Vakarcs (élesztőmentes, régi, hagyományos kenyérféle)

Gyerekkoromban nagyon szerettem és az én gyerekeim is szeretik a vakarcsot. Sokféle recept létezik az egészen egyszerűtől a gazdagabbig. Van, aki még tojást is gyúr bele, van, aki csak vízzel készíti, míg más tejföllel, tejjel. Hol kerül bele sütőpor/szódabikarbóna, hol nem. A zsír mennyisége is változó.

Általában bableves vagy más tartalmas leves mellé kínálják. Valahol a kenyér és a pogácsa között foglal helyet és általában törni szoktuk, nem szeletekre vágni. Hívják talponsült pogácsának is.

Hozzávalók: 
- 50 dkg liszt (nálam a szokásos fehér tönköly),
- 1-1,5 kiskanál só,
- 3-4 evőkanál zsír (ez nálam kb. 9-12 dkg zsírt jelent, de van, aki többet, 20 dkg-ot ad hozzá),
- kb. 2 dl tej/tejföl/joghurt, kinek mi van otthon, láttam már olyan receptet is, ahol vízzel készítették, de ott 20 dkg zsírt gyúrtak a tésztába,
- sütőpor vagy szódabikarbóna (én egy kiskanál szódabikarbónát keverek bele, mert nem használok sütőport, sütőporból mondjuk fél zacskót tennék bele, a lazítóktól puhább lesz a tészta, így én nem hagynám ki, bár van, aki ezt sem tesz bele),
- lehet gazdagítani 1-2 tojással vagy csak annak a sárgájával, de én nem szoktam bele tojást gyúrni.

Elkészítés: 

1. Minden hozzávalót a tálba teszünk és összegyúrjuk. A tészta legyen lágyabb, de ne ragacsos. Vagy kinyújtjuk kb. 1 cm vastagra vagy belenyomkodjuk a zsírozott tepsibe kb. ilyen vastagra. Ahogy a képen is látható, nálam volt vékony és vastag része is a tésztának, nem igazán sikerült egyenletesre kilapogatnom, de így is jó volt. :)

2. Tetejét berácsozzuk egy késsel. 200 fokra előmelegített sütőben aranyszínűre sütjük. Van, aki sütés előtt lekeni tejföllel vagy tojással (esetleg olajjal), én nem szoktam.

Csicseriborsós laposkenyér (glutén-, tej-, tojásmentes, vegán)

Az afrikai kukoricaleves mellé készült ez a kísérleti jellegű laposkenyér. Igazából kicsit félve is írom le, mert ezt most gyorsan dobtam össze, nem volt időm kitanulmányozni, hogy készül az eredeti. Vagyis, nézegettem sok receptet, de miután ahány recept, annyiféle arány volt a liszt és a víz tekintetében, abban maradtam, hogy egyet kipróbálok, és, ha nem lesz jó, akkor majd legközelebb máshogy készítem. Szerencsére jól sikerült, egyben maradt, megsült. Önmagában nem biztos, hogy megállja a helyét, de belemártogatni valamilyen szószba, már jó lehet.

Ami az állagát illeti: léteznek ropogósabb változatok. Ez nem lett ropogós. Talán a széle. Inkább puha lett.

Amiért mégis most leírom ezt a receptet, annak az az oka, hogy a gyerekeimnek, főleg a fiamnak nagyon ízlett, így nem szeretnék elfeledkezni a receptről. Ezt fogom alakítgatni, aztán a tapasztalatok alapján kiegészíteni ezt a bejegyzést.

Vannak receptek, ahol a liszt és a víz mennyisége megegyezik, vannak, ahol nagyon kevés a víz a csicseriborsóhoz képest (gondolom, ezek lesznek a ropogós változatok), van, ahol több a víz, mint a liszt (ahogy végül én is készítettem). Van, aki sütőben süti.

Hozzávalók nálam:
- 10 dkg csicseriborsóliszt,
- 180 ml víz,
- só,
- bors,
- egy evőkanál (szőlőmag)olaj,
- kevés olaj a sütéshez,
- kevés friss zöldfűszer, aprítva (nálam most petrezselyemlevél volt),
- 1-2 gerezd fokhagyma, reszelve.

Elkészítés:

1. A lisztet és a vizet csomómentesre keverjük, majd hozzáadjuk a többi hozzávalót is.

2. Legalább fél-egy órát állni hagyjuk, de talán még jobb lenne, ha minimum 4 órát állna (a pulton). Sűrűsödni fog.

3. A magam esze után mentem innentől. Fogtam egy palacsintasütőt, kevés olajat öntöttem bele, majd a tészta felét beleöntöttem, gyorsan eligazítottam, hogy mindenhol egyenletes legyen. Lassú-közepes tűzön sütöttem. Egy vékony fakanállal fellazítottam az alját, mikor színe lett a serpenyővel érintkező oldalnak, majd ráborítottam egy méretben passzoló lapostányért. Gyorsan belefordítottam a lepényt. Így a sületlen oldala került alulra. Óvatosan visszacsúsztattam a lepényt a palacsintasütőbe (tehát a megsült oldala lesz most fent). Készre sütöttem, majd tálra borítottam. A következővel is így jártam el.