarack), kandírozott gyümölcs (narancs, citrom),

- darabolt pisztácia (nem pirított) a rudak végére szórni. Nekem nincs itthon pisztáciám, így ilyet nem használtam.

Egyéb: 

- zsiradék a sütéshez,

- fém sajtosroló forma (vagy igazi cannolo forma)

Elkészítés: 

1. A tészta hozzávalóiból egy kemény tésztát gyúrunk. Ha túl lágy, adjunk hozzá lisztet (ha lágy a tészta, nem lesz ropogós a roló). Tegyük félre pihenni (egy zacskóba, hűtőben vagy hűvös helyen), míg elkészítjük a krémet, de egyébként itt is megoszlanak a receptek. Van, aki pihenteti a tésztát akár egy éjszakán át, van, aki nem pihenteti. Én most negyed órát hagytam állni, mert siettem. 

2. Mikor pihent a tészta, lisztezett felületen jó vékonyra kinyújtjuk. Két részletben nyújtottam, így könnyebb volt bánni a tésztával. Nagyon vékonyra kell nyújtani, maximum 2 mm legyen. 

3. Első sütés előtt be lehet olajozni a fém formát, de én nem tettem és így sem ragadt rá a tészta. A többedik sütésnél meg már nem kell, hisz sütés közben úgyis zsíros/olajos lesz a rúd. 

4. A nagyon vékonyra kinyújtott tésztát kiszúrjuk egy kb. 10 cm átmérőjű kerek formával. Nekem ilyen nem volt, így fogtam a legnagyobb bögrémet, aminek 9 cm az átmérője és szaggatás után még enyhén nyújtottam mindegyiken. 

5. A kiszaggatott köröket feltekerjük a formára. Nagyon alaposan nyomjuk össze az illesztésnél, különben sütésnél szétnyílik. Van, aki tojásfehérjével ragasztja össze. Én az illesztésnél nagyon vékonyan bevizeztem a tésztát (éppen csak az ujjammal, amit előzőleg vízbe mártottam, végighúztam azon a részen, ahol illeszkedni fog a két tésztavég), majd jó alaposan összenyomtam a tésztát. 

6. Közepesen forró zsiradékban megsütjük. Nagyon gyorsan sül, figyeljük! Nem érdemes egyszerre 2-3 rolónál többet sütni, mert tényleg olyan gyorsan sül, hogy nem győztem kapkodni kifele a rolókat. Aranyszínűre sütjük, majd kiszedjük és jöhet a következő 2-3 cső sütése. Így tehát elég 3 fémformát használni, nem kell az egész készletet előszedni. A forró zsiradékból úgy szedtem ki legkönnyebben a rudakat, hogy egy desszertesvillát nyomtam a rolóforma vastagabb végébe és azzal emeltem ki (közben ügyeltem, hogy ne maradjon zsír a roló belsejében). Nagyon könnyen, gyorsan ment a sütés. (Az első adag persze szétnyílt, utána már használtam vizet az összeillesztésnél és így rendben volt.)

7. A töltelékhez házi, magam által készített ricottát (ordát) használtam. Ez pont jó állagú volt. A bolti ricotta nem tudom, milyen. Ha túl lágy, akkor érdemes használat előtt lecsöpögtetni egy kicsit. 

8. A krémhez a ricottát habosra keverjük a porcukorral (én botmixerrel kevertem jó krémesre). Az étcsokit apróra daraboljuk és így járunk el az aszalványokkal és/vagy a kandírozott gyümölcsökkel is. Beleforgatjuk ezeket is a krémbe. Én a csokit most nem kevertem a krémbe, csak a rudak végeit szórtam meg vele, mert elsőre így akartam kipróbálni. Legközelebb belekeverem. Lehet csak kandírozott gyümölcsöt is használni, nem muszáj csokidarabokat is keverni bele. 

9. Csak közvetlenül fogyasztás előtt töltsük meg a rudakat (addig tartsuk hűtőben a krémet), különben megpuhulnak. A rudak végébe lehet kandírozott gyümölcsöt vagy csokidarabkákat vagy nem pirított, natúr pisztáciát is szórni. 

Kiegészítés: a megsült rudakat a tejszínhabtól kezdve a csokikrémen át bármivel tölthetjük, nem muszáj ragaszkodni az eredeti recepthez. 

Madártej, hagyományosan

Nagyon-nagyon ritkán eszünk madártejet, hiszen kislányom nem fogyaszthat tojást. Most azonban úgy alakult az élet, hogy éppen nem volt itt a lányom, így 5 év után ismét ettünk egy kis madártejet. A tej zsíros házi tej, itt vettük a faluban (a kecskéink még nem adnak tejet, pedig már nagyon várjuk), a tojás pedig már saját tyúkjaink ajándéka. :)

A recept nagyon egyszerű, Horváth Ilona könyve szerint készítettem, csak kevesebb cukorral és több tojással.

Hozzávalók (ez kb. 4-5 emberre elég adag, legalábbis nálunk):
- 1 liter tej (újabban egy kicsit több tejet használok, kb. 1,3-1,4 l-t),
- 6-7 tojás (Horváth Ilona a 1,5 liter tejhez 4 tojást ajánl és 1 evőkanál lisztet, de én szerettem volna egy jó sárga, krémes madártejet készíteni, így 6 tojást tettem bele, lisztet viszont nem raktam),
- cukor ízlés szerint,
- vanília vagy vaníliaesszencia esetleg vaníliás cukor, amiben igazi vanília van.

Elkészítés: 

1. A tejet felforraljuk (vigyázva, nehogy leégjen, nem a legerősebb lángon szoktam melegíteni és időnként meg is kevergetem). Vaníliát is teszünk bele.

2. Amíg melegszik a tej, a tojásokat szétválasztjuk, majd a fehérjét elkezdjük felverni. Mikor kicsit felverődött, hozzáadjuk a cukrot. Én 4 evőkanál cukrot tettem hozzá. Jó keményre felverjük.

3. Mikor felforrt a tej, levesszük takarékra, alacsony lángra, és a keményre vert tojáshabot beleszaggatjuk (egy kanállal, amit mindig vízbe, vagy a tejbe mártunk. Ez az a rész, amitől sokan tartanak és inkább mikróban készítik a tojáshabot. Megmondom őszintén, én még nem próbáltam a mikrós változatot. Egyszerre ne tegyünk sok habot, mert nem lesz hely, hogy megnőjenek. Láttam már olyan receptet is, ahol lefedik az edényt, miután belekerül a hab, majd fordítás után már nem fedik le (próbáltam így is, de nagyon figyelni kell, ne forrjon fel, ne fusson ki a tej).

A hab tehát belekerül a tejbe, majd mikor megnő, óvatosan megfordítjuk. Van, aki fél-fél percet mond oldalanként, van, aki 1-1 percet, sőt, van, aki ennél is többet. Én azt mondom, az első adagnál látni fogjuk, nekünk mennyi időre lesz szükség. Ha pont eltaláljuk az időt és a hab is jól fel volt verve, akkor a hab nem esik majd össze. Mikor megfőtt a hab, kiszedjük egy szűrőkanál segítségével, és jöhet a következő adag. Mikor elfogyott az összes hab, lemértem, mennyi tej maradt. Mivel jócskán elpárolgott, kipótoltam, hogy az 1 liter tej nagyjából meglegyen (azaz a forró tejhez öntöttem még pár dl-t).

4. Mikor az összes habot kifőztük, akkor a tojássárgát kikeverjük cukorral. Ehhez szedünk egy kisebb merőkanálnyit a forró tejből. Gyorsan kikeverjük, majd az egészet visszaöntjük a tejhez úgy, hogy közben folyamatosan kevergetjük. A legalacsonyabb lángon főzzük, nálam még egy lángterelő is volt az edény alatt. Átmelegítjük, de ne forraljuk, különben a tojássárgája kicsapódik és rántotta lesz a tejben. :) Azt szokták mondani, csípősre melegítjük. Addig kevergettem, vigyázva, hogy ne forrjon, míg sűrűsödni kezdett. Ekkor gyorsan levettem a tűzről és átöntöttem üvegedénybe. Nekem, ezzel a hat tojással sűrű lett a mártás, lisztet, keményítőt nem igényelt.

5. Ha kész, üvegtálba öntjük, ráhalmozzuk a kifőzött habot és lehűtjük.

Nyújtófás/sodort rétes

Régóta nézegettem, szilveszterkor végre ki is próbáltam a hagyományos rétestől eltérő, egyszerűbb megoldást rétes ügyben. Igaz, ez azért nem lesz olyan, mint a jól megszokott, hatalmasra húzott rétes (néhányszor már nekiveselkedtem annak is), de jellegében nagyon hasonlít rá. Ropog, réteges ez is. Szerintem olyankor, mikor nincs idő rétest húzni, de nem akarunk bolti tésztát venni (akkor inkább nem eszek rétest :) ), nagyon jó kis megoldás ez a tészta.

Szokásomhoz híven megint nagyon rákészültem, elolvastam rengeteg receptet. Van, aki "rántást" készít (rántásos rétes), van, aki kikeveri a zsírt a liszttel, van aki csak zsiradékot ken a tésztára. Hosszas tépelődés után a második megoldást választottam és a Kabóca a konyhában receptjét követtem leginkább.

Nagyon sokféle recept van fenn az interneten, nehéz volt dönteni, melyiket válasszam első alkalommal. Végül azért döntöttem emellett, mert tetszett, hogy nem kell a tésztájába tejföl (a legtöbb recept ír tejfölt is, illetve tetszett, hogy van benne egy kevés ecet, amit egyébként a hájasba is szoktunk tenni).

Hozzávalók 4 rúdhoz: 
- 25 dkg liszt,
- 3 dkg zsír,
- csipet só,
- 1 egész tojás (nem tettem bele, mert nem használhatok tojást, helyette egy evőkanál tejfölt és vizet tettem),
- ecet (az eredeti recept 2 evőkanállal ír, de én csak egy evőkanálnyit mertem beletenni),
- kevés víz, ha szükséges.

A kenéshez: 
- 7 dkg zsír,
- 7 dkg liszt.

A receptírónál az olvasható, hogy eredetileg 10 dkg liszt és 10 dkg zsír kellene bele, de neki az mindig soknak bizonyult, így csökkentette az adagot 7-7 dkg-ra. Így tettem én is.

Töltelék ízlés szerint. Nálam most készült mákos, mákos-túrós, túrós.

Tetejére: olvasztott zsír vagy tejföl vagy tojás.

Elkészítés: 

1. A tészta hozzávalóiból egy nem túl lágy és nem is kemény tésztát gyúrunk. Jól belisztezett felületen téglalap alakúra és jó vékonyra nyújtjuk.

2. A 7 dkg zsírt habosra keverjük a liszttel.

3. Ezt a lisztes zsírt rákenjük a kinyújtott tésztára. Azt ajánlja a recept, hogy belülről kifele haladjunk a kenéssel, hogy közben tovább nyúljon a tészta. Kissé keményebb tésztát sikerült nyújtanom, így nekem kenés közben nem nyúlt már a tészta.

4. Feltekerjük, mint a bejglit. Becsomagoljuk és hűtőben pihentetjük. Én elvágtam félbe, így belefért egy nagy zacskóba. Eredetileg csak negyed órát ír a recept, de én jobbnak láttam tovább pihentetni. Végül néhány óra hűtőzés után használtam fel a tészta egyik felét, a másik felét pedig következő nap. Itt jön a tészta előnye a hagyományos rétestésztával szemben. Ezt a tésztát előkészítem és ráérek másnap vagy harmadnap kisütni. Így mindig friss lesz a rétesem.

5. A pihentetett tésztát 4 részre kell vágni (azaz összesen 4 rúd rétesünk lesz a végén) és jól belisztezett felületen igen vékonyra nyújtani. Igyekeztem nagyon-nagyon vékonyra nyújtani a tésztát, hogy minél jobban hasonlítson a végeredmény az igazi réteshez és ne legyen vastag belül sem a tészta.

6. A vékonyra kinyújtott tésztára helyezzük a tetszőleges tölteléket. Van, aki a téglalap közepére helyezi az összes tölteléket (rúd alakban) és úgy tekeri fel a rétest (azaz ráhajtja két oldalról a tésztát), van, aki úgy szórja meg a tésztát, ahogy a hagyományos rétest szokás. Én is ezt választottam most. Feltekerjük és enyhén zsírozott lisztezett tepsire sorakoztatjuk a réteseket.

7. A tetejét van, aki tejföllel, van, aki enyhén felvert tojással, van, aki olvasztott zsírral, van, aki vízzel kikevert tejföllel keni le. Én első nap, az első adagot, olvasztott zsírral, második nap zsírral és kevés tejföllel kentem le. (A csak zsírral való lekenés tetszik jobban, ropogósabb lett a végeredmény, viszont a tejfölös kenéssel szebb lett a tészta színe.)

8. 190 fokra előmelegített sütőben készre sütjük a réteseket.

Kiegészítés: ha nyáron sütöm majd, akkor egyrészt valószínűleg a tésztát este készítem, mikor hűvösebb a levegő, másrészt gyorsan fogok a tésztával dolgozni, illetve mindig csak az a tészta lesz elöl, amivel dolgozom, amit nyújtok, a többit a hűtőben hagyom, hogy ne olvadjon meg benne a zsír.

ITT pedig az igazi rétes receptje található. 

Sütőtökös-krémsajtos csokigolyók/pumpkin truffles

Többször említettem már, hogy hatalmas nagydobosi sütőtökök nőttek idén a kertünkben (például itt). Mikor megvágok egy tököt, egy tepsire nem fér el az egész, még egyszer vagy kétszer sütnöm kell egy újabb adagot. Három gyerekemből egy eszi csak a sült tököt (ő sem sokat), a fiúk nem szeretik. Habár tényleg nagyon szeretem, egyedül azért nem tudok megenni ennyi tököt, így jönnek a főételek és desszertek, melyek sütőtököt is tartalmaznak. Így ugyanis, nagyon érdekes módon, mindenki megeszi a sütőtököt. Leves, lasagne, sütőtökös túrótorta, chilei babragu,  marokkói tazsin, sütőtökös rakott krumpli, sütőtökkrémes tészták itt és itt, hogy csak a legnépszerűbbeket említsem. De legújabb kísérletem a pizza, a vegán burger és a palacsinta is jól sikerült. Mutatom sorban őket is.

Ez a kis desszert nagyon kapós volt, férjem és a gyerekek is pillanatok alatt eltüntették (volna), ha hagyom. Nem tettem bele sok fűszert, csak éppen annyit, hogy kellemesen fűszeres legyen, de semmiképp sem tolakodó.

Hozzávalók (kb. 30 db kicsi golyóhoz): 
- 8 dkg krémsajt (nem túl lágy fajta), a krémsajtot én készítettem,
- 2-3 dkg porcukor (ha valaki az édesebb ízekhez van szokva, tegyen többet),
- 10 dkg sütőben sült sütőtök (ez már a héj nélküli mennyiség), nálam nagydobosi tök, ami kevésbé lédús a sokak által fogyasztott kanadai/sonkatöknél,
- kevés mézeskalács fűszerkeverék (elmaradhat, tehetünk helyette más fűszert is),
- kevés fahéj,
- 5-10 dkg keksz (bármilyen, nálam most diós preckedli volt, de lehet mézeskalács, vajas keksz stb., legutóbb narancsos pöfeteg volt, nagyon jó ízt adott neki), lehet, hogy többre lesz szükség, ha a krémsajt lágyabb és/vagy a sütőtök lédúsabb!,
- jó minőségű étcsoki a bevonáshoz (nálam kb. 5 dkg étcsoki fogyott), 78 %-os volt a csoki.

Elkészítés: 

1. A krémsajtot, a porcukrot és a puha, sült sütőtököt, valamint a fűszereket krémesre kikeverjük. Ne maradjon a krémben nagy sütőtökdarab (esetleg a tököt előzőleg botmixerrel is krémesre keverhetjük). A fűszerből csak keveset tettem a masszába, éppen csak annyit, hogy pikánsan ízesítse a desszertet, de ez ízlés kérdése.

2. A kekszet kávédarálóban megdaráljuk. Elképzelhető, hogy több kekszre lesz szükség, ha lédúsabb a tök és lágyabb a krémsajt. Nekem ennyi elég volt ahhoz, hogy egy jól formázható, de nem száraz masszát kapjak.

3. A kész masszát alaposan lefedjük és hűtőben pihentetjük néhány órát vagy másnapig.

4. Ezután kis golyókat formázunk (kb. kisebb főtt tojássárgája méretűt). Ha még mindig nagyon lágy lenne a massza, akkor a golyókészítés előtt még mindig tehetünk bele kekszmorzsát.

5. Ezután ismét hűtsük, tegyük vissza a hűtőbe. 

6. A csokit gőz fölött a szokásos módon megolvasztjuk. (ITT, a szaloncukornál írtam erről.) Egyesével belemártjuk a golyókat (szép vékony csokimáz sikerült most is...úgy készítettem, ahogy a szaloncukrot mártottam a csokimázba), majd sütőpapírral bélelt tálcára sorakoztatjuk őket. Hűvös helyen hagyjuk, hogy megkeményedjen a csokibevonat. Hűtőben tárolom, de hamar el szokott fogyni. :)

Répatorta golyók, sütés nélkül (tej-, tojás-, cukormentes, vegán)

Van már egy liszt- tejtermék, tojás-, cukormentes kókuszgolyó recept a blogon. Abba alma, kakaópor, zabpehely és némi méz kerül, az elkészítése nagyon kevés időt igényel (a receptje ITT található). Ezeket a golyókat egy kicsit tovább tart elkészíteni, cserébe répát és aszalványokat is tartalmaznak a golyók.

Remek tízórai, uzsonna lett belőle. Gyerekeim nagyon szerették.

Hozzávalók (szabadon variálható, elrontani nem lehet) 
- 15 dkg sárgarépa, tisztítva,
- kb. 10 dkg dió (a diót is beáztathatjuk készítés előtti éjszakára, majd az áztatóvizet öntsük ki, öblítsük le a diót és így tegyük az aprítóba, ezáltal kevésbé lesz erős, csípős a dió íze, másrészt az enzimgátló lekerül róla ),
- 15 dkg édes, aszalt gyümölcs (nálam házi aszalványok, 5 dkg alma, 5 dkg szilva és 5 dkg körte, de tehetünk bele datolyát, mazsolát, ha az van éppen),
- finomszemű, apró (!) zabpehely (akár el is maradhat a zabpehely, vagy más pelyhet is használhatunk, mennyisége annyi, amennyit a "tészta igényel"), néhány evőkanálnyi,
- fél vagy egy egész alma, hámozva, reszelve (elmaradhat),
- fűszerek: készen kapható mézeskalács fűszerkeverék vagy fahéj, szegfűszeg, gyömbér, kardamom, szerecsendió ízlés szerinti arányban, mennyiségben,
- tettem bele kezeletlen narancshéjat is,
- vanília (nálam őrlemény),
- kókuszreszelék vagy darált mézes keksz vagy darált dió a forgatáshoz.

A sütemény hozzáadott cukrot és mézet nem tartalmaz, mert az aszalványok és a dió elég édes ízt ad (aki viszont a túlságosan édes ízekhez van szokva, annak elképzelhető, hogy nem lesz elég édes a sütemény...)

Elkészítés:

1. Az aszalványokat áztassuk egy kevés vízben (30 percre). (A diót is lehet áztatni, lásd hozzávalóknál a magyarázatot.) Bármilyen édes aszalt gyümölcsöt használhatunk. Sokan datolyát tesznek bele, de nekem olyan nincs, van viszont rengeteg olyan aszalványom, amiket nyáron készítettem az itthon termett gyümölcsökből. A lényeg tehát, hogy egy kicsit áztassuk be a gyümölcsöket (annyi vízben, mely éppen csak ellepi), hogy könnyebben lehessen majd aprítani őket. Az áztatóvizet NE öntsük ki, mert kell majd a süteménybe.

Mikor először készítettem ezeket a golyókat, akkor csak a szilvát áztattam be, mert azt nagyon szárazra aszaltam, nem vitte volna az aprítógép. A többi aszalványt nem áztattam be és nagyon-nagyon apróra vágtam egy késsel, vágódeszkán. Így nem volt olyan homogén a massza, apró kis darabkákkal lehetett találkozni benne. Így is finom volt. :)

2. A sárgarépát megtisztítjuk, lereszeljük, aprítógépbe tesszük. Hozzáadjuk az áztatott, majd leszűrt aszalványokat és a diót is. Apránként adagoljuk hozzá a megmaradt áztatóvizet. Közben beleszórjuk a fűszereket is. A zabot is beletehetjük, de én azt csak utólag kevertem a masszához, mikor az aprítógép elvégezte a dolgát. Akkor kész, ha jól összeáll a massza. Nem kell teljesen krémesre dolgozni a géppel, a lényeg, hogy ne legyenek benne hatalmas gyümölcs-és répadarabok. Ízlés kérdése. Én arra törekedtem, hogy a répa teljesen pépes legyen, ne is látszódjon, hogy benne van (különben az egyik gyerekem, aki nagyon válogatós, meg sem ette volna ezeket a golyókat), minden más lehet apró darabos.

Kicsit lazítanom kellett a masszán, így reszeltem bele egy fél, hámozott almát is (vizet nem volt kedvem beleönteni), mikor már nem indítottam be újra az aprítógépet. Van, aki nem tesz zabpelyhet a sütibe, van aki zabpehely helyett más pelyheket használ, van, aki a zabpelyhet is megdarálja.

3. Mikor mindent összekevertünk, érdemes kicsit állni hagyni a masszát, hogy lássuk, megfelelő lesz-e az állaga. (A zabpehely beszívja a nedvességet, kicsit keményedhet a tészta.) Ne legyen túl kemény, túl száraz, de legyen jól formázható. Én úgy szoktam tesztelni, hogy készítek egy próbagolyót és megkóstolom, tetszik-e ízre, állagra. :) Ha nem, akkor vagy lazítom almával, gyümölcslével, vagy , ha túl lágy a tészta, akkor teszek bele még egy kis zabpelyhet.

4. Ebben az egészséges édességben az a jó, hogy bárhogy készíthetjük, bármit tehetünk hozzá vagy akár el is vehetünk a hozzávalók listájából. Az arányokon is lehet módosítani, mindenhogy jó lesz.

5. Ízlés szerinti méretű golyókat formázunk (én a főtt tojássárga vagy annál kisebb golyókat kedvelem) és beleforgatjuk kókuszreszelékbe, de pirított darált dióba, mogyoróba vagy akár darált mézeskalácsba is forgathatjuk, ha valakinek ahhoz lenne kedve (igaz, ez utóbbi esetben már nem lesz "mentes" a süteményünk). Láttam már ét-/tejcsokiba vagy fehércsokiba mártott répagolyókat is, de én ezeket nem próbáltam. Fogyasztásig tartsuk hűtőben és a nyers hozzávalók miatt érdemes néhány napon belül elfogyasztani.

A répa így, hogy teljesen pépesre daráltam, észrevehetetlen a kész süteményben, ezért nem is "buktam le" gyerekeim előtt, hogy zöldséget is rejtettem a sütibe. :) Sem ízre, sem állagra nem érezte ki senki a répát a golyókból.

Szultán tekercs/sultan sarmasi

Ez egy török édesség, amit korábban egy közösségi oldal főzős csoportjában nagyon sokan elkészítettek. Én nem próbáltam ki akkor, mert valamiért azt gondoltam, hogy nem lehet túl finom ez a desszert. A pudingot egyébként sem kedvelem, így aztán el is felejtkeztem róla. Nemrég valahol újra belefutottam ebbe a receptbe. Mivel sok tej volt itthon, amit szerettem volna most már felhasználni, gondoltam, itt a vissza nem térő alkalom, próbáljuk ki. A siker elsöprő volt, ami a családot illeti. Nem jellemző rám, hogy hétköznap édességet készítsek a családomnak, de kivételesen engedtem a nyomásnak és 2 nap múlva újra elkészítettem. Mindkétszer szinte harcok folytak azért, hogy ki ehet még egy tekercset és kié lesz az utolsó tekercs.

A süteménynek nem pont így kell kinéznie, ahogy az enyém (nálam jócskán kibuggyan az oldalán a tejszín, míg az eredeti receptekhez csatolt képeken szépen látszik a csigavonal, ahogy tekeredik a "tészta"). Több tejszínt tettem bele, mint kellett volna, de itt, nálunk, a tejszínnek nagy szerepe van, mert a gyerekek imádják, így nem szerettem volna csökkenteni az adagon.

Azt még el kell mondjam, nekem nagy nehézséget okozott mindkétszer a tészta feltekerése, ugyanis hajlamos volt törni. Éppen ezért azt javaslom, ha vendégeknek készítenénk, előtte tegyünk egy főpróbát, készítsünk el egy próbaadagot a családnak, hogy kitapasztaljuk, hogyan kell bánni a tésztával. Egyébként nagyon finom, kellemesen csalódtam, könnyű desszert, ami "eteti" magát. Az biztos, hogy fogok még kísérletezni vele, mert az elmúlt időszak egyik legnépszerűbb desszertje volt náluk.

Hozzávalók a pudinghoz (ez lesz a "tészta"): 
- 1 liter tej,
- cukor (eredeti recept szerint 15 dkg, nálam csak 4-5 dkg),
- 10 dkg étkezési keményítő,
- 7 dkg liszt,
- 3 dkg kakaópor,
- vaníliakivonat/ őrlemény,/vanília kikapart belseje, kinek mi van otthon,
- vaj (némely recept 5 dkg-ot, míg más 10 dkg-ot ír, én mindkettőt kipróbáltam, így is-úgy is jó, de talán több vajjal finomabb, krémesebb volt),
- van recept, ami szerint kerül bele 10 dkg étcsoki is akkor, amikor a vajat teszi a pudingba, de én étcsokival még nem próbáltam,
- 20 dkg kókuszreszelék (felesleges ennyi, nem vesz fel ennyi kókuszt a tészta, másodszor már kevesebbet használtam).

Hozzávalók a krémhez: 
- 2 dl tejszín (nálam 2,5 dl, mert a gyerekek szeretik, ha sok benne a tejszín, de van, aki csak 1,5 dl-t tesz bele),
- porcukor ízlés szerint.

Elkészítés: 

1. Egy nagy gáztepsibe szórjuk és egyenletesen elosztjuk benne a kókuszreszeléket. Eredetileg 20 dkg kókuszt írnak a receptek, de szerintem ez sok, ennyit nem vesz fel a puding. Másodszorra már kevesebbet, 10-15 dkg-ot használtam csak. (Igaz, gáztepsi és gáztepsi között is van különbség, egy ideje tudom, ugyanis van két tűzhelyem, mindegyik 60 cm széles, de az egyiknek jóval kisebb a sütőtere és így a tepsije is. Én ehhez a recepthez a kisebb gáztepsit használtam, de legközelebb kipróbálom a nagyobbal is.)

2. A kakaóport, a cukrot, a lisztet és a keményítőt csomómentesen (!) kikeverjük 3 dl tejjel. A maradék tejet feltesszük forrni a vaníliával (vigyázzunk, nehogy odakapjon, odaégjen az edény aljára a tej).

3. Mikor felforrt a tej, valamennyit hozzáöntünk a kakaós tejhez, gyorsan átkeverjük, majd az egészet, folyamatos keverés mellett visszaöntjük a felforralt tejhez.

4. Lassú tűzön, állandó keverés mellett besűrítjük a pudingot.

5. Ha kész, elzárjuk a tüzet és hozzákeverjük a vajat is.

6. Ezt a kakaós pudingot ráöntjük a kókuszreszelékre (ne egy helyre öntsük, hanem öntsünk belőle mindenhova), majd gyorsan eligazgatjuk, hogy mindenhol egyenletes vastagságú legyen (hamar "köt" a puding, ezért kell igyekezni). Kihűtjük (van, aki hűtőben pihenteti 1 órát).

7. Ha kihűlt, felverjük a tejszínt a porcukorral (én tettem bele egy negyed zacskó habfixálót is, biztos, ami biztos, mivel nem növényi tejszínt használok) és rákenjük a kihűlt pudingra.

8. Most jön a neheze, a feltekerés. Késsel felcsíkozzuk a tésztát. Rengeteg videot megnéztem, volt, ahol csak 8 részre, volt, ahol 10-12 csíkra osztották fel a süteményt. Szerintem szerencsésebb, ha több részre vágjuk. (A puding felcsíkozása úgy néz ki, hogy a hosszabbik oldallal párhuzamosan a tésztát félbe vágjuk, majd erre merőlegesen, azaz a rövidebb oldallal párhuzamosan felcsíkozzuk a sütit, mint pl. itt is látható, 5 perc 10 másodperctől kezdődően: https://www.youtube.com/watch?v=lNnJ2Ga6Rz0 ).

9. Feltekerjük (óvatosan) az első tekercset. Esetleg egy tortalapátot is használhatunk, azzal segítve a felcsavarást és a tányérra helyezést. Ha tudjuk, felcsavarás után még meg lehet hempergetni a kókuszreszelékben, ha nem, mert mondjuk túl lágy vagy nagyon törik a puding, akkor majd a tányéron megszórjuk még egy kis kókuszreszelékkel a tetejét és az oldalát. Fogyasztásig hűtőben tároljuk, de rögtön is fogyasztható.

Rengeteg videót található az interneten, én is csatolok egyet (Sultan sarmasi a süti neve, ezt kell beírni és rengeteg találat feljön majd), itt tekinthető meg. 

Almás palacsinta, tojásmentesen

Ez a palacsinta úgy készült, hogy próba szerencse alapon összekevertem a hozzávalókat. Borongós, álmosító idő volt, mikor készült, hűvös is volt odakint. Gondoltam, bekeverek egy kisebb adagot, hátha sikerül és akkor én sem fázok, mert a tűzhely melegít és a család is örül egy kis meglepetésnek. Olyan sikere volt, hogy másnap újra készítettem egy adagot.

Természetesen, akinek nem kell tojásmentesen étkeznie, nyugodtan készítse tojással. Rengeteg recept található az interneten, szerintem bármelyikben meg lehet bízni, elrontani nem lehet.

Nagy meglepetésemre ez a palacsinta puha maradt még órák múlva is.  A tésztája lyukacsos, laza, nem fojtós.

Így készült tehát az én tojásmentes változatom.

Hozzávalók: 
- kb. 20 dkg reszelt alma (hámoztam az almát, majd lereszeltem és így volt egészen pontosan 22 dkg),
- 18 dkg liszt (nálam a szokásos tönköly fehér),
- 2 dkg csicseriborsóliszt,
- 2 dkg étkezési keményítő,
- egy mokkáskanál szódabikarbóna,
- nagyon kevés cukor, mert az alma úgyis édes, a tetejére úgyis szórunk egy pici porcukrot, felesleges túlcukrozni (persze, aki édesebb ízekhez van szokva, tegyen bele több cukrot, mi nagyon kevés édesítést használunk),
- zsíros tej, annyi, amennyitől egy sűrű, amerikai palacsinta állagú tésztát kapunk (lisztfüggő, almafüggő, állás közben, az alma leve miatt hígul majd),
- lehet bele tenni kis vaníliát (nálam vaníliaőrlemény),
- vaj a sütéshez,
- fahéj, porcukor, lekvár a fogyasztáshoz.

Elkészítés: 

1. Minden hozzávalót összekeverünk. Annyi tejet adjunk hozzá, amennyitől egy sűrű, amerikai palacsinta állagú tésztát kapunk. A sütés vége fele egyébként hígul majd a tészta, ahogy az alma engedi a levét. Vagy így hagyjuk, vagy teszünk hozzá egy kis lisztet. Vigyázni kell, ne keverjük túl a tésztát, különben gumis lesz a kész palacsinta állaga (amint jól elkeveredett, hagyjuk abba a keverést). azonnal kezdjük meg a sütést, ne hagyjuk állni a tésztát.

2. Egy palacsintasütőt felforrósítunk, egy mokkáskanálnyi vajat elkenünk rajta (nekem van egy ecsetem, ami bírja a hőt, azzal szoktam). Egy kis merőkanállal belemerünk egy adagot a serpenyőbe, eligazítjuk a merőkanál aljával, majd ezen kívül még kettőt-hármat készítünk. Nálam egyszerre három-négy kis palacsinta sült, ennyi fért a palacsintasütőbe.

3. A nagy rózsán sütöttem, de a legalacsonyabb hőfokon. Akkor fordítottam meg, mikor a teteje buborékos volt (vagy kezdett buborékos lenni), a szélén már megdermedt a tészta és ellenőrizve a palacsinta alja ilyenkor már barnás, úgyhogy egy lapos fakanállal óvatosan megfordítottam mindegyik palacsintát. Ha túl hamar fordítjuk meg, akkor petyhüdt lesz a palacsinta (ha későn, akkor meg megég). Minden újabb adag palacsinta előtt tettem egy mokkáskanálnyi vajat a serpenyőbe.

Érdemes az első adag megsütése után megkóstolni, ellenőrizni, jó lesz-e az állag, az íz, megsült-e rendesen stb., aztán folytatni a sütést (nálunk legalábbis mindig én eszem meg az első darabot :) ).

Kecskesajtos trüffel

Születésnapi torta tetejére készítettem ezeket a trüffelgolyókat, amihez a receptet Praliné paradicsom oldalán találtam. Egy részét a recept szerint készítettem, a másik felét, ami a tortára ment, édesítettem, cukorral ízesítettem (túl keserű volt az étcsoki).

Hozzávalók: 
- 10 dkg étcsoki,
- 80 g tejszín,
- 50 g lágy kecskekrémsajt (nálam saját készítésű),
- pár tekerésnyi frissen őrölt bors,
- egy csipet tengeri só,
- de én a tortára nem sósan és borsosan, hanem édesen készítettem és csak egy részét fűszereztem, amit mi ettünk meg csak úgy, magában.

A hempergetéshez:
- 2 evőkanál kakaópor,
- 10 dkg étcsokoládé (én ezt kihagytam).

Elkészítés: 

1. Az étcsokit gőz fölött megolvasztjuk.

2. A tejszínt, a krémsajtot, a sót és a borsot összekeverjük és összemelegítjük (alacsony hőfokon). Én a massza egyik felét édesre készítettem, amibe porcukrot kevertem só és bors helyett.

3. A kecskesajtos tejszínt több részletben az olvasztott csokihoz keverjük. Először kicsit lehet, hogy összeugrik, de a végén, folyamatos keverés után szép sima lesz.

4. Szobahőmérsékleten állni hagyjuk (de rövid időre hűtőbe is tehetjük, így gyorsabb) a krémet, míg formázható állagot nem kap. Ekkor golyókat formázunk belőle és egy sütőpapírral bélelt tálcára helyezzük. Mivel kezünktől megolvadt egy kicsit a krém, megint hagyjuk hűvös helyen állni (vagy a hűtőben).

5. Az eredeti recept szerint olvasztott étcsokiba kell hempergetni a megformázott golyókat és aztán kakaóporba forgatni, de én az olvasztott csokis réteget kihagytam, csak kakaóporba hempergettem. A csokiba mártás segít abban, hogy ne száradjon ki pár nap alatt a trüffelgolyó. Nálunk ez a veszély nem fenyegetett, 1 nap alatt elfogytak a golyók.

Csokikehely és tejszínes orda(ricotta)krém

Az interneten találtam az ötletet, miszerint ha felfújt lufit olvasztott csokiba mártunk, majd dermedés után kilyukasztjuk a lufikat, akkor kis poharakat, kelyheket kapunk. Az ötlet nem új, már régóta kering a neten, de én csak most jutottam odáig, hogy ki is próbáljam. Korábbi szülinapokról maradt pici méretű lufi, így semmi akadálya nem volt, hogy a hétvégén végre meg is valósítsuk a terveket. A videók alapján nagyon könnyen elválik a lufi a megszáradt csokitól, de be kell valljam, nekem azért nem volt ilyen egyszerű szétválasztani őket. Legalábbis nem mindegyik lufi jött le könnyen a csokiról. Gyakran tehát nem készítek ilyesmit, már csak azért sem, mert nem szeretem, ha műanyag/gumi (főleg nem élelmiszeripari) érintkezik étellel. Esetleg majd keresek olyan formát, amivel kifejezetten ilyen csokipohárkák készíthetők, mert a gyerekeknek nagyon tetszett az ehető kehely ötlete és szerintem is igen mutatós. Nyáron tejszínhabbal, bogyós gyümölcsökkel megtöltve finom, könnyű desszertet kínálhatunk benne.

Én most tejszínes ordakrémmel töltöttem a csokikelyheket. Minden héten készítek sajtot, így egyúttal mindig készül orda is. Az ordát másképp ricottának is hívhatjuk. Az orda sokoldalúan felhasználható, hasonlít a túróhoz, de annál lágyabb, édesebb. Értékes, fehérjében és ásványi anyagban gazdag, könnyen emészthető, csaknem salakmentesen hasznosítja a szervezet. Fogyasztható sósan és édesen is. Felhasználhatjuk szinte mindenhez, amibe egyébként túrót tennénk.

Elkészítés: 

1. Kis méretű lufikat felfújunk, de ne nagyra, mert egyrészt, ha túl feszes, kidurranhat, másrészt, akkor túl nagy lesz a kelyhünk is. Felfújás előtt mossuk meg, majd szárítsuk meg a lufikat.

2. Gőz fölött csokit olvasztunk (nálam 75%-os étcsoki) a szokásos módon. Ne legyen túl forró, különben kidurran a lufi.

3. Sütőpapírra egy kiskanállal szedünk egy keveset a csokiból. Kör alakban elterítjük. Ez lesz a kehely talpa. Belemártjuk a kihűlőfélben lévő, tehát nem túl meleg és semmiképp sem forró csokiba a lufit, majd ráhelyezzük erre a körre (azaz az alapra). Ha túl meleg a csoki, kidarran a lufi, másrészt, szerintem, rátapad, ráragad a csokira és nem fog lejönni.

4. Hűvös helyen szárítjuk, dermesztjük.

5. Mikor megdermedt a csoki, kilyukasztjuk a lufikat (mondjuk egy tűvel fent, a tetején). A videókon könnyen elválnak a csokitól a lufik, nálam kettő kehely esetében nehezen jött le. Óvatosan dolgozzunk, mert a csoki vékony, könnyen törik. Ha esetleg a kehely alja lyukas marad, a sütőpapíron hagyva kevés csokit cseppentsünk rá és várjuk meg, míg megszilárdul.

Az ordakrém nagyon egyszerűen készült, mert siettem, sok volt még a teendőm:

1. Az ordát krémesre turmixoljuk. Adunk hozzá vaníliát és, ha van kezeletlen héjú citromunk, akkor annak a héját is belereszelhetjük.

2. Tejszínt öntünk hozzá. Nem mértem most semmit, annyit öntöttem hozzá, amennyi tejszínem volt. Ezt kikeverhetjük habverővel, de én siettem, így a jó erős botmixeremmel beledolgoztam a tejszínt is az ordakrémbe. Egy finom, krémes, de nem folyós krémet kaptam, azonban az állag szerintem ízlés kérdése.

Rugelach- édes és sós

Ez megint egy olyan recept, ami már évek óta arra várt, hogy kipróbáljam és csak most jött el az ideje. Most is csak azért, mert rengeteg krémsajtom volt itthon (a sajtiskolából hoztam haza hétvégén egy nagy dobozzal).

A rugelach egy zsidó eredetű recept, amit édes töltelékkel kell megtölteni (lekvár, aszalványok, fahéj, cukor). Én most férjem kedvéért azért kipróbáltam sósan is és azt kell mondjam, nem bántam meg. A sós változat ropogós, leveles volt, akár a hajtogatott vajas tészta. A különbség annyi, hogy ezzel alig van munka. Csak összegyúrom, állt néhány órát (vagy egy éjszakát), majd kinyújtom, megtöltöm és már sütöm is. Van, akinek nehézséget okoz a tészta kinyújtása, mert ragad a krémsajttól. Nekem ilyen gondom nem volt. Nagyon könnyű volt vele dolgozni, alig kellett aláliszteznem. A receptet Chili oldalán találtam.

Hozzávalók (kb. 24 db-hoz):
- 12 dkg hideg krémsajt (eredetileg Philadelphia, nálam házi, amit én készítek kecskéink tejéből), ha télen sütöm, fagyasztott, kiokvasztott krémsajtból, akkor pár dkg-mal többet adok hozzá,
- 12 dkg hideg vaj (nálam csak 10 dkg),
- 15 dkg liszt,
- cukor vagy só, attól függ, sósat vagy édeset készítünk (az édes változatnál cukorból 3 evőkanál kell bele, de én csak 1,5 evőkanállal tettem, a sós kiflikhez sóból én egy púpos mokkáskanálnyit használtam),
- töltelék: reszelt sajt vagy, ha édeset készítünk, akkor pl. apróra vágott aszalványok, fahéj, egy kevés (barack/szilva/birs)lekvár, durvára vágott dió, étcsoki, kakaópor, és még cukor is, ha valaki igényli az édesebb ízeket...ki mit szeretne),
- tetejére felvert tojás, nálam tej (lányom tojásallergiás).

Elkészítés: 
1. A vajat elmorzsoljuk a cukorral vagy sóval kevert lisztben, majd hozzáadjuk a krémsajtot. Gyorsan gombócot formázunk belőle (nem szabad sokáig gyúrni, csak annyira, hogy éppen összeálljon) és zacskóba, majd pedig a hűtőbe tesszük néhány órára. Nálam egy éjszakát pihent.

2. Pihentetés után kétfelé vesszük a tésztát. Kinyújtjuk az egyik tésztát kör alakúra (20-23 cm átmérőjű volt az enyém, lehet ennél nagyobbra is, akár 25 cm-esre). Ezt aztán megkentem kb. 1-2 evőkanálnyi lekvárral (nem kell sok, éppen csak egy kevéske) az édes változathoz, majd 12 cikkre vágtam (derelyevágóval vagy késsel is jó).

3. Az apróra vágott aszalványokkal és dióval, csokival megszórtam. Aki szeretné, tehet rá még fahéjat és cukrot is. Feltekerjük a kifliket (a széles végénél kezdjük).

4. A sós kiflikhez reszelt sajttal szórtam meg a cikkeket és úgy tekertem fel mindegyiket.

5. Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk (a hajtás legyen alul). Kinyújtjuk a másik tésztát is és hasonlóan járunk el.

6. A kiflik tetejét felvert tojással lekenjük. Én tejjel kentem le, mert lányom tojásérzékeny. Aki bírja az édeset, az a tetejére is szórhat egy kis fahéjas cukrot (az édes változat esetében).

7. Előmelegített sütőben pirosra, ropogósra sütjük. 180 fokot írnak a receptek, de nálam kellett a 200-220 fok, mert gyenge a sütőm (180 fokon kezdtem, de mikor láttam, hogy a tésztába gyúrt vaj kezd kiolvadni kissé, akkor gyorsan felkapcsoltam légkeverésre és magasabb hőre, így gyönyörű leveles, ropogós lett a sajtos kiflim. A lekváros kevésbé lett ropogós, de másodszor készítve, mikor tényleg csak egy leheletnyi lekvárral kentem meg a tésztát, az is ropogott kihűlés után).

A legegyszerűbb szaloncukor: szaloncukor aszalt gyümölcsből

Néhány év kihagyás után idén ismét a világ legegyszerűbb szaloncukrát készítettem el karácsonyra. Semmi nem kell hozzá, csak aszalt gyümölcs és étcsoki.

Szerintem ez a legegyszerűbb, legegészségesebb szaloncukor. Elrontani nem lehet, talán csak akkor, ha nem vágjuk elég apróra a gyümölcsöket.

Hozzávalók: 

- aszalt gyümölcs (nálam most éppen meggy, sárgabarack, szilva, de lehet mazsola, füge, kinek mi van, ki mit szeret),

- étcsoki (nálam minimum 70 %-os). 

Elkészítés: 

1. Az aszalt gyümölcsöt egy aprítógépben pépesre aprítjuk. Mikor még nem volt ilyen gépem, akkor egy éles késsel vágtam össze az aszalványokat. Nem volt kis munka, nagyon-nagyon apróra kell vágni, szinte pépesre. 

2. Mikor kész a massza, akkor ízlés szerinti méretűre formázzuk. Én a szokásos szaloncukornál egy kicsit kisebbre szoktam, mert így gazdaságosabb és nem eszünk annyi édességet egyszerre. A megformázott szaloncukrot hűvös, száraz helyen hagyhatjuk szikkadni, száradni, ha nagyon nedvesnek éreznénk a gyümölcsöket.

3. Szokásos módon, gőz fölött megolvasztjuk az étcsokit (azaz ne legyen túl forró a csoki, és ne érjen bele a vízbe a csokit tartalmazó edény alja, mikor elolvadt a csoki, leveszem a tűzről, dobok bele 1-2 kocka csokit, azt is elolvasztom és így kezdem a mártogatást) és ebbe mártogatjuk a szaloncukrot. Én úgy kiviteleztem a mártogatást, hogy beledobtam az olvasztott csokiba egy szaloncukrot, villával kiemeltem, egy másik villára áttettem, közben hagytam, hogy a felesleges csoki visszafolydogáljon az edénybe. Néhányszor áttettem egyik villáról a másikra, majd, mikor szépen lecsöpögött a csoki nagy része, akkor óvatosan egy sütőpapírral borított tálcára tettem. Így mentem végig az összes szaloncukorral. Amikor kezd sűrűsödni a csoki, tegyük vissza a tűzhelyre egy kicsit, hogy újra megolvadjon. (Nekem 38 darab, normál szaloncukornál kisebb szaloncukrom lett és ehhez kb. fél tábla, azaz 50 g étcsoki kellett. Az étcsoki másik feléből marcipános-kandírozott narancshéjas szaloncukor készült. Mindenesetre számoljunk inkább több csokival, mint kevesebbel, nehogy ne legyen elég.)

4. Száraz, hűvös helyen megszárítjuk a szaloncukrokat, végül csomagoljuk. Én általában sütőpapírba csomagolom, majd arra teszek csomagolópapír borítást (alufóliát már évek óta nem használok sütésre/főzésre, de maradt még a régi gurigából, így ilyenkor szoktam abból is vágni pár darab szaloncukorra).

Karácsony előtt néhány nappal szoktam elkészíteni, így biztosan nem lesz semmi bajuk.